Forrás: Index

következő rész

előző rész

1 | 2

Tóth Vera és Oláh Ibolya olyan lányok, mint amilyenek mi is lehetnénk, ha lányok lettünk volna.

(Gyurcsány Ferenc, 2004. április 5.)

“Ez egy szokásos publicisztikai fordulat, hogy a két nagy párt vezetője egymással foglalkozik. De hát sajnálom: nem igaz” – válaszolta az Országgyűlés szeptember 24-i ülésén Gyurcsány Ferenc Dávid Ibolyának arra a felvetésére, hogy a miniszterelnök rendszeresen Orbán Viktorral foglalkozik, ahelyett, hogy kormányozna. (Az MDF elnöke szerint Orbán is megkeseredett, eszközökben nem válogató harcot vív Gyurcsánnyal az elvesztett választások óta, de ha nincs jobb dolga ellenzéki képviselőként, pártelnökként, hát tegye.)

Gyurcsányt foglalkoztatta Dávid Ibolya feddése, mert nem hagyta annyiban a témát: “Elnök asszony, ne haragudjon már rám, hogy ezt mondom, magunk között szólva a hátam közepére nem kívánom azt, hogy az ellenzékkel vagy az ellenzék vezetőjével foglalkozzam. Két héttel ezelőtt, amikor a következő egy év kormányzati programjáról egy más szerkezetben beszéltem, őszintén szólva azért, hogy jobban értsék az emberek, egy szót nem említettem róla.”

(Megnéztük, mi hangzott el két héttel korábban a Gyurcsány-beszédben. “Úgy látom, van, aki inkább azt mondja, hogy nem kell változni, hogy lehet megőrizni mindazt, ahonnan jövünk, a kilencvenes évek előtti nagyon furcsa világból, amelyet hol köt a messziről hozott feudális függőségek sokasága, hol pedig köt a szocializmusnak mondott időszak alávetettsége.” Illetve: “Azt gondolja valaki, hogy elegendő a politizálásból annyi, hogy mindennap egy picikét megpróbálok az ország kedvére tenni? Akik így tesznek, azokat nem erős politikusoknak, államférfiaknak gondolják, hanem ripacsoknak. El kell dönteni: valaki a politikában ripacs szerepet játszik, vagy megpróbál felelős nemzeti gondolkodást? Ez a kérdés.” Nevet kétségtelenül nem említett a miniszterelnök.)

Dávid Ibolyának válaszolva Gyurcsány hosszasan panaszolta az ellenzék magatartását, például: “Magyarországon lassan elveszik az okos, tisztességes szakmai párbeszéd lehetősége. Azzal a bornírt butasággal kell vitatkozni, hogy a jegyzet- és tankönyvtámogatás nemcsak hogy nem csökkent, hanem növekedett. Ez veszi el az időnket és az energiánkat! Ez!”

Gyurcsány Ferenc pár nappal több mint három éve tette le első miniszterelnöki esküjét. Azóta 279 alkalommal szólalt meg a parlamentben. Az ellenzékkel ­ legalább egy megjegyzés erejéig ­ beszédei több mint felében foglalkozott.

Gyurcsány elődjétől, Medgyessy Pétertől merőben eltérő taktikát választott a parlamenti felszólalásaiban. Medgyessy kerülte a nyílt konfliktust az ellenzékkel, a legdurvább beszédét akkor mondta el, amikor a fia brüsszeli lobbiszerződését kérték rajta számon. Ekkor lehazugozta a témában megszólaló fideszes képviselőket.

Orbán a padon kopog

Az ellenzék vezetőjét – akkor is Orbán Viktort – személyében egyetlen alkalommal sem támadta a parlamentben. Igazi, boldog békeidőnek tűnik már a 2002-es ciklus eleje. Például Medgyessy Péter a legelső parlamenti felszólalása után a szónoki emelvényről lejöve Orbán Viktorral fogott először kezet, csak ezután jött Mádl Ferenc államfő.

Sőt, Medgyessyt kormányprogramja ismertetésekor nemcsak a kormánypártiak tapsolták meg, hanem Orbán is tetszését nyilvánította, még csak nem is egyszer. Először akkor, amikor Medgyessy arról beszélt, hogy nincs két Magyarország. Nincs egy polgári és egy szocialista Magyarország. Egy ország van. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. Orbán Viktor az asztalon kopog.) Majd annál a résznél, amikor az értékelvű politizálását úgy ismertette, hogy az én szememben érték a szabadság, az emberség és a demokrácia. Érték a család és a nemzet. (Zaj a Fidesz és az MDF soraiban.) A tisztesség, a hit, a munka és a tudás. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. Orbán Viktor az asztalon kopog.) Végül ennél a résznél is: A magyar mezőgazdasági termelők érdekében haladéktalanul tárgyalásokat kezdünk az Európai Unióval a csatlakozás pénzügyi feltételeinek javítására. Fontos, hogy az egyik legértékesebb nemzeti kincsünk, erőforrásunk, a magyar föld valamennyiünk boldogulását szolgálja. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. Orbán Viktor az asztalon kopog.)

A beszéd végén pedig ez áll a jegyzőkönyvben: Hosszan tartó taps az MSZP és az SZDSZ soraiból. Taps a Fidesz és az MDF soraiból.

