A fél világ kiakadt: Nicolas Sarkozy új – baloldali – külügyminisztere az Irán elleni háború elkerülhetetlenségéről beszélt. Bernard Kouchner egy hétvégi tv-műsorban úgy fogalmazott, hogy a világnak Iránnal kapcsolatban „fel kell készülnie a legrosszabbra”, azaz a háborúra. Izrael üdvözölte, az EU teljesen kiakadt az erősen „amerikai” beütésű fellépésen, a németek és az ENSZ továbbra is a szankciókban bíznak.
Washingtonban tárgyal mától a francia külügyminiszter: a két ország között Chirac idején mélypontra jutott kapcsolatok látványosan javulnak Nicolas Sarkozy elnökké választása óta, s ezen csak tovább gyorsított a párizsi diplomácia első emberének Iránnal szemben – nukleáris programja miatt – szokatlanul kemény hangú minapi nyilatkozata.
Bernard Kouchner tárgyalásain fontos napirendi pont az Irán elleni új szankciók ENSZ BT-n belüli elfogadása, vagy ha ez a Biztonsági Tanácsban nem sikerül, európai keretek közötti érvényesítése.
Pénteken Washingtonban három európai uniós tagállam – Franciaország, Nagy-Britannia és Németország -, továbbá az Egyesült Államok, Oroszország és Kína szakértői tárgyalnak az Iránnal szembeni magatartásról. Egy héttel később pedig New Yorkban már a külügyminiszterek egyeztetnek, ám Moszkva most valószínűleg nem akar feszültséget Teheránnal, és nem hagy jóvá újabb szigorításokat.
Kouchner háborúja
A baloldali meggyőződésű Kouchner vasárnap több nyilatkozatában is arra szólította fel a világot, hogy fokozza a nyomást Teheránra, és „készüljön fel a legrosszabbra”, ami egy Iránnal vívandó háború lenne, illetve európai szankciókat sürgetett Teherán ellen. Elmondta azt is: arra kérte a nagy francia cégeket, ne induljanak iráni tendereken. A politikus ugyanakkor arra is buzdított, hogy folytassák a tárgyalást Iránnal „a végtelenségig”, hogy elkerülhető legyen a közép-keleti ország atomfegyver-tulajdonossá válása.
Kouchnernek hamar magyarázkodnia kellett kijelentései miatt: már keddi, Lavrov orosz külügyminiszterrel közösen tartott moszkvai sajtótájékoztatóján is közölte, ő sem akar háborút, és azt hangsúlyozta, hogy „mindent meg kell tenni a háború elkerüléséért. Tárgyalni kell, tárgyalni és tárgyalni, szakadatlanul”, miután orosz kollégája „nyugtalanítóak” nevezte a háború lehetőségét. Egy orosz lapnak nyilatkozva azért Kouchner kijelentette: választ várnak Teherántól arra, miért akarnak urán dúsításával foglalatoskodniuk.
NAÜ-ellenőrök az iszfaháni erőműben: mire mennek? (Fotó: MTI/EPA)
A francia külügyminiszter közel-keleti turnéjának (Irak, Libanon, Izrael) végén nyilatkozott nyomatékosan az iráni nukleáris tervekkel kapcsolatban, amely izraeli megfigyelők szerint annak a jele, hogy Párizs veszélyesnek tartja Irán iraki szerepét (fegyverszállítások, terroristák támogatása) és Szíriával való katonai együttműködését. Ahmedinezsád, Irán fanatikus és Izrael megsemmisítését többször kilátásba helyező elnöke mindenesetre közölte, „nem veszik komolyan” Kouchner nyilatkozatát.
