Nem hiszek a szememnek. A Magyar Szocialista Párt utolsó képviselője lenyilasozta 1956-ot. Az utolsó ez esetben nem morális minősítés, bár ahhoz is nagy kedvem lenne. A képviselő asszony néhány hete jutott mandátumhoz valaki helyett, pótlistáról.
Legyen elég annyi róla, hogy Horn Gyula volt miniszterelnök unokahúga, apját 56-ban meggyilkolták. Talán nem véletlenül, legalábbis nem tévedésből lett képviselőnő. Amit mondott, saját véleménye, semmit sem von le a vasfüggönyt lebontó, a szocialista pártot új pályára állító Horn Gyula érdemeiből.
A képviselő asszony azt állítja, hogy az 1956-os forradalmat börtönből szabadult nyilas bűnözők csinálták, és hozzáteszi, hogy neki szíve joga ezt állítani. Az MSZP-ben valóban nagy a képviselők szólásszabadsága. Szanyi Tibor például nemrégen Nagy Imrét GPU-ügynöközte le, abból sem lett semmi baj. Ez viszont, nézetem szerint, elég nagy baj.
De miért is veszem magamra a dolgot? Sem képviselő, sem párttag nem vagyok. Nem börtönből szabadultam 1956-ban, hanem az ELTE Forradalmi Diákbizottságában tevékenykedtem, 1944-ben pedig nem nyilas voltam, hanem tízéves zsidó gyerek, akinek a családját kiirtották. Hozzátenném, hogy a forradalom előtt és alatt szocialistának vallottam és mondottam magamat.
Nyilas bűnözőket nem láttunk, és ha láttunk volna, nem úszták volna meg. Láttunk persze elvadított, hisztérikus tömeget a Köztársaság téren és máshol, láttuk a maguk pecsenyéjét sütögető percemberkéket – de bíztunk Nagy Imrében, Déry Tiborban és Németh Lászlóban, bíztunk tanárainkban, Mérei Ferencben és Lukács Györgyben.
A képviselő asszony most – szíve jogán, ahogy mondja – ezeket szennyezte be. Mindannyiunk ifjúságát, barátaink börtönéveit és az utána következő keserves évtizedeket, korántsem fenékig tejfel emigrációnkat, hitünket és reményeinket. Minél kevesebb a tabu a közéletben, annál jobb. Nem tekintem tabunak 1956-ot sem, el lehet, sőt jó vitatkozni róla. Persze olyanokkal, akik megfelelő tudással és műveltséggel közelítenek a tárgyhoz.
Kérdem tisztelettel az MSZP elnökétől és a frakciótól, hogyan ítéljem el a nyilasoknak puszit osztó képviselő asszonyt, ha a magukat szocialistáknak nevezők – immár ketten – engem mocskolnak be? Hogyan beszéljek, írjak, tüntessek az újnyilasok ellen, ha egy szocialista képet viselő képviselő engem és barátaimat oszt be a nyilasok cinkosaként? És hogyan szavazzak legközelebb a szocialista párt listájára, ha onnan ez a képviselő kap mandátumot?
Az MSZP demokratikus párt? Gratulálok! A bárdolatlanság, az ostobaság is képviselőinek „szíve joga”? El lehet a dolgot hallgatni, a jótékony feledésre bízva? Hát persze, hogy lehet, hiszen Magyarországon semminek sincs következménye.
Legfeljebb annyi, hogy az olyan alakok, mint én, azt mondják: köszönöm, végeztem.
Márton László
