Külföld 2007-09-17 22:44
Tenyésztett terroristák a hazájuk ellen
Renegát, hazaáruló, vallási fanatikus – eddig effajta jelzőkkel illették a saját hazájukat támadó merénylőket. Az angol nyelvből belopakodott egy új jelző: homegrown-terrorist, azaz otthon született, felnőtt, saját nevelésű terrorista.
Abu Hamza al-Maszri, a hírhedt londoni szunnita prédikátor. Börtönben van, mert gyűlöletre, gyilkosságra uszított (Fotó: Reuters – Toby Melville)
· Ahogy azt Sid, avagy Mohammed Sidique Khan, a brit születésű pakisztáni vagány elképzelte
Kissé sántít a magyar fordítás, de lényegre törő. A londoni merénylőkre emlékezve, akik brit állampolgárok voltak, és több tucat ember életét oltották ki, vagy visszatekintve az elmúlt hétre, amikor két fiatal ulmi férfi török társával Allah nevében akart öngyilkos merényletet végrehajtani a frankfurti repülőtér ellen, rájöhetünk: nemcsak az elnevezés, hanem a veszély is valódi.
Minden terrorszakértő egyetért abban, hogy a radikális muzulmán terrorszervezetek elkezdték egy új, nagyon veszélyes fegyver bevetését: az iszlámra áttérő fanatikus nyugati fiatalokét. A német vagy brit útlevéllel bíró fiatal szabadon utazhat az egész világon anélkül, hogy a határőrség vagy a rendőrség felfigyelne rá. Nagy tételben vásárolhat vegyszereket, és sehol nem kérnek tőle személyi igazolványt, ha még soha nem került összetűzésbe a törvénnyel. Egészen a merénylet kivitelezéséig névtelen marad.
Így történhetett volna az Ulm városából származó Fritz G.-vel is. A 28 éves férfi jó polgári családból származik, édesapja mérnök, édesanyja orvos. Fritz G.-nek azonban éppen a jól szituált, kényelmes elővárosi élettel támadtak problémái. Már tizenéves korában lázadt a szerinte kispolgári életforma ellen. Mivel nem nagyvárosban élt, ahol csatlakozhatott volna egy autonóm csoporthoz vagy akár egy motoros bandához, az egyetlen „sorból kilógó” szervezet találta meg – a mecset.
Egy német vahabita
A nyugatiak többsége azért tér át az iszlám hitre, mert vegyes házasságra készül, vagy mert érdekli az iszlám misztikája, például a szufi irányzat. Fritz G. azonban már áttérésekor a militáns, radikális vallási szárnyhoz vonzódott. Szigorúan betartotta a puritán, Szaúd-Arábiából származó, vahabita irányelvet.
Naponta ötször imádkozott, elvégezte a hádzsot, azaz a mekkai zarándoklatot a Kába-kőhöz, és hittestvérei előtt mindig megértéssel és szimpátiával nyilatkozott az al-Kaidáról és Oszama bin Ladenről. Az új vallásához új nevet is választott: Abdullahnak, azaz „Allah szolgájának” nevezte magát. Azért, hogy hitét erősítse, vallási iskolákat látogatott Szíriában, Szaúd-Arábiában és Pakisztánban. Neve már nem volt ismeretlen a német titkosszolgálatoknál, mivel 2001. szeptember 11. után egy ideig megfigyelték, és aktájához a potenciális veszély címkét csatolták. Ez azt jelenti, hogy a célszemély veszélyt jelenthet, potenciális terrorista is lehet.
A mártírjelölt anya
Fritz G. előtt már egy fiatal berlini nőt is hasonlóképpen osztályozott az államvédelem. A huszonéves nő arab férfival élt együtt, és volt egy másfél éves kislányuk is. Miután a radikálisan gondolkodó muzulmán férfi áttérítette barátnőjét az iszlámra, szabályos agymosásnak vetette alá. A fiatal anya beleegyezett, hogy öngyilkos merénylőként feláldozza magát az „iszlám szent ügyéért” Irakban. A tervek szerint kislánya ruhája alá rejtette volna a robbanóanyagot, és feláldozta volna mindkettejüket egy zsúfolt piacon vagy buszpályaudvaron. A lehallgatott telefonok alapján még idejében, a berlini repülőtéren sikerült letartóztatni.
Izraeli börtönben tölti életfogytiglani börtönbüntetését egy másik német fiatalember, aki egy palesztin szervezet hálójába került, miután áttért az iszlámra. Őt is sikerült rávenni, hogy bombamellénnyel váljon terroristává és gyilkossá Jeruzsálemben. A biztonsági erők azonban ártalmatlanná tették, még mielőtt működésbe hozta volna a szerkezetet.
Daniel S., aki Fritz G.-vel és a török Adem Y.-nal készült saját honfitársai ellen lecsapni, csupán 21 éves volt, de már tizenéves kora óta szimpatizált a radikális iszlámmal. Neukirchenben, ahol családjával élt, eminens tanulója volt a városka gimnáziumának. Még az érettségi előtt félbehagyta tanulmányait, mivel szerinte nem volt erkölcsös, hogy a lányok is egy teremben ülnek a fiú diákokkal, valamint nem akarta, hogy női tanárok oktassák.
Önkéntesként jelentkezett a német hadseregbe, a Bundeswehrbe. Személyi aktájában több dicséret is szerepel. Nagy valószínűséggel azért szolgált, hogy ily módon hozzájusson a katonai kiképzéshez, ezt később a hazája ellen akarta fordítani. Leszerelése után hosszabb időt töltött Egyiptomban, arabul tanult, és tovább ismerkedett a Koránnal. Radikális eszméi szimpátiára találtak Kairó külvárosi mecseteiben, és hite itt csak erősödött. Későbbi tettestársaival is egy mecsetben ismerkedett össze. A közös imák alapján rájöttek, hogy világnézetük és Nyugat-gyűlöletük nagyon hasonló.
A segélyen élő merénylő
Adem Y. 28 éves török munkanélküli, aki szintén az ulmi mecsetbe járt. Már kinézete is elárulta mély vallásosságát: fehér kaftánban járt, és hosszú szakállt növesztett. Állami segélyen élt, miközben gyilkos indulatokat táplált az őt befogadó ország ellen. Az Iszlám Dzsihád Unió üzbég terrorszervezet őt is Pakisztánba küldte, hogy részt vegyen egy több hetes kiképzésen az al-Kaida egyik terrortáborában.
A pszichológusok is értetlenül állnak az efféle esetek előtt. Mi lehet az a pont, ahol egy vallási váltás után egy értelmes fiatal elveszíti minden valóságérzetét? Miért tekinti hirtelen szülőhazáját esküdt ellenségnek olyannyira, hogy „hadat üzen” saját országának?
Georg Spöttle
