. évfolyam . szám,
A korrupció elhatalmasodását ilyen nyíltan még nem bírálta független elemző cég vezetője. De a mégoly súlyos kritikának sincs kockázata, ahogy következménye sincs. Hiszen a sajtóban leleplezett állami vezetők és konstrukciók eddig sértetlenek maradtak.
Ha csak az ezerötszázmilliárd forintos egészségpiacot rohamtempóban és mindenáron privatizálni akaró egészségügyi tárcát nézzük, lehangoló történetekbe ütközünk. Patikatisztaság, korrupciómentesség helyett önérdek-érvényesítés a köbön.
Előbb a miniszter kabinetfőnöke bukik meg azzal, hogy a koalíció által ezerrel nyomatott patikaliberalizáció farvizén saját cégét hozza kivételes helyzetbe. A botrány kirobbanása nem a köztisztviselő azonnali eltávolítását vonja maga után. Dehogy. Matejka Zsuzsa asszony marad, hiszen ő a szakma a minisztériumban. A kabinetfőnök demonstratíve kilép a vállalkozásából – mintha ezzel bármi is megjavulna -, és máris fátyol borul a csúnyaságra.
A tárca esete az államtitkárral oly szép, hogy Mikszáth sem gondolta volna ki jobban. Kovács Attilát pártja májusban választja ki a megtisztelő feladatra. A szakmában, ha lehet, még ismeretlenebb, mint miniszterré vált elődje, de sebaj. Új seprű jól seperhet. És tényleg. Négy hónap után, amikor nyilvánvaló alkalmatlansága miatt eltávolítják, úgy távozik, hogy két cégét már 348 millió forintnyi biztos bevételhez juttatta. Többségi tulajdonú budaörsi rendelője ötezer műtétre nyer el tb-finanszírozást. (Vagy egy éven belül minden ötödik budaörsit megműtik, vagy bérmunkát vállalnak más intézményeknek…) A lényeg, hogy zsebben a lé. És Kovács már vissza is tért a magánszférába. Jól végezte a dolgát.
És úgy tűnik, ebben az illusztris körben üdvözölhetjük a több-biztosítós rendszer érdekében mármár apostoli munkát végző Bokros Lajost. Aki fáradhatatlanul küzd az átalakulásért. Mert jó az országnak. Ez a modern és egyedül járható út. Aztán kiderül, hogy a pénzügyi szakember 2006-ban összetákolt egészségpénztára is meghívottja a koalíciós tárgyalásnak. Azaz a volt pénzügyér is részese, sőt, haszonélvezője az ezerötszázmilliárd felparcellázásának. S innentől nincs az a kommunikációs szakember, aki hitelesen magyarázná, hogy a magánbiztosítók helyzetbe hozása nem az egészségügyet fogja rendbe tenni, de néhány nagy ember pénztárcáját.
És ez botrány. Akkor is, ha a létező megoldások legjobbika a több-biztosítós rendszer. Akkor meg végképp, ha nem az, csak a nyakunkba akasztják.
Botrány, mert ezek a történetek meggátolják az értelmes beszédet. Mert akik mindenekelőtt a saját hasznukat szeretnék biztonságban tudni, azokkal nem lehet és nem is szabad értelmesen beszélni. Csak mocskosan és durván.
Hátha még van képességük a sértődésre.
Semjén és a vádak – Élete egyik legrosszabb beszédét mondta el Semjén Zsolt a parlament nyitónapján. A mondandó csapongott térben és időben, hogy követése megoldhatatlan feladat legyen. Egyszerre markolt mindent, kibeszéletlen történelmet, a baloldal által kisajátított jelent, és végül semmi sem maradt az ujjai között. A Tisztelt fél Ház első döbbenetében nem is tudta, mit kezdjen vele, de mivel a szónok főként zsidó identitású honfitársait igyekezett meggyőzni arról, hogy hitük megőrzéséhez oltalmat, képviseletet nem a koalícióban, de a kereszténydemokratákban találnak, végül mégiscsak zsidózásként fordította. Biztos, ami biztos. Másnap a kormánypárti lapok már eszerint tették a dolgukat. „Semjén zsidózott és antiszemita volt.” És igazuk volt, ha a zsidózás kimerül abban, hogy nem zsidó ember a zsidó szót a szájára veszi. Kérdem, így van-e. Mert ha ennyire brutális a képlet, legfeljebb azoknak az erőknek az érdekeit szolgálja, akik identitáspolitikájukkal a hazai zsidóság kizárólagos támogatását akarják elérni.
A zsidók és nem zsidók közötti párbeszédet nem segítette Semjén parlamenti felszólalása, mert a vallási és identitásközösségre mint választói csoportra tekintett. Ám az érkezett reakciók még a kereszténydemokrata elnöki megnyilvánulást is mélyen alulmúlták.
Aránytalanok, hamisak és hisztérikusak voltak.
Még jó, hogy a baloldali médiában elhatalmasodni látszó Semjén-ügyben Köves Slomó rabbi higgadt, okos és megnyugtató hangon szólalt meg. Azt üzente, hogy a pártpolitikán kívüli világ ad még esélyt a fontos dolgok kibeszélésére.
Akkor is, amikor odaát már csak a szavazatok elvesztésének félelme igazgat.
