A szokásos egyszerre kínos, egyszerre nevetséges stílust hozták a Hősök terén rendezett „alkotmányozó nemzetgyűlést előkészítő nagygyűlés” délutáni felszólalói, amivel még mintegy százötven fős hallgatóságukat is sikerült méla unalomba taszítani. A sokat ismételt műsorhoz képest újdonságot csak a „logikai demokrácia”, mint a génjeinkbe kódolt egyetemes eszmerendszer meghirdetése jelentette.
Az ezoterikus, „ősmagyarba” hajló szélsőjobb végképp magáévá tette a posztmodern performansz műfaját- erről bárki megbizonyosodhatott, aki akárcsak pár perc erejéig is részt vett a Hősök terén reggel tíztől zajló „alkotmányozó nemzetgyűlést előkészítő nagygyűlésen”.
Aki effajta rendezvények rendszeres látogatója, sok mindenhez hozzáedződhetett már, de idén úgy tűnik, sikerült néhány minőségi újdonsággal előrukkolnia a fellépőknek. Látszott ez akkor is, amikor a nyár elején egy testes negyvenes hölgy egy ilyen demonstráción artikulálatlan sámánénekkel ejtette transzba a színpadon saját magát, és hallgatóságát, majd mosolyogva kinyilatkoztatta, hogy „a baloldalt jobbá teszem, a jobboldalt ballá teszem”.
Ezzel előadónk elég magasra helyezte a mércét, személyes tapasztalataink szerint eredetiségben azóta sem sikerült még csak megközelíteni sem a produkciót. A Hősök téri nagygyűlés egyik felszólalója- egy idős, Erdélyből származó bácsi, aki állítása szerint hat évet ült börtönben Romániában valamiért, hogy miért, azt a rosszul artikulált, időnként összefüggéstelen beszédből sajnos sikertelenül próbálta meg kihámozni a tudósító- azonban megközelítette.
A szép jövő és a piszkavas
A bácsi beszéde végén saját versét osztotta meg a hallgatósággal, ebben a munkás testvériségtől kezdve, az emberiség összefogásán, és mindenki véleményének tiszteletben tartásán át, a hatalmasok elűzéséig, és az így elkövetkező szebb jövőig mindenről szó esett, a legátütőbb erejű sorok mégis a végén következtek, amikor már elértük a kívánatos létállapotot a költő szerint. Ez természetesen olyan, hogy nem lehet nem szeretni, és aki nemet mond rá, az vagy hülye, vagy gonosztevő- ha helyes a tudósító interpretációja. Eredetiben ez így hangzott: „Csak merne valaki mondani kontrát, megégetné annak a piszkavas az orrát!”.
(Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!)
Nem hozták forradalmi tűzbe a résztvevőket a szónokok (Fotók: Járdány Bence)
A bácsi – ez soha nem hiányozhat egy ilyen gyűlésről- természetesen a magyarság történetéről is rövid áttekintést adott. Az ezotér-magyar történettudomány jelenleg az időszámításunk előtti hatodik-nyolcadik évezred közé teszi a magyarság megjelenését. Hogy erről kevés helyen olvasni, arról természetesen a nagyhatalmak tehetnek, akik a nyilvánvaló tényt a jelek szerint immár nyolcvanhét éve (Na mi is történt akkor kedves olvasó?) sikerrel titkolják el a világ közvéleménye elől.
A gondolatmenet egyenes folytatásaként a Szegedi Turul Szövetség vezetője evidenciaként kezelte, hogy a magyarság (egészen pontosan „Nimród, Árpád, Hunyadi, Bocskai, Rákóczi, (…) Horthy népe”) a világ vezető nemzete. Megkérdőjelezhetetlen kultúrfölényünk persze hatalmas felelősséget is ró a vállunkra: a mi dolgunk megakadályozni, hogy a világból „szürreális, radioaktív pusztaság” váljon. Ez látszólag egyszerű feladat- csak az Európai Uniót, s a NATO-t kell előbb „szétrohasztanunk”, majd „megtorpedózni” a „Zusát”, és természetesen Izraelt, a világ minden más népének pedig követnie minket.
Böszme népünk és a szentkorona-tan
Hogy a helyzet mégis nehéz, az azért van sajnos, mert a „láthatatlan irányítók” (Na önök szerint melyik pártot használják végrehajtónak a parlamentben?) mára elérték, hogy „a magyarság nagy része akkora böszmeségben él, hogy még a szentkorona-tant sem képes felfogni”.
Márpedig ideje lenne legalább ezt elsajátítani, itt van ugyanis az új ideológia, a „logikai demokrácia”. Ennek „fő ideológusa” egy Oravecz Imre nevű úr volt. Oravecz úr a jelek szerint a dramaturgiának is nagymestere: valószínűleg szándékosan nem próbálta meg jó darabig megmagyarázni, mit is ért logikai demokrácia alatt, hogy ezzel is felkeltse hallgatósága érdeklődését.
Logikai demokraták: ketten a hét milliárdból
Az izgalom akkor vált tapinthatóvá a téren, amikor Oravecz úr bejelentette, hogy petíciót intézett a magyar kormányhoz, majd legalább háromszor kezdett bele ennek ismertetésébe, hogy aztán egy ügyes logikai csavarral Trianonnál kössön ki.
A történelmi áttekintés itt sem maradhatott el: a trianoni szerződést egy „illegitim hatalom” képviselői írták alá, így természetesen nem érvényes, egyébként pedig az ország egyszer sem akart háborúzni, kényszerszövetségek tagjaként sodródtunk az első és második világégésbe is, olyan vezetők miatt, „akik egész népek kiirtásában bűnösök”. (Nesze neked Horthy népe.)
Ó, ió, ció, petíció!
Azért csak megtudhattuk végül, hogy Oravecz úr azt kéri a kormánytól többek között, adjon állampolgárságot minden magyarnak a világon, de még a gyermekeiknek is, engedje őket itthon letelepedni, védje meg őket külföldön, sőt tegye lehetővé, hogy egy magyar a magyarországi polgárjogi szabályok szerint vásárolhasson ingatlant magának a világ bármely országában. A petíciót közfelkiáltás erősítette meg.
Ja, a logikai demokrácia lényegét pedig önmagában keresse az olvasó, azt ugyanis „a Földnek mind a hét milliárd lakója génjeiben hordozza, ahol nincs helyük a pártoknak”. Na jó, nem fokozzuk tovább, mint Oravecz úr tette: a logikai demokrácia azt jelenti, hogy meghallgatjuk a másikat, és figyelünk egymásra- ha jól értettük.
Ezután egy székesfehérvári szónok megnyugtatta a bágyadt hallgatóságot, hogy azért vannak ilyen kevesen, mert belső árulókkal is meg kell küzdeniük, de a következő napokban bizonyára sikerül majd elsöpörni a kormányt.
Az alkotmányozás előkészítése cikkünk megjelenésekor a sötétedés és a lehűlő levegő ellenére zavartalanul folytatódott.
