GEREBEN ISTVÁN
A köztársaság elnöke és a csengőfrász
A Magyar Köztársaság elnöke szeptember 10-én, a parlamentben napirend előtt elmondott beszédét sok jogos kritika érte. (Széky János: Természetszerűen elválaszthatatlanul, ÉS, 2007/37.) Az elnök világnézetét, értékrendjét, történelmi ismereteit a beszéd egyetlen mondata sem minősíti oly pregnánsan, mint a félelemre tett egy mondatos megállapítása: „A „félelem” és a „gyűlölet” a rendszerváltás után került a magyar politikai szótárba.”
Mi, akik a magyar történelem kezdetét nem a köztársaság elnökének bábaságával végrehajtott rendszerváltás idejére tesszük, isten kegyelméből megélt éveink és politikai ideológiák által meg nem zavarodott emlékezőtehetségünk, na meg iskoláinkban szerzett, ha előítéletekkel, csúsztatásokkal is tarkított ismereteink alapján azt jóval több mint ezer évvel 1990 előttre tesszük. Feltételezem, hogy Sólyom László elnök úr tudja azt, amit mi tudunk. Csak a XX. század magyar történelme bőven szolgál példával félelemtől, gyűlölettől átitatott időszakokról: az I. világháború utáni vörös-, majd fehérterror félelme penetránsan került a politikai szótárba, s később a II. világháború előtt a nemzetiszocialisták által többszázezer magyarral szemben tanúsított gyűlölet vezette terror cselekményei következtében gerjesztett félelem szavai bővítették a magyar politikai szótár gyűlöletet, félelmet tartalmazó, már amúgy is terjedelmes oldalait. És persze élénken emlékszünk az igazán gyűlöletben fogant, a köznyelvben hóhértörvénynek nevezett 1947. évi VII. törvény meghozatala utáni idők olyan félelme szülte szavaira, mint „csengőfrász”. És emlékezünk szüleink félelmére, amellyel a mindennapi élethez szükséges ruhát, fehérneműt, piperecikkeket és a család tagjainak fényképét tartalmazó kis bőröndöt minden este a bejárati ajtó elé tették, várva a dörömbölést és letartóztatást. 1956 után megint elfajzott gyűlölet szította félelem uralta országunk népét. A félelem és gyűlölet szavai új jelentőséget kaptak, új szavak születtek, vastagították a gyűlölet és félelem politikai szótárát. A köztársaság elnöke nem emlékezik?
Úgy látszik nem.
Ez a memóriazavar elgondolkoztató, és egyben bizonyságot tesz arról, hogy Sólyom László sokat hangoztatott hibátlan értékrendje, a múltat értékelő fonák elemzései nem olyan példamutatóak, mint azt ő elképzeli. E beszéd után magyarázatot várunk.
Gereben István
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 38. szám
