Alig egy héttel azt követően, hogy a világsajtót bejárta a hír, miszerint a jeruzsálemi Templom-hegyen felszínre került egy eddig ismeretlen, több méter széles, monumentális falszakasz, a területet ellenőrző muszlim hatóság buldózerekkel lerombolta és betemette a példátlan régészeti leletet. Gabriel Barkay izraeli régész, aki a helyszínen volt tanúja a pusztításnak, a Heteknek nyilatkozva elmondta: Ehud Olmert izraeli miniszterelnököt is felelősség terheli a zsidó történelem legértékesebb emlékeinek rombolásáért. Barkay szerint egyébként a felfedezés a Második Templom eredeti fala lehetett, és a felszín alatt nem túl mélyen további kincsek rejtőznek még, a Templom-hegyen zajló „barbár munkálatok” következtében azonban ezeket is veszély fenyegeti. Chaim Richman rabbi, a befolyásos Templom Intézet vezetője a keresztény világ segítségét kérte a leletek megmentéséhez.
A vezetéképítés súlyos rombolással járt
Fotók: AP
Magyarországon bizonyára aligha kapná fel valaki a fejét arra a hírre, hogy valahol kábelfektetés céljából egy négyszáz méter hosszú és másfél méter mély árkot ástak. Ám ha ez az árok a világ egyik legneuralgikusabb pontján: a jeruzsálemi Templom-hegyen húzódik keresztül, a hír máris világszenzációnak számít. Különösen, ha az árokból nemcsak elöregedett kábelek, hanem egy hat méter széles fal maradványai is előkerültek.
A most folyó felújítási munkálatokhoz – melyekre az Al-Aksza mecset majd” félévszázados elektromos vezetékeinek elhasználódása miatt volt szükség – maga az izraeli miniszterelnök, Ehud Olmert adott engedélyt a Templom-hegyet felügyelő iszlám hatóság (Waqf) részére. Az árokásás közben előbukkant falmaradványra a hegyen tartózkodó turisták lettek figyelmesek, és azonnal bejelentették az Izraeli Régészeti Hatóságnak. Ezután elképesztő dolgok sorozata játszódott le. A Régészeti Hatóság, amely egyébként éberen őrködik minden, Izrael földjéből előkerülő történelmi lelet felett, nem állította le a munkálatokat. A Waqf buldózerei izraeli rendőrök felügyelete alatt tovább folytatták az árokásást, ezzel együtt a világ legértékesebb archeológiai lelőhelyének pusztítását.
Két ismert izraeli régész: a magyarországi születésű, de ötvenhét éve Izraelben élő Gabriel Barkay, valamint a Templom-hegy környéki kutatásokat, így Dávid városának feltárását is vezető Eilat Mazar petíciót nyújtottak be az izraeli kormánynak az árokásás azonnali leállítása érdekében. A hétvégén Mazar, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora és a Templom-hegyi Régiségek Rombolását Megelőző Köztestület tagja rögtönzött sajtótájékoztatót tartott a helyszínen, az izraeli kormány kifejezett tiltása ellenére. Szinte hihetetlen, de a tudósokat és újságírókat nem az iszlám Waqf szervezet, hanem maga az izraeli rendőrség tartotta távol az ároktól, ennélfogva a falmaradványt sem sikerült közelebbről megvizsgálniuk. Mazar így nyilatkozott a sajtónak: „Az izraeli kormány aktívan akadályoz bennünket, hogy megvizsgáljuk a helyszínt és azt, ami talán egy monumentális lelet lehet – miközben semmit nem tesz az ellen, hogy a Waqf lerombolja a judaizmus legszentebb helyén előkerülő maradványokat.” Mindennek tetejébe Chaim Richman rabbitól, a Templom Intézet nemzetközi részlegének igazgatójától – miközben a buldózerek pusztításáról készített felvételeket – a Waqf tisztviselőinek utasítására az izraeli rendőrök elkobozták digitális fényképezőgépét. Richman ezt követően drámai hangvételű nyílt levélben fordult a keresztény világhoz: „Arra kérjük a világ különböző részein élő keresztényeket, követeljék az izraeli kormánytól, hogy állítsa le a Waqf pusztítását, és engedélyezze a régészeknek, hogy átvizsgálják a területet.”
