Népszabadság * Páll Zoltán * 2007. szeptember 20.
Kouchner BagdadbanKép: REUTERS – Hadi MizbanElemzők már hónapokkal ezelőtt arra hívták fel a figyelmet, hogy Franciaország külpolitikája Nicolas Sarkozy hatalomra kerülése után igen sokat változott. Külügyminisztere szeptember 17-i kijelentése után, hogy Iránnal szemben a háborúra is fel kell készülni, ez mindenki előtt világossá válhatott.
Párizs négy évvel ezelőtt még ellenezte az iraki háború megindítását, és általában kritikus szemszögből tekintett az Egyesült Államok közel-keleti politikájára. Most viszont úgy tűnik, Sarkozy szorosabbra kívánja fűzni a kapcsolatokat a Fehér Házzal. Korábbi kijelentései, miszerint térségbeli politikájának preferenciái a jó kapcsolat az USA-val és Izrael biztonsága, erre mutatnak.
Azonban a nemzetközi politikában érdemes mindig a dolgok mögé nézni, Franciaországgal kapcsolatban ez fokozottan igaz. Párizs jelenlegi politikai aktivitásának elemei a Közel-Kelet térségében arra engednek következtetni, hogy míg a világ közvéleménye előtt igyekszik Washington hűséges szövetségesének mutatkozni, addig a színfalak mögött arra törekszik, hogy régi befolyását visszaszerezze a régióban, az Egyesült Államok rovására.
Az arab világ konfliktusainak egyik gócpontja Irak mellett Libanon, ahol a belpolitikai viszályokban nemzetközi hatalmi tényezők csapnak össze. Chirac exelnök még egyértelműen az amerikaiak által is támogatott, Nyugat-barát kormány mellett tört lándzsát a Szíria és Irán által patronált ellenzékkel szemben. Főleg azért, mert személyes barátságot ápolt a 2005-ben meggyilkolt volt kormányfővel, Rafik al-Haririvel. Sarkozy azonban ebben az esetben sem folytatja elődje politikáját. Külügyminisztere, Bernard Kouchner többször is hangsúlyozta, hogy Franciaország egyik felet sem támogatja, hanem közvetítő szerepet szeretne játszani a konfliktus megoldásában. Az idén júliusban a viszálykodó libanoni frakciókat tárgyalóasztalhoz ültető saint-claude-i konferenciára a Hezbollahot is meghívták. Ezzel nyugati hatalom először ismerte el, hogy a Hezbollah nem egy terrorszervezet a sok közül az arab világban, hanem regionális hatalmi tényező. A francia közeledés Szíria felé is egyértelmű. Sokak szerint Kouchner szeptember 13-i bejrúti látogatása egyben damaszkuszi vizitjének előkészítése volt. A külügyminiszter nemrég kijelentette, hogy a George W. Bush által novemberre tervezett közel-keleti békekonferenciának nincs értelme Szíria részvétele nélkül.
Franciaország emellett a libanoni kormányerőket teljes mellszélességgel támogató Szaúd-Arábiával is keresi a jó kapcsolatokat. Nem véletlenül most. Rijád és Washington viszonya kezd ugyanis megromlani, főleg az iraki kérdés miatt. Az öbölbeli olajmonarchia külügyminisztere, Szaúd al-Fejszál herceg ki is jelentette: országa előreláthatólag nem vesz részt a békekonferencián.
Szaúd-Arábia és Szíria viszonya az utóbbi időben meglehetősen fagyossá vált, főleg a libanoni kérdés miatt. Most azonban francia közvetítéssel ismét közelebb kerülhetnek egymáshoz. Ha Rijád és Damaszkusz képesek lesznek ellentéteiket félretenni, nyomást gyakorolhatnak az általuk támogatott libanoni frakciókra a válság megoldása érdekében. Ha ez így történik, akkor Franciaország tekintélye jelentősen megnőhet az arab világban. Mind a Szíriában és Libanonban, mind az öböl térségében jelentősen erősödhet befolyása, megdöntve ezzel az Egyesült Államok monopóliumát.
