Népszabadság * olvasói levelek * 2007. október 6.
Normák, avagy abnormák
Olvasom a Népszabadság híradásait a Zuschlag-ügyről, és minduntalan Gyurcsány Ferenc Nap-kelte-beli, tavalyi kijelentése jut az eszembe: „Egy országot irányítani azt a felelősséget jelenti, hogy messzebb látunk, mint a választópolgárok többsége. Ezért vagyunk mi a vezetők…” Ha ez a két kormányfői mondat igaz lenne, akkor sok minden nem történt volna meg. Például nem hangzott volna el az őszödi beszéd, amiről Heller Ágnes így vélekedett: „Hát az a dilettantizmus csúcspontja volt! Hát hogy képzeli el egy politikus a XXI. század elején, hogy bármilyen beszéde titokban marad? (…) Amit egy politikai vezető mond, az öt perc múlva, tíz-tizenöt perc múlva mindig a nyilvánosságra kerül! Hát ezt mindenkinek tudnia kell! Ez politikai dilettantizmus!” (Friderikusz most, február 12.).
Azért idézem a filozófust, mert Őszödön éppúgy a „messzebblátás” hiányzott, mint 2004-ben, a holokauszt emléknapján, amikor a szocialisták nem láttak tovább saját orruknál. Ha akkor észbe kaptak volna, ma nem lenne Zuschlag-ügy. Legalább az nem lenne; mindössze a Kabai-, a Csonka-, a Weiszenberger- és a Juhászné Lévai-üggyel kellene megbirkózniuk a rövidlátó pártvezetőknek. Zuschlag ügye ugyanis a Terror Háza előtt kezdődött, amikor kiderült: a szocialisták elnézik a kebelbelinek, hogy ártatlanul meggyilkolt halottakon köszörüli a nyelvét. A hahotázó ifjoncnak csupán országgyűlési képviselői mandátumáról kellett lemondania „botlásáért”. Élhetett, mint Marci Hevesen – pályázati pénzeket bíztak rá. Kecskére a káposztát, gondolhatjuk, nem alaptalanul.
Én 2004 óta vártam kíváncsian, vajon mi derül még ki róla. Miért? Mert a holokauszt emléknapján két viháncolós kacaj között elhagyta a száját egy kérdés, amit az államtitkárrá frissen kinevezett Arató Gergelyhez intézett. Pár perccel az emlékezés előtt az érdekelte a legjobban, hogy szintén fiatal párttársa már a kormánytagnak dukáló luxusautójával érkezett-e a helyszínre. A halottakra fittyet hányó nevetgélés meg ez a kérdés sok mindent elárult Zuschlagról. Arra vallott, hogy az ifjú szocialistát olthatatlan hatalomvágy fűti, és figyelmének fókuszában a stallummal megszerezhető javak állnak. Előzetes letartóztatása indokolásából pedig pénzsóvársága is kiviláglik. Meg még valami: szocializálódásának hogyanja-mikéntje – a mentalitása.
Mivel csaknem naponta dől ki a szekrényből egy-egy korrupciógyanús
MSZP-s csontváz, Zuschlag a saját „új baloldali” környezetében feltehetőleg azt látta, hogy neki nem kell betartania a miniszterelnök-pártelnök által oly gyakran emlegetett „normákat” – gátlástalanul szabad korrumpálnia és korrumpálódnia, mert „a mi kutyánk kölykét” nem érheti bántódás. Jól gondolta. Bilincsbe verve vezették el, de még mindig az MSZP tagja. Ami most történik körülötte, az híven tükrözi a szocialista politikai dilettantizmust és mentalitást: a vezetők nem láttak „messzebb” a kellő pillanatban, tehát utólag kapkodnak a veszett fejsze nyele után.
Vajon miféle „normák” – avagy abnormák – uralkodnak ebben a „demokratikus pártban”, ahonnan még akkor sem teszik ki a holokauszt áldozatain gúnyolódó, súlyos bűncselekménnyel gyanúsított normasértő szűrét, ha saját kutyájuk ebadta kölyke már a sitten várja bírósági tárgyalását?