Megsemmisített történelem
„Ami itt történt, az sajnos nem minősíthető felfedezésnek, hanem pusztításnak” – nyilatkozta lapunk kérdésére Gabriel Barkay, a Tel Aviv-i Bar Ilan Egyetem professzora, aki az elmúlt napokban a helyszínen többször is megfordult. Barkay szerint miközben ez a régészetileg legérzékenyebb terület az egész országban – amely egyben a zsidóság legszentebb helye is, hiszen itt állt az Első és Második Templom -, ezt a munkaárkot markolókkal és dömperekkel, a régészeti feltárások világszerte elfogadott normáinak teljes figyelmen kívül hagyásával ásták ki: „Az árkot ma (azaz szeptember 4-én – a szerk.) visszatemették. Talán később lesz lehetőség arra, hogy a környékét átkutassák, de ami elpusztult, az elpusztult. Ki kell mondanunk: ez egy barbár cselekedet, aminek következtében minden régészeti lelet elpusztult az árokban és annak mentén. Az a falrészlet is, amely valószínűsíthetően a Második Szentély keleti falának maradványa lehetett.” Arra a felvetésre, hogy sajtóhírek szerint az „ásatást” az izraeli hatóságok engedélyezték, a professzor a következőket válaszolta: „Ha az iszlám hatóságok erre a munkálatra engedélyt kaptak, az csak súlyosbítja a helyzetet, mivel így legitimálták a pusztítást. A világon egyetlen civilizált ország sem engedhet meg ilyesmit. Bár az árok viszonylag nem volt mély, néhány ponton elérte a sziklaágyat. Ehhez tudni kell, hogy a Templom-hegy tetejét meglehetősen vékony földréteg borítja, amelynek éppen ezért minden centimétere nagyon fontos leleteket tartogathat. A Templom-hegy talaja „zsúfolásig tömve van történelemmel”.
A Második Templom képe kelet felől. Pirossal jelöltük a most felfedezett falszakaszt
Barkay ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a mostani eset nem előzmények nélküli: „A Templom-hegyen a rombolás a kilencvenes évek óta szisztematikusan folyik. 1999-ben egy, a mostaninál is súlyosabb >>régészeti bűntény« történt, amikor a Waqf a Salamon istállóiban kialakított, föld alatti óriásmecset építésekor hatalmas gödröt ásatott a Templom-hegy délkeleti oldalán, és négyszáz teherautónyi földet, amely telis-tele volt régészeti leletekkel, kitermelt onnan. Az elmúlt két és fél évben azzal voltam elfoglalva, hogy ezt a talajt rostáltam át leletek után kutatva. Eddig több mint 2500 különböző tárgyat találtunk: pénzérméket, ékszerek maradványait, katonai felszereléseket, feliratokat, pecsétköveket és így tovább.”
A Templom-hegyen zajló példátlan kulturális rombolás ellen a nemzetközi szervezetek, így az UNESCO nem tett semmit, jóllehet legutóbb Izraelt elmarasztalták, amikor a hegyre felvezető lépcsősort – régészek és külföldi szakemberek ellenőrzése mellett – felújították. (Mint emlékezetes, 2001-ben, amikor az afganisztáni tálib kormány leromboltatta az országban található egyik buddhista emlékhelyet, az egész nyugati világ felemelte szavát a barbár szoborrombolás ellen.) Barkay szerint érthetetlen a kulturális közöny, mivel szerinte a Templom-hegyen már most is lehetne kutatni: „A Templom-hegy Jeruzsálem része, Jeruzsálem pedig Izrael fővárosa. A kormánynak itt is éppúgy joga van leletmentő ásatásokat elrendelni, mint bárhol másutt az ország területén. Ez a legizgalmasabb régészeti lelőhely az egész országban, és talán az egész világon. Egészen az Első Templom nyomáig le lehetne ásni, előkerülhetnének kisebb leletek, építészeti töredékek egy megfelelő módon lebonyolított ásatás során. Jeruzsálemben mindenütt folynak ásatások, így a Templom-hegy körül is. Több is egyszerre. Sajnálatos, hogy magán a Templom-hegyen mindeddig nem történhetett ásatás, mi több, ilyen brutális, barbár módon pusztítják ezt az egyedülálló régészeti lelőhelyet.”
Archeologizmus
A Waqf persze rutinszerűen tagadja, hogy bármilyen lelet előkerült volna az árokban, vagy hogy a Templom-hegyen bárminek is köze volna a zsidó történelemhez. Az egyik befolyásos palesztin Waqf-vezető, Taysir Tamimi szerint „ami az úgynevezett két templomot illeti, ezek sohasem léteztek, legalábbis nem a Haram as-Sarifon” (a Nemes Szentély, a Templom-hegy arab elnevezése – a szerk.). Tamimi, aki a jeruzsálemi főmufti, Muhammad Husszein után a második legjelentősebb vallási tekintélynek számít, azt is kijelentette, hogy „Izrael 1967 óta kezdett ásatásokat Jeruzsálemben, hogy a zsidók jelenlétének jeleivel bizonyítsa a judaizmus és a város kapcsolatát, de eddig semmit sem talált. A zsidóknak semmilyen kapcsolatuk nincs Izrael földjével azelőtt, hogy az 1880-as években elkezdték elözönleni az országot”. Mikor egy újságíró megkérdezte tőle, hogy akkor mi a helyzet a Nyugati Fallal (vagyis a Siratófallal – a szerk.), Tamimi így válaszolt: „A Nyugati Fal az al-Aksza mecset nyugati fala. Ez az a hely, ahová Mohamed próféta kikötötte lovát, amely elvitte őt Mekkából Jeruzsálembe, hogy átvegye Allah kinyilatkoztatásait.”
A hadísz, vagyis a Mohamedre vonatkozó, a Korán után keletkezett hagyomány legendás történeteit valóságosnak beállító, ám a szemmel látható és kézzel fogható bizonyítékokat vakon elutasító iszlám felfogás mindenütt uralja az arab propagandát, és a nyugati médiában, sőt az akadémiai tudományok területén is egyre nagyobb befolyásra tesz szert.