Medgyessy egyetlen alkalommal szólította meg Orbánt, amikor bedobta az ötletét, hogy az európai parlamenti választásokra a parlamenti pártok állítsanak közös listát. Ekkor tisztelettel kérte “Dávid Ibolya elnök asszonyt és Orbán Viktor elnök urat, a jobboldal meghatározó személyiségeit, hogy támogassák a kezdeményezést. (Taps az MSZP soraiban.)” Nem csoda, hogy nem erről maradt emlékezetes ez a beszéd, hanem erről: “Útelágazhoz, útelágadozáshoz, útel… (Derültség.) Nehéz szó. Útelágazáshoz érkeztünk, de nem nehéz a választás. Útelágazáshoz: modernizáció vagy lemaradás? ­ ez a kérdés.” (2004. február 16.)

De 1998 és 2004 között Orbán Viktor sem támadta személyében sem Horn Gyulát, sem Medgyessy Pétert, legalábbis a parlamentben. Orbán esetében ugyanez már nem igaz Kuncze Gáborra, akivel durva hangvételű vitákat folytatott. Csak egyetlen idézett: “Végezetül pedig talán az a gondolat is megérdemel egymondatos választ a képviselő úr esetében, hogy nem látja rózsaszínben a jövőt. (Kuncze Gábor: Mondtam ilyet? Én azt mondtam, hogy nem látom olyan rózsaszínnek…) Azt megértjük, hogy vonzódik a rózsaszín árnyalatokhoz… (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ez érthető. Mégis engedje meg, hogy azt mondjam, hogy azt az önök esetében megértem és jogosnak tartom, ha nem látják rózsaszínben a jövőt. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)” (2002. február 4.)

Gyurcsány már az első beszédében más taktikát választott, mint a konfliktuskerülő, és jóval rosszabb retorikai képességekkel rendelkező, az ellenzéknek alkalmanként gesztusokat tevő Medgyessy. Gyurcsány a Fidesz és személy szerint pedig Orbán Viktor kemény bírálatával rázta fel a súlyos EP-választási vereség után kormányfőt váltó MSZP-frakciót. Például azzal, hogy a Fidesz vezetője még soha nem dolgozott:

“Úgy látom, hogy (Folyamatos zaj. ­ Az elnök csenget.) nincsen mindig önöknek bajuk a magántulajdonnal. Olvasom az önök volt kormányának programját, ahol nemcsak hogy nincsen bajuk a privatizációval ­ tudják, amikor úgy hatalom közelében voltak, nem volt bajuk vele -, sőt, akkor azt gondolták és azt mondták, hogy a privatizációnak egyetlenegy célja van segítek önöknek emlékezni – : a bevételek maximalizálása.

Az a kormányprogram írja ezt, amelyet Orbán Viktor írt alá, és a következőképpen szól: “A privatizáció során a kormány a tőkepiaci módszereket helyezi előtérbe, ami szolgálja az értékesítésből várható bevételek maximalizálását.”

Nincs itt szó, kérem, szakmai érvekről, a magyar népről, gyerekeink jövőjének elherdálásáról – a jövedelmek maximálásáról. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Végig kellene olvasni!) Talán éppen ezért tudhatja Orbán Viktor (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Végig kellene olvasni! – Dr. Simicskó István: Olvasd végig az egészet!), hogy mi is lehetne az az üzleti terv, de talán éppen azért nem tudja, mert soha nem dolgozott, ezért fogalma sincsen arról, hogy mi a különbség egy üzleti terv és egy kormányprogram között. (Taps az MSZP soraiban.)” (2004. október 4.)

Szeretek és elvettem egy lányt, Dobrev Klárát

Gyurcsány már a legelején, a kormányprogram vitáján számolt azzal is, hogy támadni fogják. “Kimerítő és tanulságos vitán vagyunk túl. (Egy hang a Fidesz soraiból: Itt sem voltál.) Köszönöm önöknek. Eltelt tíz óra, de engem ez a tíz óra nem tántorított el. (Moraj.) Sőt, megerősített hitemben. Abban a hitemben, hogy ezt a programot, a szabad és igazságos Magyarország programját végrehajtjuk. Megtesszük. Sőt, meg kell mondjam, megerősített hitemben az a támadás is, amit önök meg-megújuló lelkesedéssel személyem ellen indítanak. Megerősít. Köszönöm szépen önöknek. Ha kérhetem, támadjanak tovább is. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Addig jó, amíg személyemet és nem politikámat támadják. (Szórványos derültség.) (2004. szeptember 29.)

Ennek a felszólításnak eleget tettek ellenzéki képviselők. Gyurcsány folyamatos támadás alatt állt, az ellenzéki felszólalásokba, vagy Gyurcsány válaszaiba pedig alkalmanként családi szál is került, hol a feleségét, Dobrev Klárát, hol Dobrev nagyapját és anyját az Apró Antal-Apró Piroska vonalat felemlegetve.

“Egyik oldalról kénytelen vagyok öntől azt kérni, hogy a politikai verekedés hevében véletlenül se mondjon olyat, ami nem igaz, és azt gondolom, hogy személyesen is sértő.

Az én feleségem nagyon sok kormány alatt, így beleértve Orbán Viktor kormányának időszakát is, dolgozott minisztériumban, országos hatáskörű szervnél.

