Jurij Ljubimov
Szeptember 30-án lesz kilencven éves Jurij Petrovics Ljubimov orosz színházi rendező, a hírneves Taganka Színház alapítója és vezetője.
1917. szeptember 30-án született Jaroszlavlban. Gyermekkorától a színház varázsában élt, de a második világháború miatt hét évig csak a katonaság kultúrszázadáig jutott. Színészként a Vahtangov Színházban kezdett, ahol 1947-től rendezett is. Filmszerepei közül kiemelkedik a Színes filmnovellák, a Nappalok és éjszakák, a Három találkozás, a Jegor Bulicsov és a többiek. 1952-ben Állami Díjat kapott, a sztálini időszakban többször került ellentétbe a hivatalos kultúrpolitikával. A hruscsovi olvadás korszakában, 1963-ban harmadévfolyamos hallgatóival színre vitte Bertolt Brecht Szecsuáni jólélek című darabját – ez volt a Taganka Színház első előadása, s ezzel kezdődött Ljubimov nemzetközi rendezői karrierje. A Taganka választás elé állította közönségét, a művészi szabadság, az útkeresés jelképévé vált. Máig műsoron vannak Ljubimov kiemelkedő munkái: a Karamazov testvérek, Anyegin, Faust, Zsivágó, Médea, Marat és Sade, Tartuffe és a Mester és Margarita. A Taganka fogadta be a legendás Vlagyimir Viszockijt, aki több mint húsz szerepet alakított itt és a színháznak élete végéig tagja maradt. A hetvenes évek közepén jutott el először külföldre, első operaelőadását a milanói Scala színpadán rendezte, szenvedélyesen újító produkciói bejárták a világ nagy színpadait. A hatalommal időről időre meggyűlt a baja, mert tiltakozott a fojtogató cenzúra és a hivatal packázásai miatt. Nem egy külföldi rendezését meghiúsították, majd előadásait sem engedélyezték, végül 1983-ban – amikor éppen Londonban tartózkodott – egy nyilatkozata miatt megfosztották szovjet állampolgárságától. Színházától majd tíz évig volt távol, ezalatt hatalmas sikerrel rendezett világszerte, így lett „száműzetése jótékonyság a világgal”. Hazájába 1989-ben tért haza, a gorbacsovi peresztrojka idején, és állampolgárságát is visszakaphatta. Nyolcvanévesen, 1997-ben költözött haza Moszkvába s belekezdett a Taganka újraélesztésébe. Ljubimovot erős szálak kötik Magyarországhoz. A Taganka Színház 1976-ban a Hamlettel vendégszerepelt hazánkban először, Viszockijjal a címszerepben. A látogatás alatt Ljubimov beleszeretett tolmácsába, Koncz Katalinba, akit hamarosan feleségül is vett, Péter fiúk 1979-ben született. Ljubimovnak 1999-ben Göncz Árpád magyar állampolgárságot adományozott, emellett izraeli állampolgár is – az egykor állampolgárságától megfosztott rendezőnek így most három is van. 1978-ban a Bűn és bűnhődést állította színpadra a Vígszínházban, a következő évben Szolnokon Trifonov Cseréjét, 1981-ben a Nemzeti Színházban dolgozott Törőcsik Marival és Garas Dezsővel a Háromgarasos operában, 1982-ben pedig az Erkel Színház játszotta Don Giovanniját. A Taganka 2001 márciusában a Petőfi Csarnokban játszott, Ljubimov rendezésében Peter Weiss Marat és Sade márki művét mutatták be hatalmas sikerrel. Nyolcvanötödik születésnapján Ljubimov megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést.
