A rendezvény csak egy óra múlva kezdődik, de a Washington elegáns Chevy Chase negyedében lévő tágas könyvesbolt már zsúfolásig telve. Ez itt és most maga a Nagy Esemény, pedig csak egy könyvbemutató. Igaz, nem akármilyen könyvé.
Bush elnök az izraeli lobbi (AIPAC) összejövetelén (Fotó: mti/ap – Gerald Herbert)
John J. Mearsheimer és Stephen M. Walt a napokban jelentette meg új könyvét, amely egy évvel ezelőtti tanulmányuk nyomán készült, s amelynek (egyébként a tanulmánnyal azonos) címe: Az izraeli lobbi és az Egyesült Államok külpolitikája. A két szerző két egyetemi professzor. John J. Mearsheimer a Chicagói Egyetem politikatudományi professzora, Stephen M. Walt pedig a Harvard Egyetem Kennedyről elnevezett közigazgatási iskolájának tudósa. Két okos ember, intellektusukat a könyvbemutatón is csillogtatják. Még csak megérkeznek, még meg sem szólalnak, és máris tapsvihar fogadja őket. Majd rövid előadás után kérdések özöne.
Maga a könyv – jóllehet csak a napokban jelent meg – máris az Amazon.com nevű internetes könyváruház bestsellere – rögtön a Harry Potter puha fedelű kiadása után -, s viszik, mint a cukrot. A tartalma ugyanis közismert. Az alapjául szolgáló tanulmány tavaly tavasszal jelent meg a The London Review of Books című folyóiratban.
A négyszázvalahány oldalas munka lényegében arról szól, hogy az Egyesült Államok mindig és mindenben, nyilvánosan észlelhető kritika nélkül támogatja Izraelt, s e támogatás biztosításában oroszlánrészük van a rendkívül befolyásos Izrael-barát lobbiszervezeteknek. Az árnyalatlan Izrael-barátság ma már stratégiai károkat okoz az Egyesült Államoknak, állítja a két tudós, ám szerintük a gazdag és fölöttébb jól szervezett lobbicsoportok, melyek szinte beépültek a kongresszusba és az amerikai elitbe, képesek keresztülvinni akaratukat és elérni céljaikat, amelyekről úgy vélik, hogy használnak a zsidó államnak.
„Az izraeli kormány bármit csinálhat, a palesztinok ciszjordániai területein kialakított zsidó telepek létrehozásától a tavaly nyári katasztrofális libanoni háborúig, az amerikai politika mindenben támogatja, még akkor is, ha ez valójában magának Izraelnek sem jó” – mondja a könyvbemutatón Stephen Walt. S hozzáfűzi: Libanon múlt évi lerohanása tulajdonképpen az amerikai külügyminisztérium és a neokonok műve volt, és még az izraeli hadseregben sem sokan helyeselték.
A publikum többnyire egyet is ért az előadókkal, persze akadnak vehemens (többnyire zsidóságukat alkalmasint demonstratíve is kinyilvánító) érdeklődők, akik viszont támadnak és antiszemitáznak. A professzorok azonban már hozzászoktak ehhez. Egyikük kérdéssel replikázik: vajon Izrael azzal, hogy minden jogos bírálatot antiszemitának minősít, nem járul-e maga is hozzá az antiszemitizmushoz? Mearsheimer professzor szerint a vita mindig egészséges, a nyílt vitákat az amerikai nemzet alapító atyái is a működő demokrácia egyik pillérének tartották. Walt mosolyogva fűzi hozzá: neki és barátjának megvan az akadémiai pozíciójuk ahhoz, hogy felvethessék az Izrael-lobbi kérdését.
A mosolyban van csipet szarkazmus és parányi kritika is. Ez egyébként jól érzékelteti az amerikai helyzetet, jellemzi azt a társadalmat, amelyben európai szellem számára meglepő elfojtások munkálnak, és a politikai korrektség jelszavára hivatkozva lehet szűkíteni a szabadságot.
Stephen Walt azzal búcsúzik: éppen indulása előtt olvasott egy internetes orgánumot, amelyben arról adtak hírt, hogy amerikai zsidó szervezetek támadást indítottak a CNN televízió ellen, a napokban bemutatott háromrészes dokumentumfilm-sorozata miatt. A dokumentumfilmet Isten harcosai címmel Christiane Amanpour készítette, és a három rész egyike a szélsőséges és rasszista zsidó aktivistákról szól. A nagyobb amerikai zsidó szervezetek elnökeinek konferenciája, amely több mint ötven amerikai zsidó szervezetet képvisel, máris azzal a kezdeményezéssel hozakodott elő, hogy „el kellene beszélgetni” a műsorban hirdető cégekkel.
Szentendrei Lajos, Washington
