„A KDNP elnöke 1990 óta talán a legfiloszemitább felszólalást tette meg a rendszerváltozás utáni, szabadon választott Országgyulésben. Mi végre mégis a hisztéria? Miért a hangulatkeltés, az antiszemitázás? Miért vádaskodik a politikus és nyomában az újságíró, hogy a nagy vehemenciával megvádolt KDNP-elnök perelni kényszerül emberi és politikusi becsülete védelmében? Az ember értetlenül áll ekkora löttyös indulatok elott, amelyek érzése szerint nem annyira a jogos történelmi sérelembol, a holokauszt kataklizmájából erednek, mint valami megmagyarázhatatlan gyulöletbol… Az antiszemitizmussal való alaptalan rágalmazás pedig az antiszemitizmussal egyenrangú bun mindnyájunk ellen. Horn Gábornak talán meg kellene követnie Semjén Zsoltot.” (Írja Egy parlamenti felszólalás margójára címu cikkében Cs. J. szignójú szerzo a Magyar Nemzet szeptember 13-i számában.)
„A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalom hosszú távon nem képes koherens erkölcs nélkül élni. És amennyiben valami okból a demokrácia nélküli kulisszák között tengodo politikai érdekképviseletek, a pártok valamiért nem képesek érdekeit hatékonyan megvédeni, akkor mint a kagyló kínjában a gyöngyöt, önmagából izzadja ki saját megváltásának esélyét. A cselekvo nemzet ugyanis nem hülye, nem alkalmatlan, nem szélhámos és nem gazember, amint Kövér László kissé idegesen gyalázni kezdte azokat az ezreket, akik néhány ember kezdeményezésére egy tudatosan félremagyarázott külsoségre alapozott támadássorozat közepette is egyre határozottabban akarják azt, amit elodeik 1989. június 16 óta akarnak, erkölcsöt és igazságot.” (Írja Cselekvo Magyarország címu cikkében Bencsik András a Demokrata szeptember 13-i számában.)
