PÁLYI ANDRÁS
A pöcegödör és a parfőm
Lengyelország új választások előtt
A Szent József utca néhány megállóra van Toruñ belvárosától, itt található a redemptorista szerzetesrend lengyelországi központja. Új templom, hordószerű mennyezet, a szentély apszisa aranyozott boltívekbe torkollik. A templommal szemben a Radio Maryja emblémája, alatta kis nyíl, „2 km” felirat, odébb a rendház, mögötte takaros kert a sétáló szerzeteseknek. Az egész komplexum neoklasszicista-eklektikus stílusban. A rendház előtti térről lejárat az altemplom helyiségeibe, itt működik a redemptorista atyák Szent Kelemenről elnevezett lelkipásztori-missziós központja, ahol a videoklub, mozi, mobil betlehem, edukációs pont és egyebek mellett egy kis shop is található, kegytárgyakkal, kapucinus teával, hitbuzgalmi és szélsőjobb politikai kiadványokkal. A templomtól balra hatalmas háromemeletes épület, az Ige Háza, előtte monumentális szobor: Krisztus király áll a földgolyón, a chicagói Szent Kamill plébánia ajándéka ez a Mária Rádiónak. Az épületet magas, vasrácsos kerítés övezi, a kerítés mögött sűrűn sorakozó tuják, a kapu zárva, kaputelefon és kamera, a kerítésen tábla: „Társadalmi és Médiakultúra Főiskola”. Odébb egy utólag kiakasztott felirat: „Magánterület”.
Ez a Mária Rádióról elhíresült, de ma már valóságos médiabirodalommal rendelkező toruñi szerzetes, Tadeusz Rydzyk székhelye, vagy inkább, ahogy a lengyelek emlegetik, Rydzyk atya vára, ahova nem könnyű bejutni. Az a két katolikus újságíró se jutott be, akik a hallgatóktól szerették volna megtudni, valójában mit is tanít ez a főiskola, a liberálisnak elkönyvelt katolikus hetilap, a Tygodnik Powszechny megbízásából; nem tehettek mást, az utcán szólították le a hallgatókat, akiknek első szava egybehangzóan a „nincs kedvem nyilatkozni” volt, de aztán mégis mondtak ezt-azt. A főiskola hatodik éve működik, de a politikai botrányoktól visszhangzó elmúlt esztendő reflektorfénybe állította a szürke eminenciásból nyílt politikai kártyakeverővé avanzsáló Rydzyk atya médiabástyáját, ahol az atya egy nyár eleji előadásban gátlástalanul tett olyasféle kijelentéseket, hogy Lech Kaczyñski elnök, aki „becsapta” őt, a „zsidó lobbi” befolyása alatt áll, az eutanázia ügyében „szabados” nézeteket valló first lady egyszerűen boszorkány, a Gazeta Wyborcza „talmudista mentalitást” képvisel, és „az egész Jedwabne-ügy csak arra volt jó, hogy a zsidó szervezetek kicsikarjanak Lengyelországból 65 milliárd dollárt”. Mielőtt elvesznénk az előzmények részleteiben, megjegyzem, hogy a Mária Rádióról már írtam korábban is e hasábokon (Mária országa – Mária rádiója, ÉS, 2000/38.), s a kelet-lengyelországi Jedwabnéban 1941-ben lengyelek – és nem a németek! – által végrehajtott és hat évtized múltán nyilvánosságra került zsidóellenes pogrommal, valamint az ügy körül támadt vitával is foglalkozott a lap (Szécsi Éva: Jedwabne, ÉS, 2001/28.; Petőcz György: A Jedwabne-jelentés, ÉS, 2002/30.); itt most inkább a jelen lengyelországi politikai válság kulisszatitkai mögé kívánunk bepillantani, anélkül, hogy elismételném, amit Michnik és a hazugok (ÉS, 2007/25.) című írásomban korábban elmondtam.
