Úgy tűnik, Amerika déli részén a rasszizmus ejtette sebek nem gyógyultak be, legalábbis erről tanúskodnak a tömegdemonstrációk, melyet hat fekete fiatal vád alá helyezése miatt szerveznek a fekete polgárjogi aktivisták.
A louisianai Jenában mintha megállt volna az idő. Poros kisváros, pár ezer lakossal, akik napközben a környező gáz- és olajmezőkön gürcölnek, majd dolguk végeztével visszavonulnak saját lakónegyedükbe. A fehérek lakta rész szemmel láthatólag is gazdagabb, míg a 400 fekete negyede a maga bádoglemezes házaival igencsak szerény körülményekre utal. Ez a megosztottság jól tetten érhető az alkalmazás területén is: fekete nem is dolgozik közszférában, nincs fekete doktor és banki alkalmazott is csak egy.
A középiskola kényszerű találkozási pont a két közösség számára. Az iskolaudvar pedig küzdőtér egy nagy fa révén, melyet a „Fehérek fájának” titulálnak. A fa árnyéka ugyanis mindig kizárólag a fehérek előjoga volt. Minden akkor kezdődött, amikor az állandó napon perzselődést elunva, az egyik jó felépítésű fekete srác az igazgatótól engedélyt kért, hogy ő is az árnyékba húzódhasson. Természetesen senki nem tiltotta meg neki. Másnap viszont a „Fehérek fáján” akasztófahurkok lengedeztek, ami a rabszolgaság idején a lincselési jog iszonytató szimbóluma volt.
Az igazgató azonnal ki akarta csapni a három diákot, akik a hurkokat a fára kötötték, de szülői tiltakozás hatására visszakozott, és a fiúk megúszták egy pár hetes házi őrizettel. A „Fehérek fáját” is kivágatták, de már nem volt mit tenni: elszabadult a pokol. Mindennaposak lettek a verekedések, még az iskolát is felgyújtották, de szerencsére nem égett le teljesen. Amikor egy ünnepély alkalmával fehérek összevertek egy feketét, az erőszakos ifjak mindössze egy intőt kaptak.
Aztán decemberben hat fekete fiú úgy megverte egy fehér diáktársát, hogy az elvesztette az eszméletét, de szemtanúk állítása szerint továbbra is rugdosták őt. Az elkövetők azonnal a fogdában landoltak, míg a sérültet kórházba szállították, ám este már el is engedték, hogy részt vehessen egy iskolai bulin. A hat fekete középiskolásra viszont akár 22 év börtön is várhat, igaz, azóta a vád ellenük emberölési kísérletről súlyos testi sértésre „szelídült”.
Az igazi vihart azonban az kavarta, hogy a bíróság szemmel láthatólag „kettős mércét” alkalmaz: míg a csetepatékat a fehérek maximum egy intővel gyarapodva megúszták, a feketék ügye most jogi útra terelődött. Többen a diákok és a városlakók közül is úgy látják, az egyenlőtlen elbírálás miatt került Jena a figyelem középpontjába. A múlt árnyai közben új erőre kaptak: egy amerikai neonáci kitette a honlapjára a hat jenai fekete fiú címét és telefonszámát, egyben követeli a „lincstörvény” helyreállítását, amire előszeretettel hivatkozott a Ku-Klux-Klán a feketék ellen elkövetett erőszakos cselekmények védelmében. Mindenesetre az eset kiváltotta szélsőséges indulatok miatt a jenai vádlottakat az FBI vette védelmébe.
A lakosok viszont tartanak attól, hogy az eset miatt a városban mindenkit automatikusan rasszistának bélyegeznek majd. A fekete polgárjogi aktivistáknak az ügy kapóra jött, hogy az egyébként egyre érdektelenebbé váló fekete ifjúságot felrázzák, és szilárdan eltökélték, hogy Jenát szimbólummá teszik egy új amerikai polgárjogi mozgalom keretében. Csak arról feledkeztek meg, hogy jelenleg nem olyan kaliberű üggyel állnak szemben, mint mikor kilenc fekete diák együtt szeretett volna tanulni a fehér diákokkal Little Rockban, hanem hat olyan fiút akarnak egy mozgalom kulcsfigurájává emelni, akik egy diáktársukat majdnem agyonrugdosták.
Nem csoda hát, hogy a politikusok is meglehetősen visszafogottan reagáltak: Barack Obama, fekete demokrata elnökjelölt például inkább szeretne fókuszálni az amerikai fekete társadalom olyan problémáira, mint a képzésellenesség, a materializmus és az erőszak istenítése, valamint a hip-hop kultúra szexizmusa.