Ladányi Katalin
Budapest
Lobbizás a kisboltokért
Magyarországon ma elszomorító a kereskedelemmel foglalkozó kis- és középvállalkozások élete. A nyolcvanas évek derekától sorra nyíltak a magánüzletek, alakultak a kisebb magánvállalkozások. Ezek az elsődleges vállalkozások csak magántőkéből indulhattak. A magyar vállalkozóknak nem volt banki háttere, ellentétben nyugati társaikkal. A vállalkozók jövőt láttak a rendszerváltás adta új lehetőségekben. Saját erejükből gomba módra szaporították a gazdálkodó egységeket, ezzel munkahelyet teremtettek, és növelték a költségvetés adóbevételeit. Azóta eltelt több mint 20 év, s mára szinte kilátástalanná vált a kisvállalkozások jövője. A magyar kisvállalkozóknak egyre több külföldi mamut konkurenciája lett.
A CBA-hálózat 1992-ben alakult, mert alapítóink a szövetségi rendszerben látták a hosszú távú versenyképességet. A külföldiek támogatottsága mindenki számára ismert: tőketámogatást anyavállalatuktól, adótámogatást hazánktól kaptak és kapnak. A „külföldiség” varázsa, a vasárnapi és a hosszú nyitva tartás átformálta a vásárlók gondolkodását is. Természetesen a magyar kisvállalkozónak is fel kellett vállalni az általuk „diktált” feltételeket. Százezrek dolgoznak éjjel-nappal és vasárnaponként a kereskedelemben. Százezrek mennek vasárnaponként a gigamarketekbe vásárolni, nincs már családi program, nincs már vasárnapi családi ebéd.
A CBA több ezer vállalkozással áll napi kapcsolatban. A belső kutatások azt mutatják, hogy mindegyikük egyetértene a nagy egységek vasárnapi zárva tartásával, éppen ezért olvastuk nem kis elkeseredettséggel a szeptember 1-jei Népszabadság 4. oldalán, hogy bár több szerveződés is támadást indított a vasárnapi nyitva tartás ellen, egyelőre nem várható változás. Pedig a bevásárlások hétfőtől péntekig megoldhatók! Csak azok a városi és falusi – családi vállalkozásban, családtagokkal üzemeltetett – „kisboltok” legyenek nyitva vasárnap, amelyekben a háztartásból éppen kifogyott apró dolgok beszerezhetők.
Neubauer Katalin
a CBA Kereskedelmi Kft. kereskedelmi igazgatója
Rólunk
Félreértés ne essék: a miniszterelnök hebehurgyaságainak a bírálatával egyetértek. A gúnyolódás indokolt, de ne segítsenek az MSZP tekintélyének további rombolásában, mert Mile Lajos Nincs mivel foglalkozni? (szeptember 28.) című cikkének a stílusa ebben élen jár. Nem lehetne egy kicsit elegánsabban ebben az álszent médiavilágban?
Tatár István
Gratulálok! A Népszabadság szeptember 29-i címlapja igazi telitalálat! Végre valahol mindenki – a három elemitől a három diplomáig – tisztán és világosan megérti az állami költségvetés szerkezetét, működését. Javaslom, hogy a jövőben minden aktuális időszakban hasonló módon mutassák meg az állapotokat. Az ábrákat, rajzokat, diagramokat ti. a jól képzettek is megnézik, de – és ez a fontos – még az analfabéták is megértik! És az igazi, hatékony politikai marketingnek ez a lényege.
Schreiber György
Egy hülye bohóc milliókat mozgat meg címmel jelent meg a szeptember 29-i lapszámban Sárközy Júlia interjúja Beppe Grillo olasz humoristával, aki elmondta: „rágalmaznak, néptribünnek bélyegeznek”. Néptribün? Nem inkább néptribun? Eléggé bosszantó, ha egy remek cikkben is előfordul olyan hiba, amely lerontja az egyébként kitűnő osztályzatot.
Boródi Erzsébet
Őszintén gratulálok Kovács Gyula nyugállományú alezredesnek – és persze a szerkesztőnek is – október 2-i, Mi? Példakép?! című cikkéhez.
Egri Károly
A telefonügyeletre érkezett:
Ritkán találok horgászással kapcsolatos cikket az újságban. indítsanak horgászcikksorozatot.
Végre hogy napilapban ilyet látni, mint a Mik vogy Muk melléklet (szeptember 27.)! Ragyogó, szeretném, ha minden héten találkoznék ezzel a melléklettel.
Nem kérek az ilyen mellékletekből, mint a Mik vogy Muk, nem szoktam meg a Népszabadságtól, hogy olyan szövegeket jelentessen meg, mint amilyenek a melléklet 4. oldalán találhatók.
Nagy N. Péter egyre jobb cikkeket ír, Lipovecz Iván (Információs lyukak, október 2.) összeállítása is tetszett.
Gratulálok Kovács Bence, fotójához a negyedik oldalon (október 2.).
