Néhány éve, hogy útjára indult egy holokauszt vándorkiállítás. Érdekessége, hogy egy marhavagonban van megrendezve. Ez a vagon hosszabb-rövidebb ideig áll a magyar nagy- és kisvárosok vasútállomásain. Ez alatt az idő alatt az érdeklődők és a településen iskolába járó diákok ingyenesen megtekinthetik a tárlatot. A héten éppen Gödöllőn áll a vonat. Egyik éjjel garázda kezek brutális szavakat festettek fel az oldalára.
A vagonban nyolcvan pár lábnyom (felnőtt, férfi, nő és kisgyermek egyaránt) van felfestve a padlóra. Két vödör (egy az ivóvíznek, másik annak, ami eltávozik az embertől) van elhelyezve a vagonban, akár 1944-ben a deportálások idején. A falakon Radnótitól származó idézetek és fotók, amelyek szándékosan sokkolják a látogatót. Néhány bőrönd, ami az utasokra emlékeztet. Két egyenruha: egy csendőri, hogy tudjuk kik zárták be Magyarországon az ajtókat, és egy SS, hogy a fogadóállomáson, Auschwitz-Birkenauban ajtót nyitókra mutasson.
Novák Ilona, a kiállítás ötletgazdája és megvalósítója még a 2004-es induláskor elmondta: céljuk az, hogy bemutassák a deportálások brutalitását, azt a megaláztatást, amit el kellett szenvedniük már a magyar hatóságoktól és még magyar földön. A diák csoportok számára, igény szerint, foglalkozásokat is tartanak. A három éve tartó project iránt töretlen az érdeklődés.
Gödöllő is így került a programba. A héten azonban az egyik éjszaka barbár kezek jelszavakat festettek a vagon oldalára (oda, ahová egyébként 1944-ben a vagonba zsúfoltak létszámát írták fel). „Holokauszt pedig nem volt!” „Zsidók nélkül szebb az élet!” Ezt állítják a feliratok.
Egy egészséges demokráciában hosszú évekre hűvösre tesznek olyanokat, akik ezt állítják és ennek nyilvánosság előtt hangot is adnak. Persze hazánkban még ma is sokkal könnyebb siránkozni azon, hogy mi a kommunizmusnak (tényleg szörnyű egy világ volt) áldozatai voltunk. Könnyebb, mint elismerni azt, hogy a „magyar nép zivataros századai” során 1944-45-ben bizony mi magunk is a gyilkosok vagy éppen a néma szemlélők szerepét játszottuk.
Gödöllő, amúgy fontos szerepet játszik a magyarországi holokauszt történetében. Nem a helyi zsidó közösség létszáma miatt. A városban volt a Horthy család nyaralója és a megyét adminisztratíve irányító alispán székhelye. Ezt az alispánt akkor Endre Lászlónak hívták, aki, miután a német megszállást követően államtitkári kinevezést kapott, gyakorlatilag levezényelte a nyolcszázezres magyar zsidóság teljes jogfosztását és kirablását. Megszerveztette a gettókat és a deportálásokat. Elévülhetetlen szerepe van a vidéki zsidóság szinte teljes megsemmisítésében. Könnyen tette ezt, mert már a harmincas évek végétől íróasztalfiókjában voltak azok a rendeletek, amelyeket, miután pozícióba került maradéktalanul érvényesíteni tudott.
Endre László halálhivatalnokA deportálásokat is a kisvárosban akarta elkezdeni. Azért, hogy a kormányzó úr őfőméltósága és családja ne legyen kénytelen nézni az utcákon flangáló zsidókat. Barátja, Adolf Eichmann azonban meggyőzte: kezdjék a deportálásokat az ország határvidékein. Ezzel is egy irányba a főváros felé terelve a menekülni akaró zsidókat.
A gödöllőiek sem kerülhették el sorsukat. A közösséget sikerült teljes mértékben felszámolni, de Horthyék és Endre ezt már nem láthatták, mert el kellett menekülniük. A háború után a volt kormányzó Portugáliában élt, Endrét azonban a népbíróság ítélete alapján felakasztották.
Csak ennyit akartam megjegyezni a vagon oldalára felírt gyalázatos szövegek kapcsán. A vandál vagy éppen tudatos alkotónak pedig azt üzenném: a saját településének történetét ismerje már meg egy kicsit, ha annyira hazafi. Akkor megtudja, hogy nem csak valahol messze, hanem Gödöllőn is volt holokauszt. Ráadásul az a helyi szellemiség, amely ezt a magyar tragédiát létrehozta most éppen a firkáló kezén keresztül bukkant elő.