Medgyessy Péter kormányzásának időszakában pedig a kormány szolgálatának időpontja semmilyen tekintetben nem volt összefüggésben az én kormánytaggá válásom időpontjával, mert tudniillik azt lényegesen meghaladta.

Kár ebbe belemenni, és azt gondolom, hogy ez sem önhöz nem méltó, sem a parlamenthez nem méltó. Ami pedig a kérdését illeti: senkinek nem lehet hátránya az, ha a férje dolgozik a kormányban. Ha önnek Salgó Adrienn [Draskovics Tibor akkori pénzügyminiszter akkori élettársa], tehetségével, képességével, szakértelmével, tisztességével baja van, akkor mondja ezt.

Az önmagában nem baj, hogy valakinek van férje, felesége, családja. A származás firtatása a politikában egy másik politikai műfajhoz tartozik – abban ön sem akar, gondolom, osztozni. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Ne arra gondolj! ­ Családi vállalkozás!)” (2005. március 7.)

Ennél emlékezetesebb menet volt, amikor 2005-ben Áder János október 23-a másnapján megjegyezte, hogy Gyurcsány meglehetősen visszafogott 1956 értékelésével kapcsolatban. “Lehet, hogy önnek nincs is több mondanivalója. De ilyen családi háttérrel tulajdonképpen én értem az ön visszafogottságát” – utalt Dobrev Klára nagyapjára, Apró Antalra a Fidesz akkori frakcióvezetője.

Érték, ami összeköt

Sok-sok gyötrő vita ellenére hiszem, hogy mindannyian osztjuk a hazafiság, a demokrácia, az európaiság értékeit. Ezek vallását és vállalását politikai riválisainktól nem vitatjuk el. Ezek az értékek nem elválasztanak, hanem összekötnek bennünket. (Taps az MSZP soraiban.) (Gyurcsány Ferenc 2005-ös parlamenti nyitóbeszéde)

Gyurcsány válasza: “Némileg elkeseredve hallom és látom azt, hogy a parlamenti politikai vitákban azt vágja az ellenzék nagyobbik pártjának frakcióvezetője a fejemhez, hogy szeretek és elvettem egy lányt, Dobrev Klárát, és hogy ennek a lánynak milyen politikai szerepet vállalt a nagyapja.

Jól értem én, hogy Magyarországon 2005-ben nekem arról kellene itt önöknek beszámolnom, hogy miért mertem elvenni egy volt kommunistának az unokáját? Jól értem én (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Nem jól érted!), hogy pusztán attól, hogy Apró Antal unokáját elvettem, és vele egy tisztességes, jó házasságban élek, neveljük gyermekeinket, ezért tőlem a Fidesz önmagát polgárinak mondó pártjának frakcióvezetője elvitatja demokratikus meggyőződésemet? (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Frakcióvezető Úr! Ön azt mondja, hogy Magyarországon a Harmadik Köztársaságban származási alapon kell politikai vitát elintézni? Jól értem? (Dr. Magda Sándor: Pfuj! ­ Taps a kormánypárti padsorokban. Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Jól értem, hogy be kell számolnom majd holnaputántól vallásomról, kulturális és politikai hátteremről (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Ne hazudj!), szüleimről, családomról, azok múltjáról? Hogy lesznek jó és rossz magyarok majd közöttünk? És én pusztán attól alkalmatlanná válok nemzetem demokratikus polgárának lenni (Dr. Juhos Katalin: Nem ezt kérdezték!), mert szerelembe estem egy lánnyal? Jól értem? (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Nem, nem jól érted! Az elnök csenget.) Kiváló demokraták! Kiváló demokraták! (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Mi volt a tévében?) (2005. október 24.)

A ciklus végén, a kampányban egyébként a személyét ért támadásokról Gyurcsány már azt mondta: “És igen, lehet úgy kormányozni, hogy az ember visszaadja a nyugdíjasoknak azt az adósságot, amit az előző kormány felhalmozott, hogy bevezeti a 13. havi nyugdíjat, hogy bevezeti a méltányossági nyugdíjat, és mindezt úgy, hogy hétről hétre ideáll az Országgyűlés elé, ideáll akkor is, amikor nemtelen szavakkal támadják; ideáll akkor is, amikor családjának becsületét sértik; ideáll akkor is, amikor azt is megkérdőjelezik, hogy lehet-e az a felesége, aki; és ideáll akkor is, amikor egyébként az ellenzék számára legszimpatikusabb lapok annyi szennyet öntenek az emberre, amelyet Magyarországon egyébként tisztességesen és visszafogottan gondolkodók már régen visszautasítanának, de nem szól egy szót sem, és azt mondja, hogy nem baj, menni kell tovább az úton. (Taps a kormánypárti padsorokban. Tállai András: Olvasd el a Népszabadságot!)” (2006. február 13.)

Mindeközben az Orbánt támadó retorika lényegében végig megmaradt, bár néhányszor Gyurcsányből előbújt Medgyessy Péter: “Tudom, hogy mi a dolgom: változtatni azon, hogy ma még sokan, bántóan sokan élnek úgy, hogy sorsuk születésük pillanatától kényszerpályán mozog, hogy szüleiktől nem tudnak más örökölni, csak a kilátástalanságot és az egy helyben toporgást. Nekünk, az új kormánynak, ezt kell leküzdenünk. Nem az ellenzéket, kedves barátaim, hanem a kilátástalanságot és az esélytelenséget! Ezek a mi igazi ellenfeleink. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)” (2005. szeptember 29.)

