Pár évvel ezelőtt, egy németországi tüntetésen találkoztam először neonácikkal. Fekete egyenruhát viseltek, Martens bakancsot, Hitlerjugend-sapkát. Azt kiáltozták, hogy le a globalizációval és ki az idegenekkel Németországból! Tizenhat-húsz év közötti fiatalok voltak, némelyiknek még az álla sem pelyhedzett. Nem tűntek félelmetesnek, egyébként is a tüntetést állig felfegyverzett rendőrök vigyázták. Majdhogy többen voltak, mint maguk a tüntetők. Odamentem hozzájuk, és megkérdeztem tőlük, mi a bajuk a globalizációval. „Mert a globalizációval bejönnek az idegenek” – válaszolta egyikük, egy vékony, szőke kisfiú. – Kérdésemre, hogy: „Ez miért akkora baj, lám, én is itt vagyok, idegen vagyok, s milyen szépen elbeszélgetünk, tulajdonképpen az anyja lehetnék, most akkor én is húzzak azonnal haza?”, csak zavartan nevetgélt. Nem volt bátorsága azt mondani, hogy igen, húzzak, de láthatólag fogalma sem volt a globalizáció összetett hatásairól sem. (Például arról, hogy a globális kereskedelem jóvoltából a fél világ olcsó kínai cipőkben jár s hogy a kelet-közép-európai országokba áttelepült tőke, az olcsó munkabérek miatt, életben tartja a drágán termelő nyugat-európai gyárakat, melyek munkát adnak többek között neki is.)
Akkor is, most is nyilvánvalóvá vált: a legjobban manipulálható ember a tudatlan ember. Lehet, hogy félszáz „magyar gárdista” masírozása Magyarországon nem jelent veszélyt, de figyelmeztető jel, hogy a negyven- évesnél fiatalabb korosztály csaknem egynegyede (!) valamilyen szinten rokonszenvezik velük. Még inkább az, hogy a Lánchíd Rádió huszonéves, média szakos (!) szerkesztője nem tudta, hogy mit jelent a szögesdrót fölötti „Arbeit macht frei” felirat, s a Szetey-montázs ugyancsak huszonéves készítőjének állítólag szintén nem mondott semmit a háttér, ami elé az illusztrációnak szánt figurát állította. Ha ez igaz, akkor ez ijesztőbb, mintha szándékosság történt volna. A butaság, a tudatlanság ugyanis állandó, permanens veszélyforrás. A tudatlan embert sokkal könnyebben keríti hatalmába bármilyen „ordas eszme”, populista ideológia, jóval könnyebben válik a bűnbakképzés, súlyosabb esetben terrorakciók cselekvő eszközévé.
Mint Fritz és Daniel, a két német fiú, aki áttért a muzulmán hitre, és (némi pakisztáni kiképzőtábor után) pár nappal ezelőtt fel akarta robbantani a frankfurti repteret. Az elemzők szerint az Európa-szerte radikalizálódó fiatalság indokai a globalizáció negatív mellékhatásaival (is) kapcsolatosak: a jóléti társadalmak válságával, a létbizonytalansággal, a társadalmi különbségek radikális növekedésével. Az ő iszonytató, extrém válaszuk: fel kell robbantani, el kell pusztítani ezeket a társadalmakat.
Magyarországon is egyre több a frusztrált, helyét nem találó fiatal. Egyre többen vannak „parkolópályán”, nem tanulnak, nem is dolgoznak. Ha munkába állnak, sokkszerűen éri őket a „rideg valóság”, a teljesítménykényszer, a munkahelyi hierarchia, a fegyelem. Egy felmérés szerint az iskolából kikerülő fiatalok 80 százaléka csalódott, amikor dolgozni kezd, de az egyetemisták túlnyomó többsége sem rajong a (maga által) választott diszciplínáért.
Nem csoda, hiszen senki sem világosította fel, mit is takar ez a bizonyos diszciplína, mihez tud majd utána kezdeni vele, milyen elvárások lesznek vele szemben a nagybetűs életben. Egyetemi oktatóként hihetetlen tudatlansággal, tájékozatlansággal találkozom nap mint nap: legyen szó történelemről, gazdaságról, a világ dolgairól. Ebben nagymértékben „sáros” az iskola, de az (ugyancsak tudatlan) szülők, a felelőtlen politikusok és nagyon nagy mértékben a média is. A tudatlanság táptalaja az áthárításnak, a hiszékenységnek, az önfelmentésnek. Innen már csak egy lépés a mások elleni erőszak. A tejfelesszájú, tudatlan kis náci ma lehet, hogy Fritz vagy Daniel.
Bonifert Mária A szerző egyetemi oktató, publicista
