Népszabadság * Tanács István * 2007. szeptember 28.
A sokat látott motelben készült titkos videó izgató ügye mindent tarol a hírpiacon, miközben a Zuschlag-ügy lényeges momentumai szorulnak a háttérbe.
A kiskunhalasi ifjú szocialista politikus karrierje nem a holokauszt áldozatain való viccelődéssel fordult rossz irányba, hanem már korábban. A fantomtagság szervezésével, amelynek egyenes következménye volt a pártszervezeten belüli erőviszonyok átrendezése: először Kiskunhalason, utána Bács-Kiskun megyében. Nem egyedi eset volt, számos helyen történt hasonló az országban. Etikai vonatkozásai mellett ez számos esetben köztörvényes bűncselekményeket, csalást, okirat-hamisítást jelentett, aminek azonban nem lettek számottevő következményei. A siker igazolta, hogy ilyen módszerekkel gyorsan magasra emelkedhet nemcsak Zuschlag, hanem egy új politikusi nemzedék; hogy így is rekrutálódhat a politikai elit utánpótlása. Az MSZP képtelen volt ez ellen hatékonyan védekezni. A tehetetlenséget még ma is gyakran a pártdemokráciával magyarázzák. De ha meghallgatja valaki azokat a helybeli párttagokat, akik megpróbáltak fellépni a törvénytelen nyomulás ellen, kiderül: éppen a párt belső demokráciája mondott csődöt, amikor az egyértelműen dokumentált törvénysértő tagszervezések ügyében hiába kilincselték végig az összes pártvezetőt, a tagrevíziót is azokra bízták, akiknek eminens érdeke volt azt megakadályozni.
Aki hazudik, arról könnyű elhinni, hogy lop is. Zuschlag Jánosról és környezetéről ez mindinkább bebizonyosodni látszik.
Olvasni, hogy a nagy lenyúlásokhoz képest jelentéktelen öszszeg volt a Zuschlagék által eltüntetett 50-80 millió. Ez mérhetetlen cinizmusra utal egy olyan országban, ahol a nettó havi átlagbér 110 ezer forint körül van. Gyakran úgy tűnik, hogy ami nem szerepel a nyomozati anyagban, illetve a videón, az rendben van. Holott a simlis ügyekben nemcsak a „visszakért” 20 százalékot lopták el, hanem annak jó részét is, amit vállalkozásfejlesztésre, munkahelyteremtésre adtak. A titkos videót készítő F. Károly utal arra: aki nem ígérte meg, hogy visszaad 20 százalékot, az nem kapott pénzt, akármilyen jó volt is a pályázata. De aki visszaadta, annak elnézték, hogy már meglévő dolgokat is úgy tüntessen fel, mint amit majd a támogatásból valósít meg. Akihez a kistérségi menedzser megy oda, hogy nem akarsz-e pályázni, annak a beruházását nem fogják szigorúan ellenőrizni. Ki tudja, mennyi pénz folyik szét ebben a rendszerben, amiről sohasem derül ki, hogy elherdálták?
Zuschlag János nem ilyennek indult. Eleinte azzal próbálkozott, hogy maga is föllép a nagy lenyúlások ellen. A tanulékony, tehetséges fiú végül másként szocializálódott: mások nyomán úgy látta, hogy az igazi politika nem a közügyek, hanem a közpénzek fölötti befolyást jelenti. Őbenne már a minimális óvatosság sem rögzült: azt hitte, örökké fölötte állhat a törvényeknek.
Egyelőre úgy tűnik, ebben tévedett. Ám a gőgöt és az óvatlanságot leszámítva, lehet, hogy jól látta.
