Bár Sólyom László szezonnyitó parlamenti beszédében megüzente, hogy nem fogja szeretni, a szocialisták mégis mindent elkövetnek, hogy még idén tető alá hozzák a gyűlöletbeszéd korlátozására irányuló módosításokat. Nehezíti törekvéseiket, hogy nemcsak a szabadságjogokért aggódó civilek, hanem még saját koalíciós partnerük is behúzta a féket a tervezetek láttán.
Véleménynyilvánítás a köbönSchiffer András jogvédő szerint a magát antifasisztának tituláló kormány látványos jog- és értékvédő tevékenysége kontraproduktív módon éppen a fasizálódást erősíti a társadalom ezzel kacérkodó rétegeiben.
A gyűlöletbeszéd tárgykörében a rendszerváltás óta többször füstbe ment tervek ezúttal megvalósulni látszanak, mióta Gyurcsány Ferenc kormányfő a Magyar Gárda ügyében tartott nemzetközi sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a kormány a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) módosítását kezdeményezi a vallási, nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó, illetve a szexualitásuk miatt kisebbségben lévők védelmében. Koalíciós egyeztetés volt már ugyan a kérdésben, de végleges kormánydöntés még azért nem született, mert a szabaddemokraták hallani sem akarnak egy olyan törvénymódosításról, amely a Polgári Törvénykönyv mellett a Büntető Törvénykönyvet (Btk.) is érintené.
Gusztos Péter ügyvivő szerint azért nem, mert az Alkotmánybíróság (AB) korábbi döntései értelmében egyértelmű, hogy a jelen alkotmányos keretek között nem lehet megvalósítani, alkotmányt módosítani ebben az ügyben pedig „életveszélyes lenne”. Ráadásul, míg pártja tartja magát a témáról szóló kormánydöntéshez, addig a szocialisták a megállapodást megszegve nyúlnak büntetőjogi megoldásokhoz is.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény közösség elleni izgatás címen rendelkezik a gyűlöletbeszédről. Az Alkotmánybíróság egy 1992-es döntésében a szabad véleménynyilvánításhoz való jog előtérbe helyezésével szűkítette a közösség elleni izgatás tényállását, és kimondta, hogy a paragrafus gyalázkodást tiltó része alkotmányellenes, hiszen a véleménynyilvánítás szabadságába a sértő, meghökkentő vagy aggodalmat keltő vélemények is beleférnek, a gyűlöletre uszítást pedig azon esetekre korlátozta, ahol ezáltal közvetlenül és belátható módon veszélybe kerül a kisebbségi csoport valamely tagjának élete és testi épsége.
A bíróságok gyakorlata ehhez igazodott, így mentették föl ifj. Hegedűs Lórántot, amikor „a galíciai jöttmentek” kiközösítésére hívott fel. Az Igazságügyi Minisztérium ezt követően akarta módosítani a törvényt úgy, hogy már akkor megvalósultnak kelljen tekinteni az uszítást, amikor a kisebbségi csoportok méltóságát sérti a beszéd tartalma. Ha pedig a beszéd több, mint az aktív gyűlöletkeltés, és valamely kisebbséghez tartozó személyek elleni erőszakos cselekményre hív fel, akkor ezt külön kell kezelni és büntetni, de a Horn- és a Medgyessy-kormányok idején tervezett módosítások az AB döntései nyomán nem léphettek életbe. A testület szerint ugyanis az egyes személyek más alapjogát nem sértő vagy őket közvetlenül nem veszélyeztető megnyilatkozások nem érik el azt a szintet, amellyel szemben a véleményszabadságból engedni kellene.
A szocialisták azonban nem adták fel, és Bárándy Gergelyen keresztül újra nekiláttak, hogy a gyűlöletbeszéd büntetőjogi szabályozását keresztülvigyék a parlamenten. A már tavasszal benyújtott előterjesztésükben két évig tartó szabadságvesztéssel büntetnék azokat, akik olyan kijelentést vagy mozdulatot tesznek, amely alkalmas a magyar nemzet vagy a lakosság egyes csoportjai becsületének csorbítására – mondta el lapunknak Bárándy. A javaslat egyik szerzője szerint nonszensz, hogy a jelenlegi szabályozással csak akkor lehet hatékonyan fellépni a szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben, ha azok tettlegességre is uszítanak. „Miért kevésbé veszélyes a társadalomra, ha egyszerre nagyon sok embert sértenek meg, mintha csak egyet?” – teszi fel a kérdést az MSZP jogi szakértője a becsületsértés következményeire utalva, és azért nem tudja elfogadni az SZDSZ elutasító álláspontját, mert – mint mondja – éppen azokra az AB-határozatokra hivatkoznak, melyek kifejezetten javasolják a büntetőjogi eszközök igénybevételét a társadalmi csoportok emberi méltóságának védelme érdekében.
Márpedig a liberálisok hajthatatlanok, így a forgalomban lévő elképzeléseket a Ptk. módosítására koncentrálja az igazságügyi tárca. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter szerint minderre azért van szükség, mert a „társadalmi nyomásgyakorlás nem volt elégséges”.
„A Ptk.-módosítás egy magyarázó szakasszal a vallási, világnézeti, nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra tekintettel egészíti ki a személyhez fűződő jogok megsértésének tényállását. Perindítási jogot biztosít azok számára is, akik ugyan nem kifejezett címzettjei a jogsértésnek, de a gyűlöletbeszéd hatóköre (gyűlöletsugara) eléri őket, hiszen eddig szankcionálatlanul maradtak azok a sértések, melyek nem meghatározott nevű személyre irányultak. Továbbá közérdekű keresetindításra ad lehetőséget jogvédő, ér dekképviseleti szervezeteknek, ha valaki valamilyen oknál fogva nem kívánja személyesen érvényesíteni a jogát a sérelemmel szemben” – tájékoztatta a Heteket Gadó Gábor, az igazságügyi tárca (IRM) szakállamtitkára, aki nem a koalíciós partner „csökönyösségére”, hanem alkotmányossági szempontokra vezeti vissza, miért is hagytak fel a büntetőjogi lehetőségek mérlegelésével. Az államtitkár szerint a változtatások „élővé és hatékonnyá” tesznek egy ma alig működő jogi lehetőséget, ami amúgy „helyes értelmezés mellett a Ptk. szövegéből kiolvasandó lenne”.
A teljes cikk a hetilapban olvasható.