A fentebb említett két újságírót is ilyesféle kíváncsiság vitte nyáron Toruñba, miután egy jobboldali hetilap, a wroc³awi Wprost hangszalagról teljes terjedelemben közölte Rydzyk botrányos előadását. Méltán vetődött hát fel bennük a kérdés, kik tanulnak, mit és miért Rydzyk atya bevehetetlen bástyái mögött. Azóta felgyorsultak az események, lássuk a tényeket. A szerzetes ellen hivatalból eljárást kezdeményezett a toruñi ügyészség „a köztársasági elnök és a zsidó nemzetiség tagjainak gyalázása” alapos gyanújával, ám időközben kirobbant a koalíciós válság is. A kettőnek látszólag semmi köze egymáshoz, de mint látni fogjuk, mégiscsak van. Ehhez nem árt rövid pillantást vetnünk e sajátos médiabirodalomra.
A Radio Maryját 1991 decemberében még a redemptorista szerzetesrend hívta életre, Rydzyk a rádiónak „csak” igazgatója, és nem tulajdonosa. A kilencvenes évek végén is megesett, hogy a rendfőnök csaknem fél évre eltiltotta az atyát a mikrofontól. A hálózat további kiépítésekor Rydzyk tehát mindent megtett, hogy több szabadságot biztosítson magának, így három alapítványt is létrehozott, amelyeknek ő az örökös elnöke, s ezek adják ki a Nasz Dziennik napilapot, a Mária Rádió családja mozgalom havi folyóiratát, működtetik a Trwam televíziót és a média-főiskolát. Ráadásul különféle, „a rádió baráti köre” típusú mozgalmak – más szervezeti keretek közt, más cégér alatt különböző társadalmi rétegeket, generációkat, szubkultúrákat célozva meg – hálózatukkal rátapadnak a katolikus egyház úgynevezett egyházközségi hálójára, magyarán a plébániákra. A tavaly decemberben nyugdíjba vonult Glemp bíboros annak idején hadat üzent a Mária Rádió családja mozgalomnak, de Rydzyk erősebbnek, pontosabban rafináltabbnak bizonyult a főpapnál. A mozgalom azóta is osztódással szaporodik, mint Rydzyk keze alatt általában minden, a Gyermekek Rózsafüzér Köre, a Mária Rádió Fiatal Barátai, a Mária Rádió Támogatói mind a Mária Rádió családja mozgalom leágazásai, s mindnek az a célja, hogy minél nagyobb szervezett „holdudvart” verbuváljanak a Rydzyk-médiának. Különösen a vidéki alsópapság körében népszerű a redemptorista sajtócézár, de mind ez ideig a 132 tagú püspöki karban is többségben voltak a rádió támogatói. Amiből is következik, hogy a felső egyházi körök esetleges kritikáját a plébániák passzív ellenállása minden esetben közömbösíti.
A Radio Maryja – és mellette 2003 júniusa óta a Trwam televízió is („trwam” annyit tesz, hogy „kitartok”) – kettős missziót kíván betölteni: a szentimentális-naiv hitbuzgalmi műsorok a hagyományos, vallásos értelemben vett „apostoli küldetést” szolgálják, a non stop jámborság áradását egy-egy félórára megszakító „társadalmi” programok viszont a politikai missziót, a radikális jobboldal szolgálatában. Magától értetődően e kettős misszionálásnak megvan a maga kölcsönhatása. Tekintettel a lengyelek Európában páratlan tömeges vallásosságára, magától értetődik, hogy az iskolázatlan rétegek gyakran az igénytelen, érzelgős vallási műsorok miatt hallgatják vagy nézik a Rydzyk-médiát, ám a feltálalt politikai illuzionizmust ugyanolyan gátlástalanul fogyasztják, mint a hitbuzgalmit; másfelől akiket a Mária Rádió „társadalmi” fórumain hallható ultrakonzervatív, antiszemita, homofób, idegengyűlölő frázisok csalnak a készülék elé, azokra is ráragad az álszent kegyes szóhasználat, sőt látványos „megtérésekre” is sor került, amelyek aztán kellő nyilvánosságot kaptak az éter hullámain. A lengyel püspöki karban a Mária Rádióról jó évtizede folyó vita is rendre ezen, Rydzyk atya „evangelizációs” sikerein akad el, ami az európai szekularizáció térhódításától rettegő főpapok szemében felbecsülhetetlen érték, cserébe még az atya nyilvánvaló politikai szélhámossága is elnézhető.
