Lányi András alkotmányjogi, a Kossuth tériek viszont ököljogi küzdelemmel vennének elégtételt a megszavazott privatizációs törvényért. Hétfőn délután az Élőlánc szervezett megmozdulást a parlament elé a privatizációs törvényjavaslat ellen. A javaslatot odabent elfogadták, kint pedig a tüntetők „Kossuth téri” fele anyázta a néptribunná avanzsáló zöld értelmiségit, és a parlamenti képviselőket.
Hétfőn délután ismét tüntetést szervezett a Kossuth térre az Élőlánc Magyarországért Mozgalom, Lányi András vezetésével. A megmozdulás apropója a parlament elé kerülő privatizációs törvény volt. Lányiék szerint az országot nem lehet kiárusítani, a törvény, elfogadása esetén megsérti az alkotmányt, ami ellen fel kell lépni.
A térre az élőláncosok mellett az originál Kossuth téri tüntetők is felvonultak, így késő délutántól este tízig mintegy ezer-ezerötszáz ember demonstrált a törvény megszavazása ellen. Az egyéves Kossuth tér-életérzés visszatérni látszott. Megjelentek a nemzeti bizsut, Wass Albert- és David Irving-könyveket árusító bizniszmenek, a „nemzeti érzelmű” motorosok, a pecabotra tűzött árpádsávos lobogók és a Kossuth tér jól ismert Izrael-szakértői.
Hippi, magyar két jóbarát. Multikulti a Kossuth téren 2006. szeptemberében (Fotó: Tossenberger Adél)
Lányi András, értelmiségi és zöldaktivista szerepből népvezérbe váltott. Az egy dolog, hogy ez nem igazán áll jól neki, de a Kossuth téri hívek nem voltak vevők a szónoklataira. Az Élőlánc vezetője többször is a mikrofonhoz állt, hogy elmagyarázza a törvényjavaslat elleni alkotmányos, békés és jogkövető harc részleteit.
Ki az a Lányi András?
Amíg a tömeg kisebbik része tapsolt a szónoknak, addig a jelen lévők nagyobbik része a „ki a faszom ez itt?”-jellegű bekiabálásokkal és a „hülye vagy, hülye vagy” közismert lelátó-rigmus skandálásával mondta el a véleményét Lányiról, meg az egész alkotmányos, békés, jogkövető küzdelemről.
Néhányan a parlamentet körülvevő kordont is elkezdték rángatni, emiatt aztán a rendőröket is elő kellett vezényelni. Készültség volt a tévészékháznál is, ahol tűzszerészek vizsgálták a parkoló autókat. Mint később kiderült, a miniszterelnök járt ott a szavazás után. Komolyabb rendőri erőkre nem volt végül szükség, de legalább megfuttathatták a Takács Albert által a napokban átadott új kisbuszokat.
A parlamentben név szerinti szavazással döntötték el a privatizációs törvény sorsát. Kilenc óra körül született eredmény, a várakozásoknak megfelelően elfogadták az állami kézben lévő maradék nagy cégek eladásának engedélyezését. Lányi András ezt úgy jelentette be a népnek, hogy döntetlen született, mivel a törvényt elfogadták, de az alkotmányos küzdelmet lehet tovább folytatni.
Mindig lesznek nyuggerek
Lányi a szavaival megint nem aratott osztatlan sikert, egyesek már fegyverekért kiáltottak. Az Élőlánc viszont a maga részéről befejezettnek nyilvánította a tüntetést, néhány nemzeti összefogást sürgető szó után hazavonultak. A pár élőláncos távozása után a tér visszaváltozott a tavalyi Kossuth térré. A nép a korlátokhoz tódult, hogy kiabáljon a távozó képviselőknek és a védelmükre kirendelt rendőröknek. Néhányan egy ősrégi légoltalmi szirénával szirénáztak, páran földet dobáltak be a virágágyásokból.
A hazafiság a parlament kerítésének déli kapujánál hágott a tetőfokára, ahol először megállították Mesterházy Attila autóját, amit ütögetni és köpdösni kezdtek. Ezután elállták a kettes villamos útját is, majd amikor tovább akart menni, azt is ütlegelni kezdték a kapucnis suhancok és az árpádsávos zászlókat lengető nyugdíjasok.
A csúcs minden bizonnyal az a két idős ember volt, akik egyszerre köpték szemen és szájba Mesterházy Attilát, majd a hőstett végrehajtása után boldogan újságolták mindenkinek, hogy hogyan csorgott a nyáluk a szocialista politikus arcán. A rendőrség nem avatkozott be. Hagyták, hogy eloszoljon a tömeg.
