„Kórházban évente átlagosan öt kisbaba hal meg vállelakadás miatt” – írja Varró Szilvia. (Az adat bizonyára hiteles, lám megtörténhet ez gyógyintézetben is, ahol minden személyi és tárgyi feltétel adott – szakmai körökben ezekről is esik szó.) Majd így folytatja: „Geréb és munkatársai több ezer otthoni szülést kísértek már, és ez a második csecsemő, akit elvesztettek”. Sajnos többedik. Azért nem sokkal többedik, mert statisztikájuk „tisztított”, ti. amikor már semmi más nem lehetséges, kórházakba vitetik a szülő nőt, kritizálva az ott dolgozók munkáját: lám csak császármetszést tudnak csinálni, meg infúziót adni, meg gátmetszést végezni. Így a megmentett, de rossz állapotú babák a kórház statisztikáját rontják! Az újságírónő szerint „(…) az otthon szülés elvben nem tilos…”. Valóban nem tilos, csak nem engedélyezett! Kérdés, mennyire tilos jogilag, szakmailag, erkölcsileg engedély nélkül végezni valamit, ami veszélyeket rejt magában.

Varró számára is „világos, hogy nem egészséges nő vagy magzat, illetve nem tökéletesen normális lefolyású terhesség esetén nem lehet otthon szülni”. De akkor miért volt ikerszülés, várhatóan nagy magzat, farfekvéses szülés, koraszülés, kétszeri császármetszés utáni szülés otthon Geréb Ágnes és társai „felügyelete” alatt? A szerzővel ellentétben én úgy gondolom, hogy nem érdemes a Nyugatot citálni, már csak azért sem, mert például Svédországban, Németországban, Franciaországban nincs otthon szülés. Egyébként Hollandiában – amire írásában hivatkozik -, ahol más GDP más százalékát költik egészségügyre, szigorú szakmai tárgyi és személyi feltételekhez kötik az otthon szülést, hogy ne csak egy kaland legyen, mint idehaza.

„Fölháborító, hogy az orvosszakma egyes képviselői ezt a tragédiát önös érdekek érvényesítésére használják fel” – zárja cikkét Varró Szilvia. Az orvosszakma ugyanolyan, mint más szakma, itt is vannak érdekek, itt is vannak kevésbé jók, itt is vannak, akik legnagyobb igyekezet mellett hibát követnek el. De a többség azért fárad, hogy egy negatív népszaporulatú országban olyan eredménnyel dolgozzon, hogy minél jobb állapotú újszülöttek jöjjenek a világra mindannyiunk, de legfőképp a család megelégedésére. Én úgy gondolom, hogy az a felháborító, hogy egy újságíró, visszaélve helyzetével a társadalmat az orvosok ellen hangolja, melyben egy engedély nélküli tevékenységet méltat. Kérdezem, kiállna-e más esetben is a szabálysértés mellett, például ha valaki engedély nélkül autót vezet és balesetet okoz, ha engedély nélküli húsüzem romlott termékével üzletel, és sorolhatnám tovább.

Hetényi Gábor dr.

szülész-nőgyógyász főorvos

Lehessen választani

Gratulálok Varró Szilvia cikkéhez. Öröm volt olvasni, hogy végre egy nő ír a nők dolgáról, a szülésről. Nem vagyok feminista, de elég furcsának tartom, hogy a nőgyógyászok, akik túlnyomó többségben férfiak, döntenek egy kizárólag nőként megélhető folyamatról. Szakmai érveiket elfogadom, de ők sosem fogják átérezni, min is megy keresztül egy szülő nő. Igenis joga van ahhoz, hogy megválassza, kinél, mikor és hogyan szeretné világra hozni a gyermekét. Én magam is kétszer szültem már, és ugyan nem választanám az otthon szülést, de vegyes érzelmekkel távoztam a kórházból. És nem mondhatom, hogy nagyobb biztonságban tudtam magam és gyermekem az orvosok szakmai és önérdekű csatározásai közepette, mint otthon. Az viszont tényleg felháborító, hogy ezt az ügyet így felfújják, hisz a kórházakban is történik épp elég tragédia, s persze csak a töredékükről szerzünk tudomást.

