NOL * olvasói levelek * 2007. október 2.
Nyusztay Máté szeptember elsején megjelent írása szerint „elegáns keretlegények oltalma alatt” tartották sajtótájékoztatójukat a fekete gárda szervezői (Vona szerint milliók mögöttük, s a Fidesz sincs ellenük).
A munkaszolgálattal kapcsolatos hat és fél évtizedes maszatolás következménye, hogy az ifjú tollnokok már azt se tudják, kik voltak a keretlegények. Bizony, nem a nyilas pártszolgálatosok voltak. Semmi közük nem volt a nyilaspárthoz, Szálasiékhoz, még ha egyikük-másikuk nyilas lett is esetleg évekkel később. A keretlegények a munkaszolgálatos századok őrei voltak. A sorkatonaságból és a jutasi tiszthelyettesekből válogatták ki erre a célra a kellőképpen ostoba és kegyetlen alakokat. A keretlegények azok a rabszolgahajcsárrá „előléptetett” katonák voltak, akiket azzal a paranccsal küldtek ki a keleti frontra, hogy onnan csak akkor térhetnek haza, ha az őrizetükre bízott zsidók és politikai el nem ítéltek közül már egyetlen egy sem él. Ennek megfelelő volt a viselkedésük, a kegyetlenségük. Mindent megtettek, hogy a munkaszolgálatosok ne éljék túl a frontszolgálatot. Mindez pedig évekkel a nyilas éra előtt volt, a „legitim” Horthy-Magyarország valósította meg a személyükben a gyilkos népirtást.
Azt a parancsot, hogy csak akkor térhetnek haza a frontról, amikor már az őrizetükre bízottak közül már egy se él, 1942 májusában adta ki nekik Muray Lipót ezredes úr, a nagykátai kiegészítő parancsnok.
A keretlegények egyébként sohasem voltak elegánsak. Parasztok, kisiparosok voltak, meg, persze, kalauzok és házmesterek.
Válas György
Budapest
Ajánlott Cikkek