A leginkább természetesen az Európai Bizottság igyekezett gyorsan lehátrálni Kouchnerről, és közölte, ehelyett továbbra is Javier Solana három éve tartó (eddig teljesen sikertelen) erőfeszítéseit támogatják. Az EU „kettős stratégiájának” nem része a háborúval, mint végső eszközzel való fenyegetőzés. Ennek lényege egyrészt az, hogy fenn kell tartani a szankciókkal való fenyegetés, illetve a szankciók alkalmazásának politikáját. Másrészt a „nyitottság”, valamint a „párbeszédre való készség” állandó demonstrálásával a kialakult válság tárgyalások útján történő megoldására kell törekedni.
Német aggályok
Ennek fényében a német külügyminisztérium is azt hangsúlyozta: „Mindaddig, amíg Teherán nem tesz eleget a nemzetközi közösség követelésének, s nem hagy fel az urándúsítással, változatlan nyomást kell gyakorolni rá” – ez azonban csak további szankciókat jelenthet, nem háborút. Berlin egyben üdvözölte, hogy Kouchner kénytelen volt visszakozni Iránnal szemben „egyfajta hadüzenettel felérő” nyilatkozatától.
Németországban egyébként kifejezetten riadtan szemlélik a német-francia „EU-tengely” látványos erodálódását, a párizsi atlantista félfordulat számos jelét. Werner Hoyer szabaddemokrata külpolitikus szerint a két ország viszonya „drámaian romlott”, szerinte itt „többről van szó, mint kezdeti hibák sorozatáról.”
Közvetve bírálta Kouchnert (pontosabban: „azokat, akik háborúval fenyegetik Iránt”) Mohamed el-Baradeit, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatója is, aki ugyan élesen ellenezte az iraki háborút, Irán ügyében azonban egy ideig hajlott a keményebb fellépésre.
Nyilatkozata mindenesetre kiváltotta az amerikai külügyminiszter nemtetszését: „A NAÜ-nek nem az a dolga, hogy a diplomáciával foglalkozzon” – mondta Condoleezza Rice, aki szerint a NAÜ olyan „technikai ügynökség”, amelynek feladata ellenőrzéseket végezni, ezekről jelentéseket készíteni és biztosítani, hogy az államok által kötött különböző egyezményeket tiszteletben tartsák. A hivatalos amerikai álláspontot Robert Gates védelmi miniszter fogalmazta meg éppen a Kouchner-nyilatkozat napján: Iránnal kapcsolatban „minden lehetőség nyitott”, de amíg lehet, a diplomáciai és gazdasági eszközöket preferálják.
Ahmedinezsád fokozza a helyzetet
Kritikusan reagált Kouchner nyilatkozataira az ENSZ főtitkára is. Ban Ki Mun felszólította Iránt: teljes mértékben működjön együtt az ENSZ Biztonsági Tanácsával, valamint a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ) a nukleáris programja körüli vita rendezésében, egyúttal hangsúlyozta: a világszervezet békés megoldást akar. A világszervezet első embere emlékeztetett arra, hogy az ENSZ egyik alapelve, hogy minden vitás kérdést párbeszéddel, békés módon kell megoldani.
A gond ezzel csak az, hogy a BT eddigi két határozata nem tudta eltántorítani Teheránt urándúsító programja felfüggesztésétől. Irán épp a napokban irányzott be hatszáz Sahab 3 típusú rakétát izraeli célpontokra (e fegyver képes csapást mérni Izrael bármely részére), Ahmedinezsád pedig, akinek ténykedését már hazájában is egyre kritikusabban látják, egy rangos elemző intézet dokumentációja szerint az utóbbi időben még fokozta eddig is keményvonalas, Nyugat-, Amerika- és Izrael-ellenes retorikáját.
A Nyugat történelme véget ért, elérkezett a síita iszlám ideje, a nemzeteknek fel kell lázadniuk a Nyugat hegemóniája ellen – állította Ahmedinezsád, megerősítve, hogy Iránban immár 3 ezer urándúsító centrifuga működik. „A világ történelmi fordulóponthoz érkezett” – jelentette ki.
(Forrás: MTI, Spiegel Online, MEMRI)