A Rydzyk-média katolikus-nemzeti elkötelezettségű rádiónak, illetve tévének vallja magát, ám a cégér ez esetben nemcsak azért eufemisztikus, mert a kelet-közép-európai gyakorlatból jól ismerjük az efféle címkék mögött meghúzódó erőket, hanem mert a toruñi szerzetes első perctől jogot formált arra, hogy maga szabja meg, a politikai paletta jobb szélén feltűnő erők közül a kezében lévő média melyiket favorizálja. A tét nem kicsi, noha felmérések szerint az összlakosságnak alig három-négy százaléka hallgatja rendszeresen csak a Mária Rádiót, ám a hatvan éven felülieknek már tíz százaléka, viszont teljességgel angazsált és elszánt táborról van szó, melynek tagjai szinte egyöntetűen azt válaszolják a „kire szavaz?” kérdésre, hogy „majd az atya megmondja”. Amikor 2001-ben az addig kormányzó jobboldali pártszövetség felbomlott, s több kisebb politikai erő egyesüléséből létrejött a Lengyel Családok Ligája, amely a vallási fundamentalizmust összekapcsolta az euroszkepticizmussal, az idegengyűlölettel, a homoszexualitás megbélyegzésével, a redemptorista rádió mellettük tette le a garast, aminek nyilván döntő szerepe volt abban, hogy bejutottak a szejmbe. A médiapap ugyanis úgy érzi, ő az, aki megfellebbezhetetlenül tudja, melyik politikai erő felel meg „az egyház szociális tanításának” (katolikus bírálói szerint úgy tesz, mintha Toruñ lenne a világegyház központja, s nem a Vatikán). Azt viszont csak találgatni lehet, mi vette rá, hogy a 2005-ös választási kampány idején némileg ejtse a Lengyel Családok Ligáját, és váratlanul felkarolja a Kaczyñski fivérek pártját, a Jog és Igazságosságot, hisz korábban nagyon kritikusan kezelte őket, és Kaczyñskiék is többször élesen bírálták a Mária Rádió politikai szerepvállalását. Mindenesetre elemzők szerint ez fordította meg a finisben a Polgári Platform és a Jog és Igazságosság választási esélyeit. Egyesek úgy tartják, Rydzyk atyának, minthogy időközben megjött a politikai étvágya, már túl kis falat lett a szejmbe jutás küszöbét maximum egy-két százalékkal meghaladó Lengyel Családok Ligája, amelynek élére nem sokkal a választások után új elnök került a rendkívül agresszív Roman Giertych személyében – vele aztán a szerzetes végképp összerúgta a port. Mindenesetre az ikerpár megkaparintotta a hatalmat, Rydzyk tehát nyeregben érezte magát.
Itt új fejezet nyílik a történetben. Eddig a médiapap elsősorban lehetőséget adott bizonyos politikai erőknek, hogy kifejtsék nézeteiket. Most már a saját szájára sem tett lakatot.
