Irodalmi díjak és fesztiválok Itáliában
Népszabadság * Sárközy Júlia * 2007. szeptember 15.
Elmúlt az unalmas, asztal körül ülős író-olvasó találkozók ideje Olaszországban: a 11. mantovai Festivaletteratura kapucsínós reggelit és erdei sétát kínált többek között David Grossmannal. Az olaszországi könyvpiac szerint nem a mű, hanem az olvasó a lényeg.
Vergilius Eclogáinak legújabb kiadása, Verne Gyula tengerélménye a latin-amerikai és az afrikai regényekben, Hadrianus császár naplója, táncoló tehenek (a 8-tól 99 éves olvasóknak szánva). Valamint: improvizációs műfordítási gyakorlatok, a mesterségek nyelve: hogyan kell egy írónak a szakmai zsargonhoz alkalmazkodnia, és mennyivel beszél másképpen egy szabó, mint egy cukrász, sőt hogyan kell rendes receptkönyvet írni? Többek között ezek szerepeltek a Mantova városában szeptember elején rendezett nemzetközi irodalmi fesztiválon, amely az idén teljesen az olvasók ízléséhez alkalmazkodott. Semmi száraz felolvasás, unalmas kerekasztal-beszélgetés; aki akart, kedvenc írójával reggelizhetett (péksütemény és kapucsínó) vagy erdei sétára indult vele (ezt David Grossman vállalta, és lelkes olvasói követték őt), miközben a sakkbajnok Borisz Szpasszkij húsz írót hívott ki párbajra. Egy feltétel volt: az írókkal való találkozás nem haladhatta meg a fejenként másfél órát, máskülönben az olvasók elunták volna magukat.
Az olaszországi könyvpiacon nincs válság, de csak azért nincs, mivel a kiadók, fesztiválok, szerzők is fejet hajtottak az Olvasó előtt, az ő kegyeit keresik. Ezt erősítette meg a napokban odaítélt Campiello-díj is. A legtekintélyesebb olasz irodalmi elismerést 1963-as alapításakor még a náci haláltáborokat túlélő író, Primo Levi nyerte. Az idei győztes ezzel szemben az a Mariolina Venezia lett, akit eddig kizárólag az olasz tévésorozatok női nézői ismertek, mégpedig megkönnyeztető forgatókönyveiről. Első regénye, az Ezer éve itt vagyok, a duisburgi mészárlás óta hírhedt délolasz „ndrangheta földjének történetét kíséri végig egy családi sagában. A sztori szerzői jogát egy amerikai filmcég máris megvásárolta magának.
Venezia sikere akkora meglepetés volt, hogy az olasz sajtó kulturális rovatai nem őt, hanem az utolsóként befutott írót, Carlo Frutterót kérdezték. „Ma már nem az a szép, ami szép, hanem az, ami tetszik” – foglalta össze a kortárs irodalmi helyzetet a díjakkal teli 81 éves szerző, aki hozzátette: örül, hogy ilyen ízléskultúra közepette utolsó lett.
A Campiello érdekessége, hogy az év során megjelent könyvekből a kritikusok ötöt választanak ki, ezek egyikének pedig egy 300 tagú „népi” zsűri ítéli oda a pálmát. Az idén a zsűri (amely 106 voksot adott Veneziára) elnöke nem más volt, mint a toreróból, orvosból, haditudósítóból egykori pápai szóvivővé avanzsált Joaquin Navarro-Valls.
