Az internetes tartalom megszurése jelentosen eltér más médiumok „cenzúrájától”, hiszen ez esetben nem léteznek földrajzi korlátok. A kormányzatok megakadályozhatják, hogy a saját országukból származó honlapokat megszurjék, arra azonban kevés eszközük van, hogy a külföldön a világhálóra feltett oldalakat blokkolják. Az internetes tartalom szurése amúgy is roppant kényes kérdésnek számít a fejlett demokráciákban.
A Google böngészoszoftver cenzúrázatlan képkeresoje a Tienanmen téri véres eseményekrol a bal oldalon látható fotókat adja ki. A kínai, cenzúrázott változat jobbra látható Fotó: Népszava-archív Az Európai Unió 2000. június 8-án bocsátott ki irányelvet, amely eloírja, hogy az internetes tartalomszolgáltató feladata az egyes honlapok blokkolása. A dokumentum kimondja: amennyiben a szolgáltató tudomást szerez arról, hogy illegális tartalom kerül a rendszerbe, úgy kötelessége az oldal kiszurése a rendszerbol. A Riporterek Határok Nélkül emberi jogi szervezet bírálta a szabályozást, mert mint a testület egy 2006-os éves értékelésében fogalmaz, „az internetszolgáltatókat és technikusait felruházza jogi hatalom gyakorlására”.
Sokan azonban úgy vélik, az önszabályozás lehet az egyedüli megoldás. A szolgáltatók egyfajta nemzetközi magatartási kódex alapján döntik el, melyek a letiltandó tartalmak. Az Európai Unió elsosorban a fiatalok védelmét veszélyezteto honlapok letiltására tesz ajánlást.
Azzal az EU jogalkotói is tisztában vannak: technikailag lényegében kivitelezhetetlen, hogy a szolgáltató minden oldalt ellenorizzen, ráadásul ez jogilag is erosen vitatható lenne. Ezért az EU egyértelmuen elvetette az internetszolgáltatók kizárólagos felelosségét a szerverükön tárolt vagy általuk közvetített idegen jogellenes tartalmakért. Brüsszel ezért „panaszhelyek” felállítására tett javaslatot. Vagyis a felhasználó jelzi, ha egy oldalt károsnak tart. Bejelentését aztán egy olyan internetes központban vizsgálnák meg, amely a nemzetközi nyomozó hatóságokkal is szorosan együttmuködik. Ilyen hotline-hálózatok az Európai Unió több tagállamában is muködnek már, e központokat esetenként – elsosorban a gyermekpornográfia visszaszorítása végett – a rendorség muködteti.
Ami az egyes országok gyakorlatát és a tartalomszurés nehézségeit illeti, Németországban például tilos a náci háborús buntettek dicsoítése vagy a holokauszttagadás. Csakhogy mindeközben ezeket a tartalmakat az Egyesült Államokban büntetlenül tehetik fel a világhálóra, mert az amerikai jogrend teljes köru véleménynyilvánítási szabadságot biztosít e tekintetben is. Németországban azonban a Szövetségi Legfelsobb Bíróság 2001-ben olyan elvi jelentoségu ítéletet hozott, amely – egy ausztrál holokauszttagadó honlap és üzemeltetoje kapcsán – kimondta: a külföldieket is orizetbe vehetik, ha az említett tartalmú honlapokat tesznek fel. Ilyen lépésre azonban sosem került sor. Sot, 2002-ben Németországban betiltottak egy olyan honlapot, amelyen eroszakos cselekményeket ábrázoltak. A weblap készítoi azonban Ausztriába tették át székhelyüket, s azóta zavartalanul közölhetik sokkoló képsoraikat a neten. A német igazságszolgáltatás teljesen tanácstalan: semmit sem tehet ellene.
Akadnak országok a világban, amelyek nemcsak az eroszakos, illetve uszító tartalmakat szurik meg, hanem számos, az emberi jogokkal kapcsolatos információt, a fontos napi híreket. Bármilyen különös is, nem csak diktatúrákról van szó. Amint a Riporterek Határok nélkül szervezet éves jelentésébol kiderül, még Dél-Koreában is aktívan szurik az internetet. Elsosorban szexuális honlapokat blokkolnak, továbbá olyan oldalakat, amelyek a kormány megfogalmazása szerint „megzavarhatják a közrendet”.
Az egyik legszorgosabb internetszuro állam Mianmar. Igaz, a katonai diktatúrában viszonylag egyszeru a hatóságok dolga, mivel rendkívül kevés internetes felhasználó létezik az országban. Az internetkávézókban elhelyezett gépek ötpercenként mentik el a felhasználó által felkeresett honlapokat, hogy a hatóságok nyomon követhessék tevékeny- ségét.
Kínában mintegy 130 millió internetfelhasználóról tudnak, s számuk nottön-no. A hatóságok nem csak megszurik a világháló tartalmát, idonként megfenyegetik a netezoket. Sokszor bizony a híres internetes világcégek is a hatóságok alá játszanak. Kínában 62 személyt tartanak fogva, mert a kormány által veszélyesnek ítélt tartalmakat osztottak meg a felhasználóval. A világ egyetlen államában sem raboskodnak ennyien „illegális” internetes tevékenységük miatt. A világ legnépesebb államában a pornóoldalakon túl a vallási és politikai csoportok oldalait is letiltották. Sot, még a BBC hírei sem olvashatóak, de 2005 októbere óta az internetes lexikon, a Wikipédia sem elérheto az ország internetes szolgáltatóinál. Ez utóbbi blokkolásának története különösen érdekes: Pekinget az bosszantotta fel, hogy az 1989-es pekingi diáklázadás áldozatainak számát – a Vöröskereszt adatainak megfeleloen – két-háromezerre becsülte, s nem a központi kormányzat adatairól számolt be, amely szerint „csak” két-háromszázan haltak meg.
A világ nagy internetes cégei, így a Microsoft, a Yahoo és a Google, a kormány eloírásainak megfeleloen „öncenzúrázzák” a tartalmakat. Ez a világ megannyi emberi jogi szervezetének tiltakozását kiváltotta. A Google keresojében több fogalom után hiába kutat az információra éhes felhasználó. A „demokrácia” szót például nem ismeri fel a keresomotor kínai változata.
Kubának nincs elegendo anyagi forrása az internet minden részletre kiterjedo megszurésére, ezért egyszerubb módszert választottak: különleges engedélyt kell beszerezniük mindazoknak, akik fel akarnak menni a világhálóra. Így a szigetországban csak elvétve neteznek. Iránban több százezer honlapot blokkolnak. Szex- és híroldalakról van szó. 2004 oszén és 2005-ben több blogkészítot börtönöztek be.
Az említett államokon kívül eroteljesen cenzúrázzák az internetet Líbiában, Malajziában, Nepálban, Észak-Koreában, Szaúd-Arábiában, Szingapúrban, Szíriában, Thaiföldön, Tunéziában, Türkmenisztánban, Üzbegisztánban, az Egyesült Arab Emírségekben, Vietnamban és Fehéroroszországban.
Rónay Tamás