A kettős választási győzelem után – az ikrek, mint ismeretes, az államfői mellett a parlamenti választásokat is megnyerték – egyik konfliktus a másikat követte Kaczyñskiék és a médiapap között. Előbb az csapta ki a biztosítékot az atya számára, hogy új favoritja nem volt képes megállapodni a jobboldali-liberális Polgári Platformmal, s így kényszerkoalícióra fanyalodott a Lengyel Családok Ligájával és az Andrzej Lepper vezette, erőteljesen posztkommunista Önvédelemmel. Majd az, hogy az Európában egyébként legmerevebb abortusztörvényt nem sikerült tovább szigorítani, mert az ehhez szükséges alkotmánymódosításhoz eleve négyféle jobboldali javaslat született. Nem is szólva arról, hogy Maria Kaczyñskát liberális női aktivisták rávették, írja alá az „el a kezekkel az alkotmánytól” kiáltványt. Rydzyknek, aki épp tüntetést szervezett a varsói szejm elé „az élet védelmében”, ekkor borult el először az agya, berontott a Mária Rádió stúdiójába, s az adást megszakítva, keresetlenül durva kifejezésekkel hordta le az ikerpárt és a first ladyt, „ne nevezzük a pöcegödröt parfőmnek”, kiáltotta világgá. A frontok megmerevedtek. Kormányzati részről hangsúlyozni kezdték, hogy az új átvilágítási törvény a toruñi médiapapra ugyanúgy vonatkozik, mint a világi véleményformálókra, amit Rydzyk atya, aki láthatóan törvények felett állónak érzi magát, ugyancsak zokon vett.
Tény azonban, hogy Rydzyk és a hatalom megromlott viszonya se a Lengyel Családok Ligájának nem látszott kedvezni – hiába próbálta visszatornázni pártját a Mária Rádió kegyeibe az abortuszügyben igazi Rydzyk-hű katolikusként viselkedő Giertych -, se a Jog és Igazságosságból kilépő, volt parlamenti marsallnak, Marek Jureknak, aki az abortuszvitában oly messzemenően exponálta magát a szigorítás mellett, hogy a kudarc nyomán tisztségéről is lemondott, és új pártot szervezett. Rydzyk azzal utasította el őket, leplezetlen gesztust téve az ikrek felé, hogy „a jobboldal megosztására törekednek”. Ez azonban cseppet sem gátolta abban, hogy hírhedt főiskolai előadását megtartsa, azaz nyilvánvalóan kettős játszmát játszott, noha ezt némileg megzavarta az előadás szövegének közzététele. Az eset nemcsak Lengyelország-szerte keltett elképedést és megbotránkozást – ahol katolikus értelmiségiek nyílt levélben fordultak a püspöki karhoz -, hanem külföldön is. A bécsi Simon Wisenthal Központ egyenesen XVI. Benedek pápa közbenjárását sürgette, s a Tygodnik Powszechny július 22-i száma már úgy értesült, hogy Joseph Tobin, a redemptorista rend Rómában székelő generálisa „napokon belül” dönt Rydzyk páter megrendszabályozásáról.
A történet azonban aligha érthető az egyre éleződő belpolitikai válság ismerete nélkül. A kétéves kormányzást – egy kétes értékű választási győzelem után (alig negyvenszázalékos részvétel mellett sikerült a szavazatok harmincnégy százalékot megszerezni) – állandó bizonytalanság és koalíciós belharcok jellemezték. A két szélsőséges populista partner nem kis gondot okozott az ikreknek: az oktatásügyet megkaparintó Giertych elsősorban mániákus homofóbiája és bigott katolicizmusa miatt, a hamisítatlan pártállami tahóként fellépő miniszterelnök-helyettes és mezőgazdasági miniszter, Lepper a törvényesség kereteit minduntalan áthágó lépéseivel (szexbotrányok, kenőpénzek, gátlástalan rágalmazások stb.). Lepper ellen az utóbbi évtizedben már 137 peres eljárás indult (a legtöbb alól képviselői mentelmi jogával bújt ki). A botcsinálta koalíció így érdemi munkára nem volt képes, pótcselekvésként leginkább a korrupció elleni látványos harc kínálkozott. Annál is inkább, mert az igazságügy-miniszter Lengyelországban egyúttal legfőbb ügyész is, akinek a kezében nem akármilyen hatalom összpontosul. Janusz Kaczmareket fél év után el is kellett távolítani erről a posztról, mert lelkiismereti és jogi problémái támadtak a tőle elvárt intézkedésekkel kapcsolatban. Utódja, Zbigniew Ziobro