LÁNYI ANDRÁS
Zagyva és gonosz
Ezúton mondok köszönetet trágár honfitársamnak, aki két szóval elintézte, ami nekünk két éven át nem sikerült, hogy az Élet és Irodalom leírja az Élőlánc nevét. Megyesi Gusztáv azonban elképesztő következtetésekre vetemedik abból az alkalomból, hogy „a tudósítások szerint” hétfőn este a Kossuth téren a felizgatott tömegben valaki engem lezsidózott (ÉS, 2007/37.). A tudósítások szerzője ügyesen helyezkedhetett és jó helyre állt, a téren gyülekező barátaim ugyanis semmi ilyesmit nem tapasztaltak a négy és fél órás gyűlés alatt. Pedig fellépésünket a maguk szempontjából okkal sérelmezték a Kossuth téri törzstüntetők. A vendégcsapat (a mieink) egy idő után meglehetős barátságtalan modorban tanácsolta el a „hazaiakat”, árpádsávos lobogóikkal, kedvenc rigmusaikkal együtt. Bebizonyítottuk, hogy lehet, a Kossuth téren is lehet, felizgatott sokaságnak is érdemes komoly dolgokról beszélni. Még mindig inkább, mint bent az ország házában, ahol minden nap ugyanazt a primitív számtanpéldát oldják meg („számoljátok meg, gyerekek, melyik padsorban ülnek többen!”), és semmi egyébbel nem törődnek. A feszült légkörben magam sem válogattam meg a szavaimat. Hogy eközben a türelmetlen és frusztrált tömegben olyan kifejezések is elhangoztak, amelyeket egy forgalmi dugóban, szomszédokkal perlekedve vagy más hasonló helyzetben könnyen megkap az ember, az Élet és Irodalom háziszerzői pedig kifejezetten kedvelnek, abban semmi meglepőt nem találok. Higgye el, Megyesi Gusztáv, addig jó, amíg a Kossuth téren csak jelzős szerkezetek repkednek. (A képviselőket a híradásokkal ellentétben nem a sértetten félrevonuló árpádsávosok hajigálták meg, hanem két tucat, távozásunk után, „ria, ria, Hungária” csatakiáltással érkező provokátor.)
Tehát a másfél ezerből egy mondott a szomszédjának valamit. Ezt hallván Megyesinél kész a jóslat: nekem végem van, mert „ezután a gyönyörű arcú magyar nép mély megvetése kíséri minden léptedet, és vedd tudomásul, hogy a Tubes mellett a Zengőn is NATO-radar fog épülni” stb., stb. Bármennyire gyűlöli is a magyar népet a cikkíró, az nem kerülhette el a figyelmét, hogy a radart nem a nép, hanem pártunk és kormányunk erőlteti. Hogy az ökológiai politika eddig sem a szélsőjobboldalon talált hívekre. Hogy a nemzeti radikálisok internetes hírportáljain kiátkoztak ugyan, de zsidó származásomra eközben még célzás sem esett.
Örülök, hogy Megyesi nem talált egy odavetett csúnya szónál súlyosabb példát, amivel elronthatja újévet ünneplő zsidó honfitársaink kedvét. Magyarországon létezne antiszemitizmus az egymás kezére játszó széljobb és szélső ballib orgánumok átlátszó erőlködése nélkül is. Éppen ezért tartom megvetésre méltónak azokat, akik ezt a kártyát a hallga- és ingatag többség riogatása céljából nem átallják újra és újra kijátszani.
Lányi András
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 38. szám