Ugyanez Medgyessytől, de három évről korábbról: “Szeretném még egyszer kimondani: a demokratikus politika része a verseny, de nem része a harc. Nekünk nem az ellenzék, hanem a reménytelenség, a kiszolgáltatottság, a nincstelenség, az esélyek hiánya az ellenfelünk. Mi ezeket és nem az ellenzéket kívánjuk legyőzni. Az ellenzék néha rivális, máskor együttműködő partner. Mert az ország nem a miénk és nem az ellenzéké. Az ország tízmillió, a határainkon belül és ötmillió, a határokon túl élő fontos magyar ember értéke. Mi csak képviseljük őket, mi, mindannyian, akik itt ülünk.” (2002. szeptember 10.)

Medgyessy, 2006 után elfelejtve

Gyurcsány Ferenc a 2006-os választásokig számos alkalommal méltatta elődjét, Medgyessy Pétert, például amiatt, mert Medgyessy politikusi nagyságát mutatja, hogy képes volt megszerezni a hatalmat, de képes volt le is mondani arról. Illetve, hogy “úgy vonul majd be a magyar történelembe, mint akinek volt bátorsága annyi autópályát építeni (Moraj és közbeszólások az ellenzék soraiban.), amennyit soha senkinek előtte Magyarországon. (Nagy taps az MSZP soraiban.)” De a legtöbbször Medgyessy neve természetesen a 100 napos programnál jött elő, “ami a magyar történelem legnagyobb szociális fordulatát hozta”. Sőt, egy adócsökkentésről szóló gondolatmenetben Gyurcsány Medgyessy-Gyurcsány-kormányról is beszélt, ami visszaadott az embereknek 8000 forintot, amit Orbán Viktor elvett tőlük. Később Gyurcsány kissé ellépett a 100 napos programtól, amit a túlzott kiköltekezés miatt a romló gazdasági mutatók egyik bűnbakjának tett, de az eredményeket a 2006-os kampányban még sűrűn emlegetette. A 2006-ban kezdődő ciklusban azonban Gyurcsány már egyetlen egyszer sem említette meg Medgyessy Péter nevét.

Gyurcsány leginkább azzal vádolta Orbánt, hogy nem a parlamentben, hanem az utcán politizál, szélkakas módjára változtatja a véleményét, és visszatérően populizmussal és a szélsőjobbal való együttműködéssel vádolta meg.

Gyurcsány amúgy már a 2004-es programadó beszédében jelezte, hogy “Hungaristákkal, rasszistákkal nem alkuszunk. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Azt valljuk, ezekben az emberi méltóságot alapvetően érintő kérdésekben nemcsak a gyűlöletbeszéd megengedhetetlen, de a kétértelműség, a kacsintás és a cinkosság is. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van! – Taps ugyanonnan.) Egyenes, tiszta beszédet várunk el mindenkitől. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halljuk!) Aki vállalhatatlan eszmékkel flörtöl, az vállalja, ha meri.” A vissza-visszatérő téma rendre alkalmat adott arra, hogy a kormányfő a Fideszt egy lapon említse a szélsőjobbal. A legkínosabb beszéde is ehhez a témához kapcsolódik, amiről részletesen itt olvashat. /

Orbán, mint Medgyessy

Ugyanakkor a kemény parlamenti szócsata elmaradt Gyurcsány és Orbán között. Orbán a 2002-2006-os ciklus nagy részében önkéntes száműzetésbe vonult. Csak 2005 novemberében aktivizálta magát, a közelgő választási kampány miatt hétről hétre beszámolt a nemzeti petícióban kiérlelt igényekről.

Ekkor először “Kedves miniszterelnök úr!” megszólítással kétharmados nemzeti garanciatörvényt javasol, amely “öt vívmányt, öt fontos dolgot részesítsünk kétharmados törvényi védelemben. Javaslom, legyen ilyen a 13. havi nyugdíj; a gyermekek után járó adókedvezmény; legyen ilyen a panelfelújítási program; legyen megvédendő dolog, hogy a gáz, a gyógyszer, a villany ára csak az infláció mértékével növekedhessen; és kérem, garantáljuk, hogy a mindenkori kormány köteles az áfát időben visszatéríteni.” Gyurcsány lecsapott a lehetőségre, javasolta egyebek között, hogy “tegyük bele a nemzeti garanciatörvénybe, hogy nem hívjuk egymást hazaárulónak”, és felemlegette Orbán állandó véleményváltozásait.

Ugyanez volt a forgatókönyv Orbán második felszólalásánál, a Fidesz elnöke már-már Medgyessyt idézően konfliktuskerülő volt, Gyurcsány pedig élt a lehetőséggel, és felemlegette a 4-es metró elhalasztásától kezdve a Nemzeti Színház áttelepítéséig a Fidesz-kormány szerinte hibás döntéseit.

Végül azzal zárta a beszédét, hogy “Változásban ön engem megver, változtatásban a kormány veri az ellenzéket.”

