Skultéty Csaba, a Szabad Európa Rádió egykori
munkatársa.
– Hogyan emlékszik vissza a Benes-dekrétumok időszakára?
– A második világháború után a magyar közállapotok a teljes kiszolgáltatottság közegében alakultak. Szovjet katonai megszállás és kifosztottság, elemi gondok nálunk, miközben Csehszlovákia minden anyagi támogatást megkapott a Szovjetuniótól. Sőt annak ellenére, hogy Csehszlovákia is Németország szövetségese volt korábban, hazánknak jóvátételi kötelezettsége volt. Edvard Benes a háború végén azzal tért vissza Sztálintól, hogy az újra helyreállítandó Csehszlovákiából tiszta szláv államot hoz létre. Ez gyakorlatilag a teljes német és magyar lakosság kitelepítésének programját jelentette.
– A hazai politikusok hogyan reagáltak?
– Olyan mértékű volt az önkény Csehszlovákiában a magyarsággal szemben, hogy a hazai polikai erők egységesen belementek az egyébként Magyarországra kényszerített lakosságcsere-szerződés parlamenti ratifikálásába.
– Mit jelentett ez a szerződés?
– A megállapodás értelmében ahány Magyarországon élő szlovák jelentkezett önkéntesen áttelepülésre, annyi magyart utasítottak ki Csehszlovákiából. Jómagam – felvidéki származású fiatalemberként – Magyarországon először a borsodi toborzóbizottság összekötője voltam a Külügyminisztériummal, majd az áttelepítésekért felelős kormánybizos titkára lettem.
– Később Pozsonyba került. Mit tapasztalt ott?
– Fél évig voltam Pozsonyban a kormánybiztos kiküldetésében. Az ottani magyar lakosságot az a félelem uralta, amelyet a zsidó lakosság érezhetett a deportálások küszöbén. Nem létezett jogvédelem, nem szavazhattak a parlamenti választásokon, a magyar iskolákat bezárták.
