Az ifjú szoci jelző Magyarországon már jó néhány éve szitokszó, ami gyanús ügyletekre, megkérdőjelezhető módszerekre és hatalmi arroganciára utal. Ebben a jelentésváltozásban Zuschlagnak megkérdőjelezhetetlen érdemei vannak, ám voltak társai bőven – közülük nem egy mai napig a parlamentben képviseli választóit.
Zuschlag János saját bejáratú, „nem süllyedünk” – mondókájának bizonyult pár nappal ezelőtti nyilatkozata, miszerint olyan, hogy Zuschlag-ügy, nem létezik. Azóta kiderült, az ügy igenis létezik, és erre az MSZP Bács-Kiskun megyei erős emberének is rá kellett döbbennie legkésőbb akkor, amikor a kezén kattant a bilincs.
Mindenesetre úgy tűnik, a szocialistákat is meglepte, hogy a független magyar igazságszolgáltatás rendben végezte a dolgát, legalábbis ez derült ki első, némileg zavaros megnyilvánulásaikból az őrizetbe vétel kapcsán.
Pedig nem nagyon kellett volna ezen fennakadni: az ifjú szoci jelző Magyarországon már jó néhány éve szitokszó, ami gyanús ügyletekre, megkérdőjelezhető módszerekre és hatalmi arroganciára utal. Ebben a jelentésváltozásban Zuschlagnak megkérdőjelezhetetlen érdemei vannak, ám voltak társai bőven- közülük nem egy mai napig a parlamentben képviseli választóit.
*
A holokauszt áldozatain való önfeledt viccelődés, ami pár éve megakasztotta korunk hőse karrierjét, valójában csupán mellékszál- bár kétségtelenül igazán mély emberi kvalitásokról és valódi politikai intelligenciáról tesz tanúbizonyságot az, aki egy az antiszemitizmust elítélő sajtótájékoztató előtt zsidózik egy jót.
Ez persze ha nem is bárkivel, de egy jó adag politikusunkkal előfordulhat. Csak remélhetjük, hogy a közokirat-hamisítás gyanúja már kevésbé vetülhet rájuk, márpedig az emlékezetes viccelődés idején már bőven folyt a vasifantomtag-botrány az MSZP-n belül, megfélemlítéssel és bónuszként – állítólag – anális behatolással.
A nyomok itt isZuschlag irányába mutattak, és bár aztán a nyomozás bizonyíték hiányában megszűnt, talán el lehetett volna gondolkodni a szocialista párt döntéshozóinak azon, hogy mennyire bölcs dolog egy némileg megtépázott imázsú potentátot előtérbe helyezni.
Zuschlag azonban éppenséggel az MSZP elnökségi tagságáért versenyzett 2004 őszén a fantomtagbotrány kellős közepén, meglehetősen jó esélyekkel, amikor a Terror Háza előtt kiviccelődte magát az országos politikából és a szalonképes emberek köréből.
Most láthatjuk, hogy a szocialisták óriási szerencséjére: még sokkal kínosabb lenne ez az őrizetbe vétel, ha történetesen a párt egyik elnökségi tagja ellen irányulna- arra pedig természetesen gondolni sem merünk, hogy ebben az esetben esetleg nem indult volna nyomozás.
Pedig azt is tudjuk a párt magas rangú tisztségviselőitől, hogy Jani valójában semmi rosszat sem csinált, maximum kissé béna volt, hiszen „Megrendezni egy ifjúsági tábort, ahol csapatépítés zajlik, több millió forintos költséggel jár. Ilyenekre mentek el ezek a pénzek. Nem véletlen, hogy hosszú évekig semmilyen ügy nem volt ebből.”
Még szerencse, hogy az ilyesfajta ügyek törvényességének megítélése kapcsán nem pártjaink kompetensek, hanem az igazságszolgáltatás. Az is sokatmondó persze, hogy a Fidesz először szerdán szólalt meg az ügyben, miután Zuschlag őrizetbe vétele után már nehéz lett volna hallgatni.
*
Az ország wannabe megmentőinek aztán szokás szerint erről is a Gy-szó jutott eszükbe, holott ebben az ügyben a rövid ideig a néhai GYISM-nél melegedő miniszterelnök mellékszereplő. A Zuschlaggal együtt bulizó és üzletelő szocialista utánpótláscsapat már jóval kevésbé.
Végső soron persze maga Zuschlag is mellékszereplő, aki egy 700 ezer forintos banánhéjon bukott el. A főszereplő az a párt, avagy legalábbis annak ifjúsági szervezete, amely eddig szinte mindent eltűrt a valamikori nagy fehér reménységtől, és amelyik most nem bukott párttársuk erkölcsein, hanem jóval inkább lúzerségén háborodik fel.
Az erkölcsök ezek szerint közösek, a lúzerség egyedi.
