Egy neonáci csoport Újvidékre tervezett felvonulásának betiltása ráirányította a szerb sajtó figyelmét az újfasiszta csoportosulásokra, amelyekből több száz működik országszerte.
Rendőrségi adatok szerint Belgrádban tevékenykedik a legtöbb szélsőjobboldali csoport. Hogy pontosan hány, azt a rendőrök sem tudják pontosan, de számukat 200 és 500 közé teszik. Belgrád után Újvidék következik a maga mintegy száz fasisztoid szervezetével, majd Nis és Nagybecskerek (Zrenjanin) 50-50-nel. Két-három tucat csoportot tartanak számon Kragujevácon, Kraljevóban, Jagodinában, Szabadkán, Kikindán és Sapacon. Mint Zeljko Nikac ezredes, a szerb belügyminisztérium rendőrségi osztályának vezetője, a szerb rendőr-akadémia tanára a Nedeljni Telegraf című lapnak elmondta: e csoportok többségükben 15-19 éves, mindenfajta másságot dühödt erőszakkal elutasító fiatalokból szerveződtek, és sok közülük különböző futballcsapatok szurkolói táborához tartozik. Belgrádban a Rad szurkolói a legaktívabbak, akik Vasgárda és Hatalmas Dusan (Dusan cár középkori szerb uralkodó volt) nevű csapatokba szerveződtek. A város központjában szoktak találkozni, s kedvenc foglalatosságuk a graffitizés. Falfirkáikkal főleg romagyűlöletet hirdetnek: „Halál a cigányokra!”, „Antiromák!”, „Baltát a cigányoknak!”. Kapnak persze tőlük mások is, mint a „Baltát a muzulmánoknak!” jelszó tanúsítja. És persze követelnek is, „Tiszta Szerbiát!”, amiről – Európa egyik legkevertebb népességű országában élvén, ahol alig tudja valaki, kik voltak az ősei – nyilván maguk sem sejtik, micsoda. Legyinteni mégsem lehet rájuk. Rendőrségi adat: 1990 és 2005 között Szerbiában 77 faji alapon végrehajtott támadást regisztráltak, s ezeknek 124 roma áldozata volt. Csak a múlt évben 19-szer támadtak meg romákat, s ebből kétszer az otthonukban történt ilyen bűncselekmény. Ez akkor is nyugtalanító növekedés, ha a 2000 októbere, Slobodan Milosevic bukása előtti tíz év statisztikáira gyanakodva néz valaki.