Orbán ekkor hét héten keresztül beszélt, és mindössze egyetlen, szerénynek mondható visszaszúrása volt, “Mi, akik az elmúlt tizenöt évben itt dolgoztunk az Országgyűlésben, láttunk már sok jó és rossz kísérletet a változtatásra. Akik itt vagyunk és tizenöt évet eltöltöttünk itt, pontosan tudjuk, hogy voltak már olyan kísérletek, amikor túl sok dologba kaptunk bele, és ezért a végén az, ami lényeges, nem változott meg. Az a változás, amely nem a fontos kérdésekre összpontosít, valójában nem változáshoz, hanem zűrzavarhoz és káoszhoz vezet. A változásnak ugyanis nyilvánvalóan két célja van, egyfelől, hogy lehetőségeket adjunk az embereknek, másfelől, hogy megvédjük az érdekeiket ott, ahol ők erre már nem képesek, ott, ahol kiszolgáltatottá válnak.”

Ezen kívül semmi, csak újabb és újabb javaslatok, mint például az áramszolgáltatók luxusprofitjának letörésének az ötlete, amelyre már nem is Gyurcsány Ferenc válaszolt, bár a teremben ült, hanem Kóka János. Egy újabb luxusprofitos felvetésre még válaszolt Gyurcsány, aztán jelentős indulatot a miniszterelnök részéről Orbánnak az az akciója váltott ki, amikor a Fidesz elnök a kettős állampolgárságról szóló népszavazás évfordulóján a határon túli magyarok kitartása és hűsége iránti tiszteletből felállására szólította fel a képviselőket.

Tessék még próbálkozni

Sajnos, az az igazság, frakcióvezető úr, hogy kellett volna egy olyan népszavazást kezdeményezni – tudom, az sokkal nehezebb ,- amelyik eredményes lett volna. Ez most nem sikerült. Tessék még próbálkozni majd egy kicsikét! (Derültség az MSZP soraiban. – Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból: Nem! Nem!) (Gyurcsány Ferenc a kettős népszavazásról, 2005. december 5.)

Erre méregbe jött Gyurcsány. “Aki keresi a közöset, aki keresi a megegyezés lehetőségét, az nem felállást diktál, hanem kezet nyújt. Az elgondolkodik azon, hogy vajon jól tette-e, amikor összeállt a Magyarok Világszövetségével. Az nem egyszerűen a határon túli magyarokért kéri, hogy közösen álljunk fel, hanem apáinkért és anyáinkért, gyermekeinkért és a nyugdíjasokért, mindazokért, akik ma aluljáróban alszanak, és mindazokért, akik dolgoznak, határon belül és határon túl, az egész magyar nemzetért, akik konzervatívok, akik liberálisak és akik szociáldemokraták, akik az ön politikáját támogatják, és akik önnel pörölnek a magyar nemzetért. Őket mindet kell tisztelni, nem egymás érzéseit csapdába ejteni, nem diktálni; nem diktálni népszavazással, nem diktálni felállítással! Nem azt állítani, és nem úgy viselkedni, hogy én vagyok a vezér, és én vagyok az, aki felállítja a népet (Balogh László: Akkor maradj ülve!), felállítom a parlamentet (Közbeszólások. ­ Az elnök csenget.), aki diktálom Magyarországon a tempót!” (2005. december 5.)

Az utolsó menet 2005. december 12-én volt. Orbán a körbetartozások miatti csőd- és elbocsátási hullám megakadályozása érdekében munkahelygarancia-törvény elfogását javasolta. Gyurcsány kissé lekezelő válasza: “Az elmúlt hetekben az elnök úrtól nagyon sok ötletet hallottunk; az ötletekről később az derült ki, hogy, hát, sokszor nem megalapozottak, sokszor végiggondolatlanok voltak, nem egy esetben a kiindulópontjuk hibás volt. A körbetartozás pedig már kezelik. Mindezzel együtt valamennyi ötletet szívesen meghallgatjuk, valamennyi ötletről mondunk majd véleményt. Azt tudom mondani, mint általában valamennyi lakossági fórumon: legyen olyan kedves, írja le, nyújtsa be a titkárságomhoz, és lesz véleményünk, válaszolni fogunk rá. Köszönöm szépen. (Derültség, közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Jaj! Taps a kormánypárti padsorokban.) (2005. december 12.)

Kettejük sajátos parlamenti párbeszéde ezzel megszűnt. Orbán továbbra is a kompromisszumkereső, a nemzeti petícióban az emberek véleményét megismerő, és azt a parlament számára tolmácsoló politikus szerepében beszélt, és például 2005 utolsó parlamenti ülésén külön Gyurcsánynak és családjának is jókívánságot küldött: “S végezetül engedjék meg, hogy minden parlamenti képviselőnek, külön a parlament elnök asszonyának és a kedves miniszterelnök úrnak, valamint családjaiknak sok erőt, jó egészséget, nyugodalmas, békés és boldog esztendőt kívánjak.”

Mindez nem kis bravúr úgy, hogy egyetlen egyszer sem mondta ki Gyurcsány Ferenc nevét 2005-ben, sőt azóta sem a parlamentben

Orbán a választásokig aztán már csak egyetlen alkalommal szólalt fel, javaslatára azonban már csak a PM államtitkára válaszolt.

