Dévényi István, hetijegyzet@hetivalasz.hu
Dévényi István: Amit tudni akarsz a gárdáról, de sosem merted megkérdezni – Most, hogy némiképp csitult a kezdeti fasiszta hisztéria, vizsgáljuk meg ismét a Magyar Gárdát. És tegyük föl a két legfontosabb kérdést: mi végre és meddig? Folyt.
A szervezet célja most talán még homályosabb, mint az avatási ünnepséget megelőző zűrzavaros időszakban. A gárdisták a mi végre kérdésére eddig két akcióval válaszoltak: egyrészt parlagfűmentesítettek, másrészt meg sírgondoztak. Tiszteletre méltó tevékenység mindkettő, csakhogy van itt egy kis gubanc, amiből azonnal szárba szökken a meddig problémája.
Mert azt nem gondolhatja senki, hogy amikor a Jobbik elnöke meghirdette a mozgalmat, a lelkes szimpatizánsok virágba boruló hadisírkerteket és kizárólag antiallergén növényektől illatozó mezőket vizionáltak, mondván: meg van mentve a magyar jövő. A gárda támogatói ennél sokkalta többet óhajtanak. Az elrontott rendszerváltás helyrekalapálását várják, a menthetetlenül a Kádár-rendszerbe ragadt közéleti elit cseréjét, olyan nemzeti politika érvényesülését, amellyel a Fideszt még csak vádolni sem merte soha senki.
S a vérmesebbje már ezen is túl van, ők máris a hamarosan bekövetkező forradalom élén látják az ötvenhat főnyi népviselet-egyenruhást.
És itt jön a meddig kérdése. Mármint, hogy meddig tartható fent ez a kettős állapot. Most még el lehet ütni tréfával a dolgot, miszerint a hülye kormány hogy összecsinálta magát, miközben a rafinált gárdisták trükkösen a gyomnövényekkel harcolnak, de ez előbb-utóbb kevés lesz. Aki az említett célokért szereti a gárdát, az komoly tetteket akar. S ugye közeleg az őszödi évforduló, kell-e ennél remekebb alkalom?
Hatalmas csapda. Ha a Magyar Gárda tagjai kimaradnak a – ma még nem tudjuk – milyen eseményekből, akkor a rajongótábor fog csalódottan morajlani, és tömegesen hátat fordítani kedvenceinek, mert hát ezek se különbek azoknál. Ha meg akár csak egyikük-másikuk előfordul valami kisebb balhé környékén, azzal menthetetlenül magával rántja az egész társaságot az enyészetbe, hiszen ez esetben a kormányoldal azonnal igazolva látná az alkotmányos rend elleni fegyveres szervezkedés eddig csupán lebegtetett vádját.
Szóval, ha én most gárdatiszt, gárdaparncsnok, gárdaakármi lennék, sürgősen aggódni kezdenék, és várnám a központból a máig hiányzó eligazítást, hogy akkor tulajdonképpen miért is jöttünk össze augusztus 25-én.
