Népszabadság * Szentgyörgyi Rita * 2007. szeptember 28.
Kép: Reuters Vincent KesslerClaude Lelouch halk, szinte macskaszerű léptekkel közlekedik. Az élet regényes szövetéből építkezik. Imádja a nőket, a romantikát, az egzotikus utazásokat. Még a legrosszabb filmjeit is nézhetővé varázsolja színészválasztásával, igényes zenei ízlésével. Bernard Tapie rendezőjeként ismertem meg Claude Leloucht-t a velencei Lidón. „Bárkájában” éppen akkor a börtönbüntetése előtt álló francia életművészt utaztatta egy karrierjében és magánéletében megfeneklett vesztes szerepében. Lelouch világához a „belépőt” az üzletember-expolitikus-botrányhős jelentette.
„Hivatkozzon csak rám” – közölte velem a mozisztárrá avanzsált Tapie beszélgetésünket követően a Hotel Excelsior lakosztályában. Férfiak és nők: használati utasítás című filmjében Lelouch az ítélkezés jogát kérdőjelezte meg hazugság és valóság kapcsolatáról. „Egészség, szerelem, munka körforgásában őrlődünk nap mint nap. Halálos sprintben élünk, aztán amikor ténylegesen találkozunk elmúlásunk fenyegető tényével egy halálos betegségen keresztül, minden addigi ambíciónk hamvába hull. És egyedül az élet megtartása válik fontossá” – e szavakkal egészítette ki barátja gondolatait a rendező.
Lelouch tagadhatatlan márkanév az elmúlt négy évtized francia filmes palettáján. Színészei a hűséges barát jelzővel illetik Jean-Louis Trintignantól Jean-Paul Belmondóig. Leginkább a könnyedsége irigylésre méltó. Film 13 elnevezésű produkciós cégét egy elkényeztetett gyerek játékosságával irányítja. Többnyire elmaradhatatlan kockás ingében, az Egy férfi és egy nő örök nimbuszával közlekedik a Párizs-Cannes-Los Angeles útvonalon. A hollywoodi mozi aranykorának imádatát a génjeiben hordozza. Elválaszthatatlan „útitársai” Billy Wilder, Alfred Hitchcock, Joseph Mankievicz névre hallgatnak. Az ő fotóik sorakoznak ugyanis irodája falán. Mellettük megannyi családi fénykép: négy feleség, hat gyerek, két unoka szerepel Lelouch, a családapa mosolyalbumában. „Tudom, hogy mindenki szentimentálisnak, nosztalgikusnak tart, de soha rosszabbat ne mondjanak rólam.” A legnagyobb izgalom élményei fűzik Cannes-hoz, ahol szinte a semmiből lépett elő pániktól csuromvizesen ébredve az Egy férfi és egy nő fesztivál-bemutatójára. A tengerparti jelenetnél elszakadt a kópia a sajtóvetítés alatt. Az esti premieren olyan izgalom lett rajta úrrá, hogy zavarában még csak köszönésre sem méltatta a kulisszák mögött szembejövő Orson Wellest. Másnap Croisette-szerte az ő nevét skandálták mint a legjobb filmnek járó Arany Pálma díjazottját. „Összenéztünk Trintignant barátommal, értetlenül fogadtuk az autogramvadászok ostromát. Ma is hihetetlen számomra, hogy milyen kapukat nyitott meg előttem ez a kis költségvetésű, javarészt kölcsönökből összehozott film. Máig hálás vagyok Hollywoodnak az Oscarért.”