Gyurcsányból pedig még egyszer utoljára előbújt Medgyessy Péter: “Igen, változásra készül az ország. Igen, választásra készül az ország. (Derültség, zaj és szórványos taps az ellenzéki padsorokban.) Sportszerűséget kérek, és sportszerűséget ajánlok; személyes, személyeskedő csaták helyett felelősségversenyt. A választás egyben valóban döntés is lesz. Mi a változás tartalma? Előremegyünk vagy visszafordulunk. Én azt javasolom, menjünk előre. Menjünk előre egy olyan úton, amely az összekapaszkodás, a közös munkának, a közös felelősségnek az útja, a siker megbecsülésének az útja, a nyugodt, bátor és okos kompromisszumoknak az útja.” (2006. január 10.)

Ugyanez Medgyessytől, két és fél évvel korábban: “Tisztelt Ház! Az ősszel nehéz és kemény vitákra számítok. Kérem a tisztelt ellenzéket, hogy sportszerű vetélkedésben szolgáljuk közösen a nemzet javát. Köszönöm. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.) (2003. szeptember 8.)”

Harrach elnökasszony

Orbán Viktor: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! (Derültség és közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Nézz már hátra!) Az elnöklő Harrach Péter: Én fiúnak érzem magam. (Parlament, 2006. November 16.)

Aztán a 2006-os választás gyökeres változást hozott. Orbán a Kedves Minszterelnök úrról előbb Tiszteltre váltott, például akkor, amikor a kormányprogram vitájában arról beszélt, hogy a választási ígéretekkel szemben mégis megszorításokra készül a kormány, pedig nem erre kapott felhatalmazást a választóktól. Majd nyilvánosságra került az őszödi beszéd, Orbán pedig ettől kezdve erre fűzte fel a beszédeit, átvéve a legismertebb mondatokat a semmittevésről, a száz aoró trükkről, például a 2005-ös költségvetés zárszámadási vitájában, és a 2006-os költségvetésről szólóban is. Gyurcsány azonban már egyetlen alkalommal sem válaszolt Orbánnak. Már nem is tehetnl, mert a Fidesz és a KDNP úgy döntött, hogy kivonul Gyurcsány Ferenc beszédei alatt.

Nincs benne az ország tíz legfontosabb problémájában

Gyurcsány a kormányprogram 2006. június 8-i expozéját békülékenyen zárja le, szavait szórványosan még az ellenzéki képviselők is megtapsolják: “Nem az a fő kérdés, hogy vitatkozom-e éppen Orbán elnök úrral – ugyan kérem, ez nincsen benne az ország tíz legfontosabb problémájában! ­ mondta. ­ A legfontosabb probléma arról szól, hogy versenyképes, erős országot, összekapaszkodó nemzetet teremtünk-e, hogy elindulhat-e az úton sok millió magyar, s hogy mindezen az úton az állam segítő lesz, nem pedig teher – ez igen, ez program!

Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerüléséig a miniszterelnök nem vette szájára riválisát, utána viszont nagyon is. A 2006. október 6-i expozéjában már magától Orbán Viktortól féltette a demokráciát: “A cél világos, elvitatni a parlamenti többség jogát, megfutamítani, kicsikarni az előrehozott választásokat, és a megvert, megalázott kormányoldallal szemben inkább holnap, mint holnapután kétharmados többséget elérni és új alkotmányt írni ­ új alkotmányt Orbán Viktor szája íze szerint. Arra kérem a parlamentet, hogy ne engedjen a fenyegetésnek, az ellenzék utcán szervezett zsarolásának. A demokraták dolga, hogy megvédjék a demokráciát.”

A beszédben egyúttal emlékeztette a parlamentet Orbán korábbi, a baloldalon nagy port kavart kijelentéseire: a haza nem lehet ellenzékben, a baloldal, amikor tehette, rárontott a nemzetére, satöbbi.

Történelmi személyiségek említése

Gyurcsány Ferenc 2006-től a következőkre hivatkozott beszédeiben: Kossuth Lajos 6-szor, Széchenyi István 4, Deák Ferenc 1, Szent István (Sic!), 2 Antall József 3, Kádár János 1, Nagy Imre 0.

A 2006. október 23-i zavargások másnapján napirend előtt kért szót, Orbánt név szerint nem, csak az ellenzék vezéreként emlegette. Megint orra alá dörgölte két évvel korábbi kijelentését a nemzetre rárontó baloldalról, odapiszkálja – többször is -, hogy csak az utcán bátor, a parlamentben nem meri elmondani a véleményét, és nem is annyira közvetve őt vádolta az előző napi felfordulás miatt: “Radikális szavakból radikális tettek lettek. Az ellenzék vezére ideológiát adott az utcai rendbontáshoz. Teljesen világos a kapcsolat. Elmagyarázta az elmagyarázhatatlant. Felmentette az alól az erkölcsi gátlás alól emberek százait, ezreit, de épp eleget ahhoz, hogy ezt műveljék a városban és az országban, ami alól nem lehet felmenteni senkit sem.

Felszabadította az egyébként mindenkiben működő normális emberi gátlást és megfelelni vágyást a törvényeknek és a közös kultúrának. A köztársaság demokratikus politikai erői helyett a radikálisokkal kötött szövetséget, és talán büszke is arra, hogy elvette azt a hitünket, de legalábbis mélyen megsértette, hogy egy politikai közösség tagjai vagyunk, bár akárhányféleképpen gondolkodunk.”

