„Viszlát demokrácia?” című írásában Dési János a „büdös zsidó” és hasonló kitételek hangoztatásának visszatérő jelenségéről ír. Ehhez rövid adalékot teszek, a helyzet ugyanis népünk egy kis hányada tanulékonysága révén már rosszabb. Szeptember 1-jén (röviddel a gárda megalakulása után rögtön!!), kora este egy szupermarketben figyeltem fel többedmagammal arra, hogy valaki a pénztáron kívül már a zsidókat szidja, egy bizonyos embernek adresszálva gyűlölete megnyilvánulását. Emelt és dühödt hangon, mindenki füle hallatára ezeket mondta, ismételte: „…azt hiszitek, rohadt zsidók, mindent lehet?”, „…majd teszek róla, te mocsok, hogy…”, és néhány ismétlés után még ki is kiabált a már az utcán tartózkodó címzettnek, a „kurva zsidó anyádat” szitokkal. A jelenet csaknem elején jól hallhatóan rászóltam: „Ne zsidózzon!”, és kérdésére, hogy miért, a válasz ennyi volt, amivel a diskurzus köztünk véget is ért: „Mert magyarok vagyunk.” A „címzett” visszalépett az üzletbe, kilátásba helyezve, hogy bíróság elé viszi az ügyet. Kérdésére, hogy vállalok-e tanúskodást, igent mondtam.
(Név és cím a szerkesztőségben)
