„Bíró Zolinak odaadtam a Lakiteleken elfogadott nyilatkozatot. Amikor megszavaztattam, az ellenpróbára öten jelentkeztek. Czine Misi fel is szólalt, hogy az elejével és a végével egyetért, de a közepén azok a kifejezések nagyon durvák, túlságosan nyersek. Egy kicsit kellemetlen volt, de úgy döntöttem, nincs idő a vitára, elég, ha jegyzőkönyvbe kerül az ellenvetés. (…). Nekem is volt olyan érzésem, és még bosszankodtam is egy pillanatig, hogy most nem a beolvasás a fontos, de ahogy átnéztem utána, egyetlen szó változtatásán túl nem találtam benne kivetnivalót. Egyébként fiamnak, Gyurkának már két ismerőse is mondta a KSH-ban, hogy azt beszélik, volt valami antiszemita éle a lakiteleki találkozónak, a zsidókat kirekesztettük. Ami persze nem volt igaz, nyilvánvalóan szándékosan terjesztik, valószínű a liberális ellenzék. Ez vagy politikai éretlenségüket mutatja, vagy ami ennél is rosszabb, mószeroló politikai szándékaikat. (…) Már azt kell gyanítanom, be van épülve közéjük egy-két tégla.”
(Részlet a Naplóm a történelemnek 3. kötetéből.)