A 2007. március 15-i zavargások után, is rárontott Orbánra, de akkor beszéde viszonylag kis része foglalkozott a Fidesz-elnökkel: “Nincs ok örülni annak, hogy a nagyobbik ellenzéki párt elárulta a magyar konzervativizmus hagyományait; nincs ok örülni annak, hogy mára a legnagyobb ellenzéki párt elnöke és Csurka István közé lassan egyenlőségjel tehető.”

A 2007. május 14-én csaknem a teljes napirend előtti hozzászólása Orbánról szólt. Az ellenzék vezérét gyávának nevezte, mert “fél reális programot adni”. Hosszasan elemezte, hogy miért képzeli magát sámánnak az, aki adócsökkentéssel akarja kihúzni az országot a bajból. Végül egy gazdaságpolitikai szakkönyvet küldet Navracsics frakcióvezetővel a pártelnöknek ezekkel a szavakkal: “Rá fog jönni belőle [Orbán], hogy amit ő gondol a gazdaságpolitikáról, amit ő gondol a növekedésorientált gazdaságról, az lehet, hogy egy pártkongresszuson működik – de egy országban, ahol felelősség is van, ott csak kárt okoz. Károkozáshoz pedig nem kell pártelnök.”

Az őszödi beszéd parlamenti évfordulóján, 2007. június 14-én, megismételte az eredeti beszéd finomított, illetve az MSZP helyett a politikai elit egészére kiterjesztett változatát. Orbán ebben, csakúgy, mint az eredetiben, kétszer szerepelt: egyrészt nem kell megijedni Orbán Viktortól, másrészt meg ki fogja megváltoztatni az országot, Orbán fogja megváltoztatni a csapatával? (A KDNP-s Lukács Tamás közbekiabálása: Igen! )

A miniszterelnök 2007. szeptember 24-i felszólalásának nagy részét Orbán Viktornak szentelte, akit azért kritizált, mert egy nyilatkozatában azt mondta, a Magyarországra érkező EU-s pénzek nagy részét ellopják. Gyurcsány ezt kikérte magának, és arra kérte Navracsicsot, hogy tolmácsolja elnökének. “Azt mondta ezzel az ellenzéki pártvezető, hogy Magyarország egy tolvaj banda?”

Rasszizmuskártya

Gyurcsány Ferenc az új ciklusban a rasszizmuskártyát csak 2007 tavaszán játszotta ki, rögtön kétszer is, míg harmadszor már pont az ellenkezőjét állította, mint korábban.

Március 5-én az árpádsávos zászlóknak ment neki a parlamentben, nem felejtve el emlékeztetni a Fideszt arra, hogy az ellenzéki párt kongresszusán is a magasba emelte azt az egyik küldött. Mindez egy kis orbánviktorozásra is okot adott: “Az önök elnöke és pártigazgatója nem érti, hogy lehet, hogy a nyilasok zászlaja – amely tartalmazott egy nyilaskeresztet is – és ezen zászló között van különbség, de egy dolog egészen biztos: Magyarországon százezrek számára, talán milliók számára az a zászló, amelynek önök menlevelet adnak, a legszörnyűségesebb dolgot jelenti: a holokausztot, magyar emberek százezreinek megölését egy olyan eszme nevében, amely nem igazolható, egy olyan eszme nevében, amely Magyarországra és Európára tragédiát, sötétséget, embertelenséget hozott.”

Medgyessy nem anitszemitázott

Amúgy Medgyessy Péter beszédeinél sem az antiszemita, sem a rasszista kifejezésekre nem adott ki semmit a parlamenti honlap keresője. A szélsőségesre egy időjárással kapcsolatos megjegyzést, a szélsőjobbra pedig azt a részt, amikor örömmel állapítja meg, hogy választók úgy döntöttek: nem akarják, hogy őket akár a szélsőjobboldal, akár a szélsőbaloldal képviselje az Európai Parlamentben.

És még (a hosszas idézetnek még lesz jelentősége): “Az önök pártjának hozzászólói soha, egyetlenegy alkalommal nem mondták azt, hogy megállj, hogy Magyarországon nincsen helye antiszemita kijelentéseknek. Az önök pártjának felszólalói odaálltak a Kossuth téren ácsolt színpadra, és nem mondták azt, hogy olyan áron nem kell nekem a ti támogatásotok, hogy az imént még 50 állítólagos zsidó származású politikus nevét olvasták.”

Március 19-én krokodilkönnyeket hullat a “hagyományos, tisztességes, jobbközép konzervatív politikáért”, mivel a nagyobbik ellenzéki párt “kibogozhatatlanul összekeveredett” a “szélsőséges, radikális, populista politikával”.

És most jön a csavar: nem telik el egy hónap, április 16-át írunk, amikor ugyanaz a Gyurcsány Ferenc azt mondja a parlamentben: “Bár vitáink annyi van, mint a tenger [az ellenzékkel], van egy pont, ahová ezt nem akarjuk elvinni. Abban közösek vagyunk, hogy nem kokettálunk rasszista, antiszemita, kirekesztő, intoleráns magatartással, nézetekkel, gondolatokkal, hogy annak még a látszatát is kerüljük, hogy mi ezt nemcsak hogy tűrjük, de talán még bátorítjuk is.”

Megvédjük mi ezt a rendőrséget

A rendőrséget a parlamentben az október 23-i zavargás után megvédi: “Budapest belvárosában nem lehet úgy a rendfenntartó erőknek megmozdulni, ha rendet akarnak tenni, hogy előbb-utóbb valamilyen irányban az Astoriára éppen igyekvőkkel vagy az azt elhagyókkal találkozzanak.”