régi jobbkeze az elnök Lech Kaczyñskinak, máig kitűnően funkcionál. Miros³aw G. neves szívspecialistát, a kardiológiai klinika főigazgatóját bilincsbe verve viszik el a műtőből „kenőpénz” elfogadása és gyilkosság gyanúja miatt, mert meghalt az általa operált beteg. Az esti tévéhíradóban nemcsak a letartóztatás látható, hanem az is, hogy az aktusnál jelen lévő legfőbb ügyész odavágja a professzornak „Nem fog több embert megölni!” Amikor két hónap múltán a bíróság nem hajlandó meghosszabbítani a vizsgálati fogságot, Ziobrónak eszébe sem jut bocsánatot kérni, kijelenti, hogy a közvélemény, amely nyilván neki ad igazat, „bíróság a bíróság felett”. Egyébként is bevezeti a kézi vezérlést az ügyészség munkájába, nem restelli felelősségre vonni azokat, akik nem elegendő eréllyel lépnek a többnyire vélt vagy legalábbis bizonyíthatatlan korrupciós ügyekben, és tervezi a büntető törvénykönyv módosítását, mely lehetővé tenné, hogy a felelőtlenül ítélkező bírák mentelmi jogát huszonnégy órán belül felfüggesszék és speciális bíróság elé állítsák, amelynek élén az általa kinevezett ügyész áll. Nem csoda, hogy az utóbbi esztendő a sűrű, látványos őrizetbe vételek éve volt, a puszta felsorolásra sincs itt helyünk – az egyik leghangosabb botrány az állítólag alaptalanul meggyanúsított Barbara Blida, volt baloldali építésügyi miniszter esete, aki máig tisztázatlan körülmények közt a fürdőszobában végez magával. S akár logikusnak is nevezhető, hogy bilincsbe verés várt Andrzej Lepperre, a koalíciós partner miniszterelnök-helyettesre, valamint az igazságügy után a belügyi tárca élére kinevezett Janusz Kaczmarekre is.
Természetesen mindkét esetben az történik, hogy Jaros³aw Kaczyñski miniszterelnök a fivérével felmenteti tisztségéből a bűnöst, Lepper miatt még a koalíciós szerződést is felbontja. Ez a játszma 2006 novemberében egyszer már lezajlott, akkor két hét múlva újjászervezték az együttműködést, most azonban a miniszterelnök el van szánva, hogy a Lengyel Családok Ligáját is kidobja a kormányból – úgy tűnik, beletörődött az előrehozott választásokba, csak hogy Leppert letartóztathassa. De Lepper most is kicsúszik a markából. Noha gondosan kitervelték az akciót, valaki akadt a gépezetben, aki figyelmeztette. Nem más, mint maga Janusz Kaczmarek, aki egyre nyíltabb ellenlábasa Ziobrónak.
Ezért kerül sor Kaczmarek őrizetbe vételére, aki letagad némely részletet, vagyis hazudik. Nincs is más indok az őrizetbe vételére, mint hogy hazugságával rombolja a kormány tekintélyét – ez az érv meg valóban gyenge lábon áll. Kiváltképp, ha tekintetbe vesszük, hogy Kaczmareket közvetlenül ez előtt – az augusztus 24-ről 25-re virradó éjszakán – kezdi meghallgatni a szejm nemzetbiztonsági bizottsága, ahol viszont a volt legfőbb ügyész éppen utódjának a visszaéléseit kívánja leleplezni a Blida- és Lepper-ügyben. (A dolog pikantériája, hogy a törvényszegéseiről hírhedt Leppert Ziobro egy konstruált korrupciós ajánlattal, „borítékkal” akarta lépre csalni, ami így visszafelé sül el.) A nemzetbiztonsági bizottság azonban elnapolja az ülést, 28-án a szejm felfüggeszti tevékenységét, és 30-án letartóztatják Kaczmareket, igaz, másnap bírósági végzés alapján kénytelenek szabadlábra helyezni. A televízió ezúttal sem csak magát a letartóztatást közvetíti, a közszolgálati média egész este Kaczmarek árulásától és hazugságától, a háttérben sejthető korrupciós összefonódásoktól visszhangzik. Ez a legjobb kampányfogás a kormányzó pártnak, hisz valójában máris benne vagyunk a kampányban: a szejm hamarosan feloszlatja magát (ez szeptember 7-én meg is történik), a közbeszéd már azt is tudni véli, hogy a köztársaság elnök október 21-ére tűzi ki az új választásokat (ez is megtörtént azóta). A közvélemény-kutatók tehát mérik a pártok népszerűségét, s a Kaczmarek letartóztatását követő hétvégén előzi meg először a Jog és Igazságosság az ellenzéki Polgári Platformot.
