Azt hiszem, ha dr. Semjén Zsolt parlamenti beszéde Németországban vagy Ausztriában hangzik el, akkor már a következő napon nem tagja a parlamentnek, még akkor sem, ha nagyon sokan – sajnos – védelmükbe veszik és különféle módon magyarázzák is a szavait. Ez a beszéd sok mindennek minősíthető, de keresztény felebarátinak, szeretetteljesnek, megbocsátónak – egyébként is kinek kellene megbocsátania – nem. Ez a keresztény tanításoknak nem megfelelő, cinikus, alávaló, soha meg nem bocsátható antiszemita beszéd volt.
Apám, aki akár két rendszerváltást megelőzően már hivatásos tagja volt a Magyar Honvédségnek, azokat, akik idegen céloknak, hazájukat megtagadva a német hadseregbe léptek, hazaárulóknak, és amikor egyesek felvették a fekete egyenruhát, alávaló gyilkosoknak és nem katonáknak tartotta. Egy faluba volt való – és személyesen ismerte is a 2. magyar hadsereg parancsnokát, ott volt a Donnál is – Jany-Hautzinger Gusztávval, és soha meg nem bocsátotta tetteit, hadparancsát, amellyel halálba küldött magyar honvédeket, bármi legyen is a tények ellenére ítélő független magyar bíróság ítélete.
Tartozom annyival édesapámnak, hogy sok-sok évvel halála utána is képviselem hitét és meggyőződését.
Ambrus Mátyás, Pápa
