Amerikában játszódik, de minden ízében, értékében, gondolkodásmódjában európai az Este című film – mesélte Koltai Lajos, amikor lapunk a film vetítése után megkereste a rendezőt. A történetet olyan színésznagyságok elevenítik meg, mint Vanessa Redgrave és Meryl Streep. Ráadásul a neves művészek lányai, Natasha Richardson és Mamie Gummer is szerepet kapott a filmben.
A filmvilágban az egyik film sikere egyengeti a másik útját. Koltai Lajost, a rendezőt a Sorstalanság múzsája segíti. A Kertész Imre regényéből készített filmjét látták az Este producerei, és elhatározták, hogy őt bízzák meg a rendezői teendőkkel. A történet akkor már döntő átalakuláson ment keresztül, ugyanis Susan Minot regényéből Michael Cunningham remek forgatókönyvet írt, aki egyébként az Órák című regényével írta be nevét a halhatatlanok közé. Forgatókönyvvel egyébként a regény írónője is próbálkozott, meséje azonban bonyolultra és szerteágazóra sikerült, hűen követte a regényt, és józan producer nem vállalkozott a megfilmesítésére.
A történet az amerikai felső középosztály életébe kalauzol. Hálás téma, mert a felső középosztály, amerre világ a világ, előjogaira kényesen ügyel, és a pénz utáni hajsza óraműszerűen kerül előtérbe az emberi értékeknél a róla szóló történetekben.
Egy haldokló asszony életének legszebb és legtragikusabb pillanatára emlékszik. A betegágyánál álló lányai döbbenten hallgatják szavait régi titkokról, bűnökről, tragédiákról. A szoba megtelik a múlt alakjaival, és a töredékeket lassan összeállítja az emlékezés.
Buddyról a tékozló fiúról, akit az író, Michael Cunningham emelt ki a regény sok-sok mellékszereplőjéből és tett a történet sarokpontjává. Buddy a középosztály felesleges embere, az ok nélkül lázadók, a James Dean formálta semmittevésre ítélt tragikus sorsú fiatalok rokona, akinek alakjában, téblábolásában tükröződik a környezet ellentmondásossága. Ez a rokonszenves léhűtő töri darabokra a gazdag amerikaiak idilljét és keresztezi váratlanul a szereplők sorsát. A betegágyon vergődő anyáét, aki sohasem lehetett boldog egy régi esküvőn történt szerencsétlenség miatt.
A napfényes tengerparton játszódó történet amerikai, a film azonban európai, meséli Koltai Lajos, a film rendezője. „Szerencsére hagyták, hogy az legyen, nem tettek ellene. Ugyanakkor természetesen amerikai is, de nem abban az értelemben, hogy a megfilmesítés elveszi a történet élét” – meséli.
Aki filmrendezésre adta a fejét, vélhetően el-eljátszott már a gondolattal, milyen érzés lehet egy amerikai szuperprodukcióban részt venni, ahol a filmgyártás jól szervezett nagyüzem, nem pedig szegényes műhely, mint mifelénk, ahol jobbára a rendezői ötletek toldozzák, foldozzák a büdzsé hiányait.
Vajon milyen érzés lehetett a filmben szereplő színésznagyságokat instruálni, és mekkora különbségek tapasztalhatóak a hazai színészethez képest, kérdezem Koltai Lajost, aki szívesen oszt meg velem részleteket a munkáról.
„Több, mint százharminc színésszel készítettem próbafelvételt, személyesen videokamerával. Nagyon neves művészek is megkerestek, bár sok esetben az első pillanatban tudtam, hogy nem akarom velük játszatni szerepet. Próbafelvételt készíteni ilyenkor nem hálás feladat – kissé megalázó dolog. Jöttek kevésbé neves színészek is. Ott bukkantam Mamie Gummerre, aki történetesen az egyik szereplő, Meryl Streep lánya. Fogalmam sem volt erről, remekül szerepelt és rettenetesen hasonlított Meryl Streepre. Később derült ki, hogy ő a lánya.
Kevés magyar rendezőnek sikerült kipróbálnia magát igazi nagyfilmekben, kevésnek sikerülne boldogulnia ezen az ingoványos terepen. Koltai Lajos szemlátomást élvezi rendezői szerepét. Keresem a titkát, ami talán éppen a színészekkel folytatott mindennapos érintkezésben keresendő. Abban a bizonyos hangban, amit oly nehéz néha megtalálni. „Egész életemben, hosszú operatőri pályám alatt rendkívül jó kapcsolatom volt a színészekkel – meséli. – A színészek döntő többségével, mondhatjuk, hogy a kilencvennyolc százalékával nagyon jóban vagyok. Természetesen hazánkban – ahogy Amerikában – sem ismeretlen az a szellem, amelyik önteltségében nem fogadja el a rendezői instrukciót, de ez nagyon rossz mentalitás. Az Estében ilyesmi nem fordult elő. Akikkel ebben a filmben dolgoztam, azokhoz örök barátság fűz, mert sikerült olyan bensőséges viszonyt kialakítanunk, ami a kölcsönös tiszteleten alapul. Újságban olvastam a nyilatkozataikat, hogy ugyanazt a levegőt szívom, mint ők, és nem hagyom magukra a színészt a forgatáson.”
Az Este erős sodrású film lenyűgöző színészi alakításokkal. Szép film, némelyek talán túl szépnek is tartják majd. A lenyűgöző operatőri megoldásokért, azonban bizonyosan kevesen fognak reklamálni.
Népszava Online