Október 30-án már különbséget tesz a rendőrségi fellépés egésze és a részmozzanatok között. A kormánynak az az álláspontja, hogy a rendőrség fellépése október 23-án összességében törvényes, indokolt és arányos volt. Joggal kérdezhetik, hogy igaz-e ez a rendőrségi fellépés minden egyes részletmozzanatára. Nyilvánvalóan erre a kérdésre is válaszolni kell. Világossá kell tenni, hogy mit gondolunk a rendőrségi fellépés egészéről, annak indokoltságáról, annak törvényességéről, és mit gondolunk a rendőrségi fellépés minden egyes részletmozzanatáról. Arra biztatja a kárt szenvedetteket, hogy tegyenek panaszt, és a panasz ki is lesz vizsgálva a rendőrségen. A kormány bízik a rendőrségben. Ezért megvédjük mi ezt a rendőrséget. Védjük azzal is persze, hogyha minden panaszt kivizsgálunk, és azok eredményét, tanulságait elemezzük, abból következtetéseket vonunk le mondta.

Sic!

2006. október 6., expozé a magyar kormány iránti bizalom kinyilvánításáról: Sokan sokféle politikai indíttatásból sokfajta indítványt és javaslatot téve tüntetnek itt a Parlament előtt, köztük olyanok is, akik a nagyobbik kormánypárt (Sic!) választási szövetségesei, a tüntetőket támogatja a nagyobbik kormánypárt (Sic!) választott tisztségviselője, parlamenti képviselője. 2006. október 9., napirend előtti hozzászólás: Ha ezeket elfogadják az Országgyűlés pártjai és parlamentjei (Sic!). 2007. május 7., napirend előtti hozzászólás: Istentől való bűnnek (Sic!).

A november 13-i nairend előttihez hozzászólásában az örök fanyalgóknak, döntően a rendőri túlkapások vizsgáló ellenzékiparlamenti képviselőknek és jogvédőknek üzent: “Azt hiszem, hogy tévúton jár az, aki heteken és hónapokon keresztül semmi mást nem csinál, mint a magyar rendőrség demokratikus elkötelezettségébe, szakmai felkészültségébe vetett hitet próbálja meg aláásni, és soha egyetlenegy alkalommal sem nyilvánítja ki azon álláspontját, hogy egyébként hisz a magyar rendőrség felkészültségében, hisz abban, hogy ez a rendőrség támasza a harmadik Magyar Köztársaságnak.”

Március 19-én a sikeresnek mondható március 15-i tömegoszlatás után sokkal magabiztosabban nyilatkozott napirend előtt a parlamentben: “Az illett bele ebbe a koncepcióba [az ellenzék jogvédő koncepciójába], hogy gyengítsük az államot, az illett bele ebbe a koncepcióba, hogy erodáljuk a rendőrség hitelét, mert ha nincs, aki védje az államot, akkor könnyebben lehet nekimenni az államnak és a kormánynak.”

Nem telik el két hónap, az ország hiszi is, meg is, hogy E. Zsanett történetét arról, hogy rendőrök erőszakolták meg. A szembesítésen azonban a lány felismeri támadóit, kiderült, hogy tényleg ült öt rendőr egy autóban, pedig korábban ezt lehetetlenségnek nevezték, a közhangulat, és így Gyurcsány is, a rendőrség ellen fordul. Május 18-i közleményéban felháborítónak és megdöbbentőnek nevezi a nyilvánosságra került eseteket (ugyanebben az időben vettek őrizetbe korrupt autópályarendőröket), és együttérzéséről biztosítja az áldozatokat.

Politikai destabilizáció

Ha valaki azt mondja, hogy a célja a kormány megdöntése, a célja a politikai destabilizáció, akkor én ezt egyébként az ellenzék politikai pártjainak az oldaláról természetesnek tekintem. Lehet ilyen igény – nem tartom szerencsésnek. Nem tartom jónak, szerintem nem áll az ország érdekében. (Gyurcsány Ferenc a gazdatüntetésekről, 2005. február 28.)

Május 19-én már nemcsak arról beszél, hogy a vétkes rendőröket meg kell büntetni, hanem a közvetlen feljebbvalókat is felelősségre kell vonni, sőt, kirúgja állásából a budapesti és az országos rendőr-főkapitányt.

Egy hónappal később a közvélemény elfordul Zsanettől a Napló egyébként ízléstelen szavazásából kiderül, hogy a betelefonálók 80 százaléka szerint nem volt erőszak, így Gyurcsány is vált, és hirtelen eszébe jut az ártatlanság vélelme. Június 25-e, napirend előtt: Muszáj csak arra emlékeztetnem önöket, amit Zsanett-ügynek hívunk. Mekkora volt a felháborodás! A teljes magyar sajtó, kérem szépen, címlapon követelte, hogy deresre kell feszíteni mindenkit. Volt olyan ellenzéki párt, amelynek alelnöke tüntetést szervezett, ha jól emlékszem, a Rebisz előtt. Volt ilyen, ugye? Kígyót és békát kiabált, pálcát tört, olyan hangulatot előidézve, amelyben, hát, talpán legyen a magyar igazságszolgáltatás, ha még tud egyáltalán pártatlan maradni.

Comments are closed.