Álljunk akkor most meg egy polgári szóra. Mert van olyan, ami elfogadhatatlan. Még akkor is, ha az alpári zsidózás lassan teret nyer a közbeszédben, s ma már a parlamentben is elhangozhat olyasmi, aminek egyébként nem lenne szabad. Politikusokat is dobtak már ezzel-azzal fejbe – éljen a szólásszabadság és a demokrácia. Abban is igaza van a köztársasági elnöknek, amelyet hétfoi beszédében oly meggyozoen kifejtett, milyen nagy gyozelem az mindannyiunknak, hogy az Országház elott is lehet tüntetni. Bölcs szavak.
Csakhogy, ami hétfo este történt a parlament elott, az a demokrácia megcsúfolása. Kormánypárti képviseloket inzultáltak szóban és tettleg. Felhevült, úgynevezett „Kossuth téri” B közép alkalmazottak „büdös zsidóztak”, majd nyomatékul, ami a kezük ügyébe esett, oda is hajították.
A parlament, a demokrácia csak úgy muködhet, a képviselok legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint dönthetnek a közös ügyekben. Ha ebben gátolják, akadályozzák oket, ha fenyegetik ezért ily módon, akkor az bizony a lelkiismereti és a szólásszabadság alapveto megcsúfolása. Ha a képviselonek attól kell tartania, botokkal támadnak rá a parlament ajtaja elott, kitépett virágok földjével, sörösdobozokkal kupán csapják, mert úgy szavazott, hogy az valakinek nem tetszett, és ezt hagyjuk, akkor viszlát, demokrácia. Le lehet húzni a rolót.
Egyrészt, ami történt, persze egyszeru rendészeti kérdés. A rendorség súlyosan hibázott, amikor ezt hagyta. Jegyezzük meg, az ellenzéknek kemény munkája van abban, hogy a rendorök ne merjenek kello eréllyel fellépni a szélsojobbos randalírozókkal szemben, de akkor is. Ha már a nagy felelosségre vonásban tartunk, tessék, köztársasági elnök úr, azt is kérni, hogy azt a tisztet is vonják kérdore, aki ezt a gyalázatot hagyta.
Másrészt persze jól látjuk, hogy akadnak olyanok, éppen a neogót falak védelmében, akik a maguk szerény eszközeivel sokat tesznek azért, hogy gyengébb idegzetu honfitársaik effélékre vetemedjenek. Mondanám, hogy uszítanak, de az olyan csúnya. Így inkább csak azt, megfeledkeznek magukról. (Apropos: még nem láttam a hírek között, hogy S. Zsolt, a KDNP volt frakcióvezetoje – ugyanis biztos már leváltották – lemondott volna.)
Úgyhogy bal- és jobboldalon, lent és fönt és mindenhol, akinek fontos a demokrácia, annak fel kell emelnie a hangját a tegnap történtek ellen. Hogy tényleg mondhassuk: éljen a szólás, a gyülekezési és a lelkiismereti szabadság!
Dési János, desij@nepszava.hu
