Százhuszonöt éve, 1882. szeptember 30-án született Hans Geiger német fizikus, akinek nevét a nagyközönség előtt az általa feltalált Geiger-Müller sugárzásmérő tette ismertté.
Doktori fokozatának megszerzése után Manchesterben a Nobel-díjas Ernest Rutherford asszisztense lett. Geiger és John Mitchell Nuttall 1912-ben fedezték fel a nevüket viselő törvényt, amely mennyiségi összefüggést állapít meg egy radioaktív anyag felezési ideje s a kibocsátott alfa-sugarak energiája között. Rutherforddal végzett kísérleteik nyomán fogalmazódott meg a Rutherford-atommodell, amely feltételezte, hogy a teljes pozitív töltés az atom méretéhez képest igen kicsiny atommagban összpontosul, s e körül keringenek a negatív töltésű elektronok. Geiger 1912-ben hazatért Németországba, a Birodalmi Fizikai Technikai Intézet radioaktivitást kutató laboratóriumának vezetőjeként dolgozta ki az első, az ionizáló részecskék számlálására alkalmas berendezését. 1925-től a kieli egyetem oktatott, 1928-ban tanítványával, Walter Müllerrel készítette el a korábbinál jóval érzékenyebb Geiger-Müller-féle számlálócsövet (GM-cső), amellyel alfa- és béta-részecskéket is érzékelni lehet. E műszer azóta a részecskekutatás alapeszköze. Ez egy ionizációs kamra, amelyet argon és alkoholgőz kisnyomású keverékével töltöttek. Közepén volfrámhuzalban 1000-1500 volt feszültség van, így erős elektromos mező veszi körül. A csőbe jutó nagy energiájú részecskék a gázt ionizálva elektronokat szabadítanak fel, ezek ütközés révén további elektronokat váltanak ki, az elektronok okozta áramot felerősítve meg lehet mérni. Nagyobb feszültség esetén a GM-cső csak a részecskék számát jelzi, kisebb feszültségeknél a részecskék energiáját is méri. Geiger 1929-től a tübingeni egyetemen dolgozott, itt figyelte meg először a kozmikus sugárzás záporait. 1929-ben megkapta a Hughes-érmet, 1937-ben a berlini Tudományos Akadémia tagja lett. A kozmikus sugárzást, a mesterséges radioaktivitást és a maghasadást is kutatta. Ekkor már meggyőződéses náci volt, azokat a zsidó kollégáit is feladta, akik korábban segítették őt. 1945. szeptember 24-én, néhány hónappal a második világháború után Potsdamban halt meg.