Bízom benne, hogy új egészségügyi miniszterünk a reformokat az otthon szülésre is kiterjeszti, és akkor megfelelő szabályozás mellett, akárcsak külföldön, Magyarországon is lesz választási lehetősége a szülő nőnek. Mert egyszer Horváth Ágnes is meg fogja tapasztalni, hogy nagyon nem mindegy, hogyan és milyen körülmények között válik valaki anyává.

Kovács Mónika

Szada

Mélypont

Úgy érzem, Bauer kilépésével már nagyon mély pontra jutott el az SZDSZ.

Nincs megfelelő rálátásom arra, hogy mik történnek a párt boszorkánykonyhájában, de az biztos, hogy ha így folytatják, a bűvös öt százalék is elérhetetlen lesz.

Sokan vagyunk lelkes liberalisták, akik a Beszélőn nőttünk fel, és etalonnak tartjuk Kis Jánost is, akinek az idejében az SZDSZ még az igazi arcát mutatta meg.

Az, hogy Bauer Tamás, az utolsó mohikán is feladta, már több mint jelzés, ez már zuhanórepülés.

Csak tessenek elolvasni azokat a cikkeket, amiket Bauer Tamás a Népszabadságba írt, és máris látják a gazdasági megoldást arra, amiben most vagyunk.

Révész Sándor cikkében (Bauerből elégtelen, szeptember 27.) felsorolta, kik hagyták már ott a pártot. Kis Jánostól Kőszeg Ferencig hosszú a névsor. Az alapító atyák közül nagyon kevesen maradtak.

Sajnálom Bauer távozását, és azt a csöndet, ami ezt övezi a párton belül.

Kőszegi Dániel

fiatal liberalista

Rólunk

A Rogán hajthatatlan című (szeptember 19.) információban olvasható, hogy azért kell az önkormányzattal szerződésben álló ügyvédi irodának utalni a pénzt, mert így a teljes összeg az önkormányzaté lesz. Az igényjogosultságot nem az szabja meg, hogy hová utalnak, hanem a szerződésben rögzítettek. Munkatársuknak illett volna erre a nüanszra emlékeztetni vagy a nyilatkozót vagy az olvasókat.

Kutas László

A szeptember 27-i címlap bombasztikusnak szánt címe: miszerint Papokra lőttek Rangunban, véleményem szerint alapvetően hibás! A buddhista szerzetesek tudomásom szerint nem papok! Abban a régióban ugyanis természetes, szinte kötelező, hogy a fiatal férfiak legalább egy évet szerzetesként töltenek el valamelyik kolostorban lelkük épülésére. Az ilyen hír a bulvártól még csak elmegy, de a szebb napokat látott Népszabadságtól…

Sári István

A telefonügyeletre érkezett:

Elegem van az újságból, állandóan pánikot keltenek az első oldalas címeikkel, soha nem állnak a kormány mellé, nem védik meg a miniszterelnököt a sok mocskolódástól.

Nagyon kedvelem Bugyinszky György, Révész Sándor és Nagy N. Péter írásait.

Nagyon tetszett Bitó László cikke (A félelem jogán, szeptember 21.). Sajnos úgy érzem, hogy egyre jobban kell félnem zsidó származásom miatt.

Háromgyermekes apukaként felháborítónak tartom Varró Szilvia cikkét (És mégis: otthon szülni, szeptember 21.), egyrészt Geréb Ágnes tevékenysége, másrészt a cikk pontatlanságai miatt.

Debreczeni cikke bátor, tisztességes dolgozat, nagyon helyes, hogy a Népszabadság leközölte, csak az a baj, hogy nem baloldali újságíró hallatta a hangját (Elnök vagy király, szeptember 22.). Lengyel Lászlónak (A halál kilovagolt Magyarországról, szeptember 22.) Gyurcsány-fóbiája van, verbális gyilkosság folyik Gyurcsány ellen.

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!