Népszabadság * Horváth Gábor * 2007. szeptember 12.
A CNN riportban mutatott be két hatéves kisfiút. Az ikrek a Világkereskedelmi Központ ikertornyainak lerombolása napján, 2001. szeptember 11-én születtek, már iskolába járnak. New Yorkban az egykori felhőkarcolók helyén tátongó munkagödör lassan eltűnik, ahogy az ég felé kezd kúszni az új Szabadság-torony.
A hat évvel ezelőtt történtek történelemmé válnak. Változatlanul a helyén van azonban a két főszereplő: az afgán-pakisztáni határ környékén Oszama bin Laden, és a Fehér Házban George W. Bush.
Párharcukban az évforduló kapcsán videoüzenetekkel jelentkező terrorista vezér áll jobban. Állandó és olykor kétes tisztaságú eszközökkel folytatott konfliktusba sodorta Amerikát, megingatta a liberális szabadságeszme híveinek Washingtonba vetett bizalmát. Az al-Kaida eredeti céljáról, a kalifátus visszaállításáról már senki sem beszél. Mint ahogy a feledés homályába merült Bushnak a még füstölgő romoknál mondott beszéde: Amerika nem nyugszik, amíg meg nem torolja a merényletet, és erősebben fog kikerülni a küzdelemből, mint valaha. Bush azóta szép csendben beletörődött, hogy Bin Laden megússza, az USA pedig végeláthatatlan háborúba bonyolódott az afgán hegyek között és Irakban. Ott, ahol a történelmi tapasztalat szerint nem lett volna szabad.
A terrortámadás és az arra adott rossz válasz több milliárd ember életét változtatta meg. Nem csak azokét, akik repülőgépre szállva kénytelenek levenni a cipőjüket. A fejlett országokban gigászi összegeket költenek biztonságra. Maradi nézeteket valló papok befolyása erősödött olyan államokban, ahol pedig reális esély volt a modernizációra. Míg tíz éve „a történelem végéről”, az AIDS visszaszorításáról, az emberiség előtt álló közös feladatokról szólt a diskurzus, most Mohammed-karikatúrákról, iskolában viselt fejkendőről vagy az Izrael-lobbi súlyáról az amerikai külpolitikában.
Az ikerfiúk nemzedéke olyan világban nő fel, amelyben mindent szeptember 11. fényében kell szemlélni. Rájuk vár, hogy újra levonják a tanulságokat, amelyeket pedig évezredek óta ismerünk: Az erőszak erőszakot szül; A terrorizmus a gyengék fegyvere; Társadalmi problémákat nem lehet katonai eszközökkel megoldani.
