Az internetes tartalom megszűrése jelentősen eltér más médiumok „cenzúrájától”, hiszen ez esetben nem léteznek földrajzi korlátok. A kormányzatok megakadályozhatják, hogy a saját országukból származó honlapokat megszűrjék, arra azonban kevés eszközük van, hogy a külföldön a világhálóra feltett oldalakat blokkolják. Az internetes tartalom szűrése amúgy is roppant kényes kérdésnek számít a fejlett demokráciákban.
Az Európai Unió 2000. június 8-án bocsátott ki irányelvet, amely előírja, hogy az internetes tartalomszolgáltató feladata az egyes honlapok blokkolása. A dokumentum kimondja: amennyiben a szolgáltató tudomást szerez arról, hogy illegális tartalom kerül a rendszerbe, úgy kötelessége az oldal kiszűrése a rendszerből. A Riporterek Határok Nélkül emberi jogi szervezet bírálta a szabályozást, mert – mint a testület egy 2006-os éves értékelésében fogalmaz – „az internet szolgáltatókat és technikusait felruházza jogi hatalom gyakorlására”. Sokan azonban úgy vélik, az önszabályozás lehet az egyedüli megoldás. A szolgáltatók egyfajta nemzetközi magatartási kódex alapján döntik el, melyek a letiltandó tartalmak. Az Európai Unió elsősorban a fiatalok védelmét veszélyeztető honlapok letiltására tesz ajánlást.
Azzal az EU jogalkotói is tisztában vannak: technikailag lényegében kivitelezhetetlen, hogy a szolgáltató minden oldalt ellenőrizzen, ráadásul ez jogilag is erősen vitatható lenne. Ezért az EU egyértelműen elvetette az internet-szolgáltatók kizárólagos felelősségét a szerverükön tárolt vagy általuk közvetített idegen jogellenes tartalmakért. Brüsszel ezért „panaszhelyek” felállítására tett javaslatot. Vagyis a felhasználó jelzi, ha egy oldalt károsnak tart. Bejelentését aztán egy olyan internetes központban vizsgálnák meg, amely a nemzetközi nyomozóhatóságokkal is szorosan együttműködik. Ilyen hotline-hálózatok az Európai Unió több tagállamában is működik már, e központokat esetenként – elsősorban a gyermekpornográfia visszaszorítása végett – a rendőrség működteti.
Ami az egyes országok gyakorlatát és a tartalomszűrés nehézségeit illeti, Németországban például tilos a náci háborús bűntettek dicsőítése, vagy a holokauszttagadás. Csakhogy mindeközben ezeket a tartalmakat az Egyesült Államokban büntetlenül tehetik fel a világhálóra, mert az amerikai jogrend teljeskörű véleménynyilvánítási szabadságot biztosít e tekintetben is.
Németországban azonban a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság 2001-ben olyan elvi jelentőségű ítéletet hozott, amely – egy ausztrál holokauszttagadó honlap és üzemeltetője kapcsán – kimondta: a külföldieket is őrizetbe vehetik, ha az említett tartalmú honlapokat tesznek fel. Ilyen lépésre azonban sosem került sor. Sőt, 2002-ben Németországban betiltottak egy olyan honlapot, amelyen erőszakos cselekményeket ábrázoltak. A weblap készítői azonban Ausztriába tették át székhelyüket, s azóta zavartalanul közölhetik sokkoló képsoraikat a neten. A német igazságszolgáltatás teljesen tanácstalan: semmit sem tehet ellene.
Akadnak országok a világban, amelyek nemcsak az erőszakos, illetve uszító tartalmakat szűrik meg, hanem számos az emberi jogokkal kapcsolatos információkat, fontos, napi híreket. Bármilyen különös is, nemcsak diktatúrákról van szó. Amint a Riporterek Határok nélkül szervezet éves jelentéséből kiderül, még Dél-Koreában is aktívan szűrik az internetet. Elsősorban szexuális honlapokat blokkolnak, továbbá olyan oldalakat, amelyek a kormány megfogalmazása szerint „megzavarhatják a közrendet”. Az egyik legszorgosabb internetszűrő állam Mianmar.
Igaz, a katonai diktatúrában viszonylag egyszerű a hatóságok dolga, mivel rendkívül kevés internetes felhasználó létezik az országban. Így elsősorban az internetes kávézókat érintik az intézkedések. Lényegében az összes ellenzéki honlapot blokkolják. A webalapú email címeket (például a Yahoo Mailt, a Gmailt, vagy a Hotmailt) nem lehet használni. Az internetkávézókban elhelyezett gépek ötpercenként mentik el a felhasználó által felkeresett honlapokat, hogy a hatóságok nyomon követhessék tevékenységét.
Kínában mintegy 130 millió internet-felhasználóról tudnak, s számuk nőttön nő. A hatóságok nemcsak megszűrik a világháló tartalmát, időnként megfenyegetik a netezőket. Sokszor bizony a híres internetes világcégek s a hatóságok alá játszanak. Kínában 62 személyt tartanak fogva, mert a kormány által veszélyesnek ítélt tartalmakat osztottak meg a felhasználóval. A világ egyetlen államában sem raboskodnak ennyien „illegális” internetes tevékenységük miatt. A világ legnépesebb államában a pornóoldalakon túl a vallási és politikai csoportok oldalait is letiltották. Sőt, még a BBC hírei sem olvashatóak, de – 2005 októbere óta – az internetes lexikon, a Wikipedia sem elérhető az ország internetes szolgáltatóinál.
Ez utóbbi blokkolásának története különösen érdekes: Pekinget az bosszantotta fel, hogy az 1989-es pekingi diáklázadás áldozatainak számát – a Vöröskereszt adatainak megfelelően – két- háromezerre becsülte, s nem a központi kormányzat adatairól számolt be, amely szerint „csak” két- háromszázan haltak meg.
A világ nagy internetes cégei, így a Microsoft, a Yahoo és a Google, a kormány előírásainak megfelelően „öncenzúrázza” a tartalmakat. Ez a világ megannyi emberi jogi szervezetének tiltakozását kiváltotta. A Google keresőjében több fogalom után hiába kutat az információra éhes felhasználó. A „demokrácia” szót például nem ismeri fel a keresőmotor kínai változata.
Kubának nincs elegendő anyagi forrása az Internet minden részletre kiterjedő megszűrésére, ezért egyszerűbb módszert választottak: különleges engedélyt kell beszerezniük mindazoknak, akik fel akarnak menni a világhálóra. Így a szigetországban csak elvétve neteznek. Iránban több százezer honlapot blokkolnak. Szex- és híroldalakról van szó. 2004 őszén és 2005-ben több blogkészítőt börtönöztek be. Az említett államokon kívül erőteljesen cenzúrázzák az internetet Líbiában, Malajziában, a Maldív-szigeteken, Nepálban, Észak-Koreában, Szaúd-Arábiában, Szingapúrban, Szíriában, Thaiföldön, Tunéziában, Türkmenisztánban, Üzbegisztánban, az Arab Emírségekben, Vietnamban és Fehéroroszországban.
Népszava Online
