„Lásd be, hogy kudarcba fulladt az akciótok” – mondta ismerősöm, miután végigfutott a névsoron; azon a listán, amely a Semjén Zsolt parlamentben elhangzott szövegét antiszemitának tartók nevét tartalmazza, s akik azt gondolják: legyen csak per, legyenek ők is vádlottak (alperesek?) abban a perben, amelyet a pártelnök egy újságíró kolléga ellen kíván elindítani.
Valóban kudarc lenne? – tettem fel immár önmagamnak a kérdést. Félreértelmeztük volna Semjén beszédét, s abban tényleg nincs semmi antiszemitizmusra utaló mondat? Avagy van, csak éppen már a többséget a legcsekélyebb mértékben sem érdekli, mi hangzik el egy-egy politikus szájából? Avagy érdekli, de fél a következményektől?
Mielőtt válaszolnék a kérdésre, szeretném rögzíteni: a Népszava, ez esetben nem indított akciót. Nem szervezett aláírókat, nem szólított fel csatlakozásra; akik gondolták, elküldték a nevüket a szerkesztőségünkbe.
Ennyien voltak. Egy tárgyalóterembe zsúfolva éppen elegen. De azért illik szembenézni a másik két felvetéssel, azaz az érdektelenséggel és a félelemmel. (A harmadikat azért nem említem, mert bennem, bennünk egy szemernyi kétség sincs afelől, hogy pontosan elemeztük és értékeltük Semjén elnök szövegét.) Szóval van-e érdektelenség, van-e félelem a magyar társadalomban ? Sajnos: mindkettőre igenlő a válasz. Ma Magyarországon a véleményformáló értelmiségiek, a demokratikus érzelmű közszereplők egyre kevésbé hallatják hangjukat, minek következtében a társadalom egészének védekezési reflexei is egyre inkább elsatnyulnak. Hovatovább a legdurvább kijelentések, a másik ember meggyalázása is visszhangtalan marad. De persze igaz az is, hogy sokakban – többekben bevallatlanul – a félelem munkál, belátom: érthetően: ha ilyen az általános hozzáállás, kitől reméljenek védelmet.
Ha így közelítek a semjéni zsidózáshoz, akkor azt kell gondolnom: kudarcos a Népszava szándéka. Ha azt szerettük volna elérni, hogy tömegek álljanak mellénk és meneteljenek szembe az alantas gondolatokat hirdetőkkel, akkor csúnyán elbuktunk. Ha azonban arra gondolok, hogy azért mégis csak akadnak jó páran, akik hajlandóak cselekvésre is, akkor mégsem beszélhetünk kudarcról. Ha Semjén nem hív valamennyiünket perbe – fél. Ha hív: a bíróságnak kell vállalnia, hogy kimondja: ma Magyarországon a kódolt zsidózás, a cinikus anatiszemitizmus elfogadható. Hogy ez megtörténjen, vagyis a bírósági tárgyalás és ítélet – az egész ország érdeke.
Ettől persze még igaz: baj van a társadalom immunrendszerével.
(Semjén Zsolt jogi képviselője értesítette Szakonyi Pétert, az eredetileg perrel fenyegetett újságírót, hogy mégsem lesz per, mert Szakonyi, azzal, hogy véleménynek nyilvánította véleményét, gyáván megfutamodott.)
Németh Péter