Tatár György filozófus egy nemrégiben megjelent cikkében (Élet és Irodalom 2007/29. sz.) több példát hoz az általa „archeologizmus”-nak nevezett jelenségre. Az egyesült államokbeli Columbia Egyetemen röviddel ezelőtt a kulturális antropológia professzoraként való véglegesítésért folyamodott egy Nadia Abu El-Haj nevű tudós, Edward Said egyik ismert tanítványa. E célból az egyik legjobb nevű tudományos kiadónál megjelent könyvét nyújtotta be, ami korábban megvédett diszszertációjának kibővített és elmélyített változata. A könyv címe: Tények a földön: régészeti tevékenység és területi önmeghatározás az izraeli társadalomban (Facts on the Ground: Archaeological Practice and Territorial Self-Fashioning in Israeli Society. Chicago, University Press of Chicago, 2001). Könyvében El-Haj magát Izrael államot és annak társadalmát tekinti egy illegitim ásatási eljárás során a napvilágra hozott „leletnek”: miközben a cionizmus politikai mozgalma odafönt egy államban valósítja meg magát, tudományos „szolgálólánya”, a cionista archeológia megvalósítja ugyanezt odalent, a fosszilis múltban is. Tatár szerint „az iszlám világérzékelést a júdeai háborúban elpusztuló Jeruzsálem és a Szentély maradványainak azonosítása valami ahhoz hasonló helyzet elé állítja, mintha a nyugati felvilágosodás búvárrégészei fedeznék fel a Vörös-tenger mélyén egy óegyiptomi harciszekérsereg iszaplepte, megkövesedett maradványait. Az ókori balesettől kezdve az elemi csapáson át a téves datálásig nyilván a természetes magyarázatok egész régióját bejárná a kirobbanó nemzetközi tudományos vita, amely végül talán megérkezne a minden természetes magyarázat közt a legtermészetesebbig: csalók durva tréfájával állunk szemben”.
Hol áll a kormány?
Nagy kérdés az is, kinek az oldalán is áll az izraeli kormány az ügyben? Ronen Mose, Ehud Barak védelmi miniszter szóvivője nemrégiben az egyiptomi sajtóban kijelentette: bár korábban a Templom-hegy valóban megoldhatatlannak tűnő akadály volt az izraeli-palesztin tárgyalásokon, az Olmert-kormány többször is kifejezte kompromisszumkészségét a Heggyel kapcsolatban. Ezt egyébként a palesztin fél is elismerte. Barak még miniszterelnökként, a Clinton elnöksége alatt folyó 2000-es tárgyalásokon is kijelentette: nem ellenzi a Templom-hegy nemzetközi státuszba helyezését. Olmert és a Palesztin Hatóság feje, Abbász novemberben nemzetközi csúcstalálkozó keretében próbál megoldást találni a vitában. A nemrég megválasztott izraeli köztársasági elnök, Simon Peresz egy tokiói lapnak nyilatkozva elmondta: reméli, hogy addig sikerül megegyezniük a Templom-hegy végső státuszáról a palesztinokkal és a környező arab államokkal.
A jelenlegi Waqf ugyanis jordán székhelyű és érdekeltségű szervezet, amelyet a palesztinok – főként a Hamasz – minden erővel igyekeznek kiszorítani a Templom-hegyről. A jordánok azonban ellentámadásba kezdtek: 2007 tavaszán csendben elkezdték felvásárolni a Haram körüli arab ingatlanokat, amihez fedőcégeket alkalmaztak. Sheik Azzam Khatib, a Waqf februárban beiktatott új vezetője is közel áll a jordániai királyi családhoz. Januárban az izraeli kormány engedélyével Jordánia felújíttatta az al-Aksza mecset fő szószékét, amely most a Hasemita királyság dicsőségét hirdeti. (Az előző szószéket, amelyet állítólag még Szaladdin építtetett, az 1969-es tűzvész rongálta meg, amelyet egy zavart elméjű ausztrál turista okozott szándékosan.) Ugyancsak az Olmert-kormány adott engedélyt arra 2007 elején, hogy Jordánia egy nagy minaretet emelhessen a Templom-hegyen – azon a helyen, ahol zsidó szervezetek korábban egy zsinagóga engedélyezését kérték. Jelenleg négy minaret található a Hegyen, ez lenne a legnagyobb. Az arabok egyébként hatszáz éve nem emeltek új épületet a Templom-hegyen. Az engedély az al-Marwani mecset mellé szól, amely a „Salamon istállói” helyén található. Egy Waqf-képviselő az engedély kézhezvétele után büszkén nyilatkozta: „Ez bizonyítja, hogy egy zsinagóga építésére szőtt zsidó összeesküvés sosem fog sikerülni, és megerősíti az itteni jelenlétünket. Ez világszerte biztosítja a muszlimokat afelől, hogy a zsidók sohasem fogják visszaszerezni a Haram as-Sarifot.”
