Népszabadság * Szászi Júlia * 2007. október 2.
Elég közel: a Stájer Ősz szervezőiKép: Elvira KlammingerMintha csak attól tartanának Grazban, hogy a Stájer Ősz fesztivál nem éri meg a jövő évet – biztos, ami biztos, már az idén ünneplik a negyvenedik születésnapot, holott az elsőt 1968-ban rendezték. De persze az is lehet, hogy ez a szokványostól minden tekintetben eltérő kulturális seregszemle e tekintetben is szeretne meghökkenteni. A 39 év se éppen kevés egy avantgárd fesztivál esetében, amely kizárólag a kortárs művészetre összpontosít, annak viszont minden elképzelhető műfajára. A pesszimizmus, a Stájer Ősz feltételezett kimúlása nem reális, a tartomány oly nehezen – és nem csak az Európai Kulturális Főváros 2003-as helyszíneként – kivívott hírneve e rendezvény nélkül aligha lenne fenntartható.
Tény azonban, hogy ez a fesztivál szinte születése óta keresi a helyét, és főleg közönségét. Már a kezdet sem volt könnyű: egy bukott rendezvényt váltott fel, az 1947-ben, a megszálló angolok által Salzburg konkurenciájának szánt fesztivált, amely persze nem volt képes „lekörözni” az 1945-ben az ott állomásozó amerikaiak jóvoltából újraindított, korábban is világhírű Salzburgi Nyári Játékokat. Mindenesetre bölcs belátásról tanúskodik, hogy az alapítók a fesztiválokkal kevésbé telezsúfolt szeptember végi időpontra váltottak.
1968 Európában a forrongó diákok éve volt – igaz, Graz sokkal inkább számított a dicsőséges múltat visszasíró konzervatív, némi náci érzületektől sem mentes hangulat központjának. Kézenfekvő volt az igyekezet ennek cáfolatára, s mi egyéb lett volna alkalmasabb erre, mint a polgárpukkasztók, a provokálók erősítése, a szembeszállás kulturális téren mindennel, ami hagyományos?
Manapság az ilyesmi, lássuk be, elég nehéz. Amikor a nemzet színházának színpadán, a bécsi Burgban sem kelt már feltűnést, ha a színész pucér hátsóját mutatja a közönségnek, s nem sokkol a minden képzeletet alulmúló nyelvezet sem, viszont tabu témák sincsenek, akkor vajon mit kell a kicsi, nem túl izgalmas Graznak kitalálnia ahhoz, hogy tömegek ostromolják a jegypénztárakat? Ami még tíz évvel ezelőtt avantgárdnak számított, az ma porosnak tűnik, s a tavaly óta hivatalban lévő új – 1968-as születésű – intendánsa csak reménykedhet, hogy a kortárs alkotók kitalálnak valami igazán újat.
Igyekezni már csak azért is kell, mert időközben helyi riválisa is akadt a Stájer Ősznek: igaz, nem elsősorban a közönség elcsábításától kell tartani, inkább attól, hogy túl nagy szelet jut másnak a tartományi támogatás tortájából. Csaknem tizenöt évvel ezelőtt a város megelégelte, hogy a provokáció, egy-egy botrány nem elég a szeptember végi, októberi rendezvények nézőtereinek megtöltéséhez, és újabb kísérletbe fogott, pontosabban „megtért” a hagyományoshoz. Styriate néven 1983-ban nyári zenei fesztivál indult. A június végi rendezvénysorozat tartja magát, hála Graz nagy szülöttének, Nikolaus Harnoncourtnak, aki évről évre több fellépést is vállal, mindig különleges zenei csemegével kényezteti a közönséget. A Styriate nagyjából ötven előadást kínál, s a jegyek 80-90 százaléka el is kel, ami a Stájer Ősz esetében nem áll. S ez a bélyeg akkor is az őszi fesztiválon marad, ha ép ésszel érthető: az exkluzivitás és a tömeges érdeklődés aligha egyeztethető.
Az idén újabb pofont kapott a Stájer Ősz: a fesztivál kezdése előtt újabb konkurencia tűnt fel. A tartományi vezetés kétévente megrendezendő új, regionális fesztivált alapított – négymillió eurós költségvetéssel, szemben a Stájer Ősz 3,2 milliójával (utóbbiból 2,6 millió a támogatás összege). Ráadásul az új fesztivál arra a földrajzi adottságának köszönhető multikultúrára alapoz, amelynek témáját a Stájer Ősz is szívesen feldolgozza, igaz, nem egyszer más aspektusból, a kisebbségek, a másság felkarolásának céljával.
Az idei Stájer Ősz címe – „Elég közel” – már önmagában megfoghatatlan, további gondolkodásra késztet. Elég szabad tér marad a cím fantáziadús kitöltésére, e keretbe mindenki azt gondol bele, amit akar. Október 14-ig száz projekt, köztük számos prózai, zenés és pantomim színházi előadás, irodalmi est, performance, képzőművészeti kiállítás, pódiumbeszélgetés foglalkozik mindazzal, amit az alkotók elsősorban az emberi viszonylatok terén a címbe beleéreznek. A nyitó előadás mindenesetre megfelelőképpen borzolta a kedélyeket: Closed enough (Elég zárt) címmel háztartási gépek, versenyautók, teherjárművek hangzavara töltötte be az egyébként koncertteremnek épült Helmut List csarnokot. A kritikusok pedig törhetik a fejüket, hova sorolják, minek nevezzék ezt a megnyitót.
