Miért döcög a tényfeltáró újságírás Magyarországon?
2007. október 1. 08:20
Miért fedi el a médiában a tényfeltárást a puszta véleményismertetés? Lustaságból? Pénzhiányból? Félelemből?
Kattintson ide a videó megtekintéséhez!
A műsorvezető Baló György: Újságírók puhakalapban, kőnyomatossal a zsebben, sikkasztó bankárok, telekspekuláncok és lánykereskedők után szimatolnak. Magándetektív nem kizárt. Leleplezés a reggeli lapban. Rémkép. Valamikor volt, miért nincs ma? Árnyaltabban miért muzsikál oly gyengén az oknyomozó újságírás? Miért fedi el a médiában a tényfeltárást a puszta véleményismertetés? Lustaságból? Pénzhiányból? Félelemből? Következmények nélküliségéből fakadó kedvetlenségből? Elmondják, akik még utaznak ebben a nehéz műfajban.
Egészségbiztosítás Zuschlag-ügy, Weiszenberger video, OMV kontra Mol. Tudomásom szerint egyik témában sem produkált érdemi tényfeltárást a magyar média, pedig mindegyiket az információhiány is jellemzi. Dadog és döcög az oknyomozó újságírás. Vajon miért?
Vendégünk két tényfeltáró újságíró, Vajda Éva és a Magyar Narancstól Bogár Zsolt, jó estét mindkettőjüknek. Elfogadják, hogy döcög vagy dadog?
Bogár Zsolt, Magyar Narancs: – Mint amennyire Magyarországon elég sok minden döcög és dadog, ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, bár a rendeltetésre álló források meg eszközök azért szűkösek, mint általában mindenben, de azért mégis vannak szerintem az országban oknyomozó újságírók, akik ezzel foglalkoznak és igenis részben eredményesek is tudnak lenni. Elsősorban az írott sajtóra gondolok.
Mv.: – Ezek a források szűkűltek vagy bővültek az utóbbi években?
B.Zs.: – Én úgy érzem, hogy egyértelműen bővültek.
Mv.: – Hogy bővültek?
B.Zs.: – Igen, az írott sajtóban bővültek, egyre több gondolom ez generációs kérdés, egyre több fiatal elkötelezett újságíró van, aki ezzel foglalkozik, ha csak a Magyar Narancsnál maradunk, legalább 4-5 újságíró eljöhetett volna a helyemben is, hogy ezzel a kérdésről beszéljen. Ugyanakkor megértem a krédést is, tehát nagyon nehéz.
Mv.: – Rögtön öné a szó, csak azt még hadd krédezzem meg, hogy a Magyar Naracsnál, valaki bemegy a szerkesztőhöz és azt mondja, hogy kedves szerkesztő úr én most három hónapra eltűnök és hozok a végén kető cikket, vagy egyet. Lehet?Fizetik?
B.Zs.: – Nem, így nem, nem.
Mv.: Hát akkor hogy van ez?
B.Zs.: – Hát vízzel főzünk és azért az sem mindennapos, hogy egy újságnál vagy szerkesztőségben egy hóhapot adnak, bizonyos cikkekre és volt rá eset, már nem is egyszer, hogy ez a Magyar Naracsnál lehetővé vált.
Mv.: Vajda Éva, Bogár Zsolt aztmondja, ha nem is habozás nélkül hogy majdhogynem reneszánsza van a fiatalok tényfeltáró újságírásának. Én egy kicsi túloztam természetesen.
Vajda Éva, újságíró: – Jó, hát amire ön hivatakozik, hogy a mostani folyamatban lévő ügyekről nem tudunk sokat, annak nemcsak, szerintem nemcsak az az oka, hogy a tényfeltáró újságírás döcög, hanem, hogy a magyar újságírás azért sokszor küzd a napi szintén azzal, hogy elfogadják az újságírók a hivatalos magyarázatokat, tehát nem arról írnak, hogy mi történt valójában, ami mondjuk példának tekintett nyugati sajtóban a napi hírújságírásban is egy alapkövetelmény, hogy megpróbálnak a dolgok mögé nézni rögtön és onnan kicsit könnyebb építkezni, tehát akkor már eleve a folyamatban lévő ügyekről is több információ szivárog ki menet közben. Tehát ilyen szempontból itt van egy ilyen alap hiátus. A Zsolttal meg egyetértek, hogy van egy ilyen lelkesedés és talán az írott sjatóban könnyebb, mint a televízióban, rádióban, kicsit olcsóbb, kicsit több az ember eszköze, a háttérbeszélgetések műfajából adódóan az emberek könnyebben meg tudnak nyílni. TEhát valóban ilyen szempontból javult a helyzet. De azért beszélgettünk itt az adás előtt hogy nyilván sok-sok gond van. Tehát a politikai kultúra, meg amire Zsolt utat, hogy igen döcög, igen, ahogy mási, tehát ahogy a demokrácia is döcög.
Mv.: – Persze csak az ember azt gondolná, hogy a demokrácia döcögéseit részben a tényfeltáró újságírással lehet mondjuk kisebbé tenni vagy kiegyenlíteni.
V.É.: – Jó, de erről is beszélgettünk itt, hogy azért a szakma a mi szakmánk, vagy az önnel közös szakánk egy csomó dolgot elmulasztott az elmútl 17 évben a saját játékszabályait letisztázni, nincsenek igazán hatékony újságíró szövetségek, vagy szervezetek, tehát van azért egy csomó hiátus, nem feltétlenül mutogatnék a politikusokra azt imádják az újságírók, hogy a politikára kenni mindent, szerintem van a saját házunk táján is mit söpörgetni. És ehhez még idő kell valószínűleg, amit az elmúlt 17 évben nem tettünk meg, majd a következő 17-ben talán megtesszük. Hogy egy ilyen hurrá optimista mondatot mondjak.