Lelouch azóta nem hisz a véletlenekben, amióta Ginger Rogers és Fred Astaire kezéből átvehette az aranyozott szobrocskát. „Ilyen nincs, csak a filmeken. Életem regénye a párizsi bal part egyik mozijában kezdődött. Apám egy Fred Astaire-Ginger Rogers film közben kezdett udvarolni anyámnak. Addig-addig >>énekelt« a fülébe, amíg anyám kötélnek állt. A mama jegyszedő volt a moziban, és a német megszállás idején – zsidó lévén – a sötét nézőtéren rejtegetett engem. Az anyatejjel szívtam magamba a filmek szeretetét. Ma már hűlt helye van az akkori Capitol mozinak, de ez az élmény örökre meghatározta a jövőmet.” Kevés személyesebb vallomást láthattunk az idei hatvanadik filmfesztivál szkeccsfilmjében Claude Lelouchénál. Manapság azt vallja, hogy az élet egy hosszú álom, amiből egy napon felébredünk. De addig is az álmodoztatás szándékával készít filmeket. Mozgóképes neveltetését illetően Lelouch részben a szükség szülte kényszer hatására ismerkedett a kamerával. A katonaságot ugyanis operatőrként vészelte át az Ardennes-ek felett repkedve. Majd Budapest utcáira hívta a kötelesség, az „56-os forradalomról készített híradós felvételeivel tudósított. Nagykorúvá igazán huszonnyolc évesen, az Egy férfi és nővel érett. Azóta is konok kitartással a kapcsolatok érzelmi természetrajzát faggatja. Szerinte az élet a folyamatos bizonytalanságok állapota. Ő maga találkozásokban méri. „Minden helyváltoztatásunk, utazásunk célja a lényeget illetően a találkozás élménye. Minden keresésünk célja annak a valakinek vagy valaminek a megtalálása, ami, vagy aki már valahol elindult felénk. Ebben a nagy emberi színjátékban mindenki a saját kiegészülését, jobbik felét keresi.
A kérdés csupán az, hogy mihez kezd vele. Az életben és a szerelemben soha nem lehet biztosra menni” – mondja négy házasság tapasztalatával a háta mögött. Idestova tizenöt éve Claude Lelouch hűséges társa, kísérője Alessandra Martinez. A pályafutását ígéretes balerinaként kezdett olasz- spanyol színésznőt több filmjében is szerepeltette Bernard Tapie, Pierre Arditi, Jean-Paul Belmondo partnereként. Az Egy elkényeztetett gyermek naplójával útitársává szegődött Jean-Paul Belmondóval együtt a légi kalandok, a repülés szerelmese. Évtizedes barátság fűzi éppúgy az Egy férfi és egy nő legendás „sabadabáját” szerző Francis Laihez, Michel Legrand-hoz, valaha Gilbert Bécaud-hoz, és az utóbbi években a legfeketébb hangú francia dzsesszrock énekesnő Patricia Kaashoz. A dalszerző-előadó Bokától felfelé című lemezének meghitt piano bar hangulata festi alá Lelouch Párizstól a marokkói sivatagig ívelő zenés filmje, az És most, hölgyeim és uraim képsorait Jeremy Irons és Patricia Kaas kettősével. Az örök szentimentális címkéjét magán viselő Lelouch-hoz leginkább a ponyvaregény műfaja áll közel. A Piaf-dalok fülbemászó dallamaira komponálta meg az Edith és Marcel című filmjét a boksz világbajnok és a sanzonklasszikus szerelméről. Utolsó mozisikerét a Szeretni bátorság című párkapcsolati melodrámával aratta.
Manapság a Pályaudvari regény című filmjével hallat magáról Lelouch. A véletlenek látszólagos játékán alapuló történettel a készülő regényéhez sztorikat gyűjtő írónő (Fanny Ardant) szemüvegén keresztül. Melodráma, olcsó regény, érzelmi komédia, road movie: a műfaji határokat könnyen átlépő rendező kezdetben az inkognitót választotta. Azzal kereste meg a cannes-i filmfesztivál igazgatóját, hogy produceri minőségében a figyelmébe ajánlja egy pályakezdő rendező filmjét. Az illető nem más, mint Hervé Picard ifjúsági dzsúdó világbajnok, civilben Lelouch barátja. Ám ahogy közelgett a film bemutatója, úgy nőtt benne a félsz a lelepleződéstől, mindamellett, hogy a stábtagokat cinkosává avatta. Ráadásul nem akarta eljátszani a lehetőséget, hogy pályafutásának ötvenedik évfordulóján kimaradjon a teljes körű alkotót (producer, rendező, forgatókönyvíró) megillető dicsőségből. „Az élet sok műfajban tör ránk – vallja -, ettől olyan regényes.”
Szeptember 30., vasárnap 14.05 HBO – Szeretni bátorság
