A gyűlölet az I. Lakiteleki találkozó másnapján lobbant föl, s rögtön átterjedt a világsajtóra – a későbbi SZDSZ jóvoltából. Azóta is folyik, újabban egy született gyűlöletnagymester, az Őszödi Böszme jóvoltából… Csak a vak nem látja, hogy módszeres hadjárat folyik az országban. Ragyogóan kiválasztott célpont a nemzeti tudat. Az utóbbi évszázad szörnyű veszteségei következtében túlérzékeny lett, tehát könnyen sebezhető, ugyanakkor a nép legharciasabb csoportját gyűlölet fertőzi, azaz semlegesíti. Minél jobban dühöngenek, annál jobban fasisztázzák őket, ők pedig annál kevésbé látják, hogy az ország eközben – például és leginkább – ellopódik. A hadműveletekben a gyűlöletmesterek számára egyáltalán nem akadály, hanem előny, hogy érveik hamisak. Annál jobban dühíti-fertőzi a célszemélyeket, haha!” (Írja Ki védi meg az országot a kormánytól? című cikkében Czakó Gábor író a Magyar Nemzet szeptember 26-i számában.)
„2005. szeptember 26. fekete hétfőként vonult be a magyar történelembe. Óriási lehetőséget szalasztott el a „politikai elit”, amikor a dumaellenzék – korábbi ígéretét felrúgva – a kormánypártokkal karöltve feltétel nélkül szavazta meg Románia EU-csatlakozását. A hazaárulást sunyiba akarták elkövetni, de többek között az MVSZ felhívásai, illetve különösen a Jobbik országgyűlési demonstrációja ráirányította a figyelmet… A történtekre nem korrekt magyarázat az, hogy az ellenzék nem felelős semmiért. Egyrészt, mert a kétharmados törvényeket, pl. az EU-alkotmányt is feltétel nélkül (és ugyanúgy idő előtt) szavazták meg, másrészt Románia uniós csatlakozásának feltétel nélküli magyar támogatása 175:173 arányban elutasításra került volna, ha az „ellenzéki” képviselők nemmel szavaznak.” (Írja Két éve árulták el Erdély autonómiáját Orbánék című cikkében a Jobbik.hu archívumára hivatkozva a Kuruc.info internetes honlapja)