B.Zs.: – Én azért próbáltam ellentmondani, mert tényleg nehezek a körülmények, ugyanakkor ilyen körülmények között is azért vannak próbálkozások és vannak apró sikerek, ami viszont hozzátartozik én az írott sajtóról beszéltem elsősorban. Tehát azt is meg tudnám kérdezni, hogy az MTV-ben, ami mégis csak sokkal több embert ér el, mint mondjuk a Magyar Narancs vagy különválsztva különböző hetilapok, tehát itt már 17 éve volt egy rendszerváltás, a Magyar Televízióban miért nem lehet oknyomozó riportműsor. Ugyanakkor…
Mv.: – Kiváló kérdés.
B.Zs.: – Ugyanakkor erre a kérdésre valószínűleg tudjuk a választ valamennyien mi hárman.
Mv.: – Akkor most nem is próbálok rá válaszolni, de azt kérdezem nevesíteni lehet azt, hogy kinek hiányzik Magyarországon sokkal alaposabb vagy több tényfeltáró újságírás?
B.Zs.: Én azt gondolom, hogy alapvetően a társadalomnak hiányozna, ha az újságírásnak a megbecsültsége is általánosan magasabb lenne. Csak az a probléma, hogy az újságírókat, tekintve, hogy az újságban is meg a médiában is a magasan reprezentált, mindig a magas reprezentációval rendelkező emberek jelennek meg, tehát a véleményformálók, akik amúgy is a politikát működtetik. Illetve az észt osztják úgymond, ezért az újságírók részen a hitelüket is elvesztik a politikával együtt. És ez a politikai kultúrához kapcsolódó, minőségéhez való, erre szeretnék utalni, amit az Éva is mondott ezzel kapcsolatban.
Mv.: – Vajda Éva, mind a ketten benne voltak egy csomó eredményes tényfeltárásban, még akkor is ha ez nem kapott óriái visszhangot, vagy óriási nyilvánosságot, az embernek az a kérdése, hogy vajon nem azért csökken-e ennek a lendülete, mert szerintem csökken, mert nincsenek következménye? Volt-e bármilyen olyan, amit ön megírt és volt érdemi következnénye, amiről ön azt mondja, hogy érdemi következmény.
V.É.: – Én nem tudom mit tekintünk érdemi következménynek, én azt hiszem, hogy írtam olyan történteket, amiknek volt következménye, hogy mi az érdemi vagy mi nem, az Élet és Irodalomban annak idején írtunk a szerzőtársammal együtt akkor Orbán Viktor volt a miniszterelnök, az édesapjának a bányavállalkozásáról, és annak ugye lett egy nagy politikai cikusz visszhangja, de mi nyilván nem ezért írtuk, hanem úgy gondoltuk, hogy egy normatív alapon benne is van a cikk lídjében ,hogy egy demokráciában az mégis csak egy közügy, ha a miniszterelnök, teljesen mindegy, hogy milyen oldalon van apjának van egy olyan vállalkozása, amely csak állami és önkormányzati megrendelésekből él. Tehát az ön előző kérdésére visszautalva pl. azt kell mondjam, hogy a Zsolthoz csatlakozva, hogy igen, hát a társdalomnak meg a demokráciának nyilván jót tenne, ha több ilyen típusú írás lenne. Én egyébként főleg gazdasági…
Mv.: – …bocsásson meg, kapásból azt mondaná, hogy a médiának meg jó tenne, ha igazi társa a demokrácia lenne és erős civil szervezetek.
V.É.: – Bocsánat, csak azt akartam mndani, hogy én gazdasági ügyekről írtam és azért ott még talán jobban tetten érhető, ha az ember belemászik egy ügybe, hogy azért ott a menedzsmentekre szoktak lenni következményei, az ügyeknek, ha eltárják őket, ha nem, ha feltárják, akkor meg még előbb.
B.Zs.: – Azt szeretném mondani, hogy az oknyomozó újságírás sem pótolhatja bizonyos hivataloknak, vagy köziazgatási szervezeteknek a munkáját. Tehát olyan szerintem nincsen, hgoy a Főügyészség nem olvas sajtót. Se úgy gondolom, hogy nem is a sajtó alapján kéne a főügyészségnek csomó mindenben az ügyészségnek eljárnia, hanem ő maga elkezdhetne vizsgálatokat, ami csomó ügyben elmarad.
Mv.: – Azért nem lenne baj, ha szorgosan olvasnák a sajtót és esetleg olyasmit, amiről onnen értesülnek azért annak utánanéznnek, nem?
B.Zs.: – És ugyanakkor azért van rá eset, erre is volt eset és amit még szeretnék hozzáfűzni, az eredmények és itt a civil szervezetekhez is kapcsolódnék, hogy pl. a zsidó negyednek az ingatlan fejlesztésekkel kapcsolatban nagyon sok újság írt a visszásságokról.
Mv.: – Budapest belvárosáról beszélünk.
B.Zs.: – Budapst belvárosáról beszélünk, és ennek kapcsán és ott megjelent egy civil szervezet és egy civil mozgalom és ott történtek aztán eredémnyek, tehát ott leállítottak bizonyos dolgokat.
Mv.: – Hát felfüggesztjük, köszönjük, hogy eljöttek, várjuk önöket máskor is.
Önöknek köszönjük a figyelmet. Mához egy hétre, viszontlátásra!
A szólás szabadsága
