Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési frakcióvezetője, Betlen János, a Nap-kelte televíziós műsor vezetője, de mások sem értik, mi minősíthető antiszemitának Semjén Zsolt felszólalásában az Országgyűlés őszi nyitónapján. Mivel nincs kétségem afelől, hogy értetlenségük őszinte, megkísérlem, hogy rávilágítsak a beszéd antiszemita elemeire.
1568 januárjában a magyar Országgyűlés Tordán ülésezett és meghozta a világtörténelem első vallásszabadságot biztosító törvényét, amely – többek között – a következő mondatot tartalmazza: „Minden ember olyan hitben éljen, amilyet akar.” Akkoriban Erdély élénk hittani viták helyszíne volt, ahol a szekták gomba módra szaporodtak. Mint ahogy azelőtt és azóta is, a szekták a politika beavatkozását kérték igazuk érvényesítésére. Őseink nagy bölcsességgel elutasították ezt és törvénybe iktatták, hogy a vallás, a hit nem a politika, hanem az egyén dolga. Semjén Zsolt most azt sugallja beszédében, hogy a zsidók esetében ez nem így van. Az ő esetükben a politika fogja megmondani, hogy ki a zsidó és azt is, hogy az így meghatározott egyéneknek miben kell hinniük, hogyan kell szavazniuk stb. Ugyanis a zsidók, Semjén úr szerint, az „izraelita vallású és zsidó származású honfitársaink”. Mivel nincs olyan tudományos ismeret, amely segítségével a „származás” fogalmát behatárolhatnánk, csak a politika, a törvényhozás tudná megfogalmazni, hogy miből áll a zsidó származás. Kérdés tehát, hogy Semjén frakcióvezető úr, a magyar törvényhozás kétségtelenül oszlopos tagja hogyan állapítaná meg a zsidó „származást”, és további kérdés, hogy az így vagy úgy meghatározott „származás” milyen alapon kötelezné az illetőt a Semjén úr által kijelölt politikai vagy vallási tézisek követésére. Kérdés, mert a zsidó származás meghatározásával és az izraelita vallás mivoltával már foglalkoztak magyar törvényhozók. Az eredmények ismertek. Ha tehát Semjén úr mást vár felszólalásától, mint amit a korábban ezzel foglalkozó honatyák produkáltak (és biztos vagyok abban, hogy Semjén úr nem kívánja a tragédia megismétlését), jó lenne ha tisztázná: miért várható az ő gondolatmenetének más kimenete, mint a korábbiaknak annak ellenére, hogy a kiinduló pont, ha nem is azonos, szembetűnően hasonló? Kérdés az is, hogyan jön a politika ahhoz, hogy honfitársaink hitével egyáltalán foglalkozzon. Ugyanis minden, de minden hátrányos megkülönböztetés arra épül, hogy a hatalom kijelöl egy csoportot, de az ehhez való tartozást nem a tagok önkéntes döntése, hanem a hatalom – az általa kiválasztott szempont alapján – határozza meg, majd kijelöli, mit szabad vagy kell tennie, hogyan szabad vagy kell élnie és hinnie az általa így kijelölt csoport tagjainak. Az ilyen meghatározás és kijelölés hátrányos megkülönböztetésnek, ebben az esetben antiszemitizmusnak minősül, mert ez a csoport tagjainak teljes körű jogait korlátozza származásuk, illetve vallásuk alapján. Azt mondja, hogy a csoport tagjainak nem lelkiismeretük, szabad akaratuk, hanem a politika útbaigazítása szerint kell élniük és cselekedniük, azért, és csak azért, mert ők a kijelölt csoport tagjai. Kiváltképp így van ez, ha az útbaigazítást a törvényhozó teszi, méghozzá a törvényhozás színhelyén, hiszen szavai mögött ott van a rendelkezésére álló lehetőség, hogy gondolatainak a törvény kényszerítő erejével szerezzen érvényt. Elvégre a törvényhozó azért van az Országgyűlésben, hogy törvényt hozzon, és nem azért, hogy meddő eszmefuttatásokba bocsátkozzon.
Vagy mégse. Talán tisztázás helyett jobban tenné Semjén úr, ha magáévá tenné őseink mély bölcsességét, és hagyná, hogy minden magyar olyan hitben éljen, amilyenben akar.
A tordai Országgyűlés döntése történelmünk egyik legszebb, legnemesebb fejezete. Javaslom Semjén úrnak, indítványozza a tordai törvény teljes eredeti szövegének beemelését a jelenlegi magyar alkotmányba abban a reményben, hogy ne kelljen ismét foglalkoznunk azzal, amit őseink közel egy fél évezreddel ezelőtt már megoldottak.
Róna Péter az ELTE tiszteletbeli tanára
