A kilencvenes évek eleje óta mintha csökkent volna a súlyuk a tüntetéseknek, tömegdemonstrációknak – hallom sokaktól, s talán nem is alaptalanul.
Most, hogy végre szabad „csoportosulni”, egyre többen és egyre több okból élnek ezzel a jogukkal, lehetőségükkel, bár néha nagyon szűk réteg érdekeit képviselve, elvétve törvénytelenül, a kelleténél nagyobb kárt okozva a szükségesnél: mindenki emlékszik az Erzsébet híd „elfoglalására”.
A másik vád, ami elhangzik, biztosan jogos: a tüntetések szinte kivétel nélkül politikaiak, még azok is, amelyeknek nem kellene annak lenniük – a szakszervezetek, a gazdák képviseletei közel sem politikamentesek.
Szinte. A Critical Mass (Kritikus Tömeg) kerékpáros – és görkorcsolyás és gyalogos és velocipédes és a többi – felvonulást évente kétszer rendezik meg, tavasszal, a Föld napján és ősszel, a nemzetközi autómentes napon, felhíva a figyelmet a környezetszennyezésre, az alternatív közlekedési lehetőségekre s arra, hogy nemcsak kell, lehet is együtt élnünk a zsúfolt nagyvárosokban – s mindezt függetlenül attól, ki van kormányon és ki ellenzékben. A demonstrálók között vannak jobbosok és balosok, konzervatívok és liberálisok, globalizációellenesek és – urambocsá! – antiszemiták is. Csakhogy ez nem derül ki. Mert nincsen „monnyon le”, se vesszen Trianon, se éljen Gyurcsány, se semmilyen más politikai megnyilvánulás. Pedig a tömeg befolyásolható, tudjuk, ha egy elkezdené… De nem kezdi.
Tavaly ősszel, a zavargások idején elmaradt a felvonulás, nem akarták, hogy a politika felhasználja a rendezvényt – s erről nem 5-10 szervező, hanem több tízezer hozzászóló döntött.
A legutóbbi, most szombati Critical Masson a függetlenség újból bizonyítást nyert: a magyar politikai elit egyik tagja úgy gondolta, képviselői igazolványa lobogtatásával meg tudja győzni a rendőrt, hogy őneki joga van áthaladni a lezárt útszakaszon, keresztül a harmincezer kerékpároson.
A rendőrt nem hatotta meg az okmány – még hogy nem volt rendszerváltás! -, s a prominens kénytelen volt másik útvonalat választani.
S bár a rengeteg bringás között szép számmal akadtak olyanok, akik az ő pártjára szavaztak és szavaznának, senki sem dobálta meg a rendőrt kővel. Elnézően mosolyogtak a képviselő úrra, és gurultak tovább.
Egy biciklista