A szejm feloszlott, a kormány a helyén van, és folytatja a letartóztatásokat. Igaz, a két kisemmizett koalíciós partner előbb konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal Kaczmareket szeretné a miniszterelnöki székbe ültetni, de ehhez nem kapnak támogatást, ekkor a Jog és Igazságosság kivételével az összes parlamenti párt felajánlja Donald Tusknak, a Polgári Platform elnökének a bizalmatlansági indítvánnyal megszerezhető kormányfői pozíciót. Tusk vonakodik elfogadni, valószínűleg nem akar a Lengyel Családok Ligája és az Önvédelem segítségével hatalomra kerülni. Kaczyñskiék tehát folytathatják korrupcióellenes hadjáratnak nevezett kampányukat. Ziobro szeptember elején huszonnyolc vezető beosztású egészségügyi dolgozót – zömmel kórházigazgatókat – veret bilincsbe, a napokban meg a liberális Gazeta Wyborcza és a jobboldali Dziennik egyaránt arról tudósított, hogy a Polgári Platform aktivistáit szerte az országban rendőri kihallgatásoknak vetik alá. Közben a legfőbb ügyész szép csendben felkeresi Toruñban Rydzyk atyát. Ezután a szerzetes beadványt készít az ügyészségnek, amelyben állítja, hogy a Wprost „manipulált” változatban tette közzé az előadását. Az ügyészség tudomásul veszi a pap önigazoló nyilatkozatát, „nem történt törvénysértés”, mondja Ziobro, akinek eszébe se jut megszerezni a felvételt, és utánajárni a „manipulációnak”. Ahogy korábban szép csöndben pontot tettek a kilencvenes évekbeli Telegra gazdasági társaság büntetőügyére is, ahol a Kaczyñski fivéreknek is megvolt a maguk üzletrésze, s több súlyos bírósági ítélet után már csak egy körülbelül egymillió euró értékű visszafizetetlen hitel kérdése maradt tisztázatlan – igaz, ezt Jaros³aw Kaczyñski vette fel a társaságnak.
Egyházi szinten is kezdenek megszelídülni a Rydzyk atya feje fölött gyülekező viharfelhők. Augusztus elején meglepő sajtófotó járta be a lengyel lapokat, meglepő hír kíséretében: „A pápa fogadta a redemptorista rend lengyel provinciálisát és Rydzyk atyát” – olvashattuk a képaláírást, a képen pedig a pápai gyűrűt megcsókoló médiapap volt látható. Azt csupán a Tygodnik Powszechny derítette ki, hogy merő szemfényvesztésről van szó: a Rydzyk-ügyben eljáró rendfőnöknek és a kíséretében lévő médiapapnak Castel Gandolfóban sikerült bejutnia arra a folyosóra, ahol a pápa a hívőkkel való találkozás után végighaladt, s a toruñi szerzetes ott kapta el az egyházfő kezét és csókolta meg. Ráadásul a vatikáni sajtóiroda a fénykép megjelenése után szükségesnek látta tájékoztatni a krakkói hetilapot, miszerint az eset „nem jelent semmiféle változást az Apostoli Szentszék jól ismert álláspontjában a zsidók és a katolikusok viszonyát illetően”. Úgy látszott, a püspöki kar augusztus 25-i ülése is bekeményít: a Mária Rádió fennállása óta első ízben többségbe kerültek a rádió politikai tevékenységét elítélő főpapok, s úgy döntöttek, hogy levélben kérik a redemptorista rend római generálisától Rydzyk atya leváltását és új vezetőség kinevezését a toruñi média élére. „Eljött az idő, hogy kimondjuk a végső szót a Mária Rádió által kiprovokált, súlyos helyzetben” – jelentette ki Dziwisz bíboros, krakkói érsek, II. János Pál egykori személyi titkára, aki igen drámaian ecsetelte a válságot, egyenesen egyházszakadástól féltve a lengyel katolicizmust, és hangsúlyozva, hogy ez ügyben „senki sem ment fel bennünket a felelősség alól”. A beszédet a bíboros hozzájárulása nélkül közölte a Tygodnik Powszechny. Ezen Józef Michalik érsek, a püspökkari konferencia elnöke azonnal felháborodott, s nyilatkozatban szögezte le, hogy a beszéd nyilvánosságra kerülése megtorpedózta a püspökök tervét, így a Rydzyk eltávolítását sürgető döntés már nem aktuális, vissza kell térni az ügyre a következő ülésen. Szót kért az ügyben a miniszterelnök is, aki nyíltan szembeszegült a krakkói bíborossal, kijelentve, hogy a toruñi adó igenis „megerősítette a lengyel katolicizmus egységét”, és Rydzyk atya nyilvánvalóan elmozdíthatatlan, hisz „nélküle nincs Mária Rádió”.
Kérdezhetnénk, miféle pöcegödörről van itt szó és miféle parfőmről.
Nyilvánvaló, hogy a Mária Rádió a lengyel választások cinkelt kártyája. Aki kezében tartja, a világ minden kincséért se mondana le róla. Ehhez kapcsolható az a friss hír, hogy a Kaczyñski-kormány bejelentette, nem hajlandó beengedni az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet megfigyelőit a választásokra. „Mi szégyellni vagy rejtegetni valója van a Kaczyñski fivérek által kormányzott Lengyelországnak?” – tette fel a kérdést Bronis³aw Komorowski, a szejm ellenzéki helyettes marsallja, hozzáfűzve, hogy e döntéssel az ikrek Lengyelországa még Lukasenkón is túltesz. De nincs mese, a játék vérre megy, pontosabban a hatalom megszerzésére, illetve elvesztésére. Úgy látszik, az ikreknek nincs idejük jogállamot játszani – állapítja meg Dominika Wielowieyska a Gazeta Wyborczában. A nagy antikorrupciós kampány is ennek a jele. Mindnyájan érezzük, hogy a korrupció létezik, és hogy a sárosak közül túl sokan megússzák a felelősségre vonást. Tehát lehetőleg minden napra produkálni kell egy korrupciós leleplezést, ez teremti meg a Jog és Igazságosság tömegbázisát. Hogy évek múltán a megvádoltak nagy részét felmentik? Sebaj, az még messze van. A hatalmat ma kell megszerezni. „Hogy ezzel a jogállam alapjait tesszük tönkre? – teszi fel a szónoki kérdést Wielowieyska. – Az elmúlt két évtizedben a lengyel igazságszolgáltatás minden baja ellenére kezdett elbánni a bűnözőkkel. Az ügyészség átpolitizálása, ami nagymértékben lezajlott már a Miller-kormány idején, és amit a Jog és Igazságosság folytat, egyenesen odavezet, hogy az igazságszolgáltatás újra elveszíti hitelét és eredményességét. A Kaczyñski-kormány letöri az ügyészségen és a rendőrségnél dolgozó fiatal, tehetséges emberek ambícióját. S ezzel végül a korrupció melegágyát készíti elő.”
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 39. szám
