Forrás: Híradó

Gyurcsány Ferenc az Estében

2007. szeptember 11. 08:08

A miniszterelnök a többi között a szélsőséges jelenségek kezeléséről és a kormány 48 pontjáról is beszélt

Kattintson ide a videó megtekintéséhez!

Az államfő összefogásra szólít. Sólyom bírálta a szélsőségeseket. A félelemjkeltés. Levetetné az árpádsávos zászlót. Politikai szezonnyitó, a kormány 48 pontja, Semjén pajeszozása, Dávid Ibolya egykulcsos adója.

Műsorvezető Krizsó Szilvia: – Jó estét kívánok! A magyar televízió reklámjainak végén mindig szerepel egy mondat, miszerint az ősz nem a nyár vége. Vagyis ilyenkor elkezdődik valami, és nem befejeződik. Az Este számára a megújulás, egy új díszlet, ahogy a Híradót is új formátumban láthatták. Ennyit rólunk. De ami ennél fontosabb, a parlamentben ma elkezdődött az őszi ülésszak, vagyis az Országházban elkezdődik a politizálás, az adok-kapok, ami persze úgy folyatódik, ahogy azt egész nyáron tapasztalhattuk. Pedig Sólyom László köztársasági elnök napirend előtti felszólalásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az ország jövője érdekében a politikai erőknek legalább néhány stratégiai kérdésben megegyezésre kellene jutniuk. Amihez tarthatnák magukat akár kormányon, akár ellenzékben vannak. Az államfő beszédére reagáltak a frakcióvezetők, de a miniszterelnök, aki szintén beszélt napirend előtt, nem szólt. Gyurcsány Ferenc, ahogy látják itt van a stúdióban, jó estét kívánok. És majd arra kérem a miniszterelnök urat, hogy az összellításunk végén legyen olyan kedves és reagáljon az államfő beszédére. És akkor mutatjuk is, hogy mi hangzott el most a Parlamentben.

Sólyom László, köztársasági elnök: – Félreértés ne essék, a következő politikai év alaphangját önök fogják megütni.

R.: – A köztársasági elnök beszéde elején hangsúlyozta, a parlament őszi ülésszakának nyitánya nem a politikai szezon kezdete, mert az már korábban, meglehetősen zaklatottan elkezdődött és a folytatás sem látszik nyugodtnak. Sólyom László szerint az őszi szezonban lehet meghozni a hosszú távú döntéseket, mert a következő évadokra már rávetül a következő választások árnyéka. A köztársasági elnök szerint ha a magyar politikai elit követné több európai ország példáját, akkor megoldhatóak lennének Magyarország problémái.

S.L.: Minden felfelé vivő út azzal kezdődött, hogy a politikai erők és köztük a pártok legalább néhány stratégiai kérdésben megegyeztek. És annak azután alárendelték közvetlen politikai érdekeiket. A megállapodást követték több mint 10 éven át, akár kormányra, akár ellenzékbe kerültek.

R.: – Sólyom László hangsúlyozta, mérhetetlenül romboló a demokratikus alapok megkérdőjelezése. A radikáli jobboldaltól való félelem napirendre kerüléséről szólva az államfő hangsúlyozta, a veszély eltúlzását és ezzel a félelem növelését káros manipulációnak tartja és elítéli.

S.L.: – Elismerem és védelembe veszem azok félelmét, akik célpontjai és elszenvedői voltak a faji megkülönböztetésnek és üldözésnek. Akiket halálra szántak, kitaszítottak a nemzetből, és elhurcoltak az országból.

R.: – Sólyom Lászl szerint jó lenne, ha a magyar társadalom végre megértené, hogy a Holokauszt az emberiség egyeemes példázatává emelkedett, mint mítosz örökérvényű lett és azoknak, akik ott voltak minden jelenvaló. Éppen ezért arra kért mindenkit tegye le az árpádsávos zászlót.

S.L.: – A halottak iránti és a túlélők fájdalma iránti tiszteletből, ne az árpádsávos zászlót válassza jelképül, aki ki akarja fejezni ellenzékiségét. Vagy, aki magyarságához nem tartja elegendőnek a nemzeti zászlót. Legyen emberséges! Gondoljon arra, mit okoz ezzel.

R.: – Sólyom szerint az alkotmányosság nem tűri az erőszakot. Ezért az erőszakot és az erőszak közvetlen érzelmi előkészítését is büntetni kell. Sólyom László szerint, a hogy a nemzeti jelzőt nem sajátítathatja ki egyetlen párt vagy politikai irányzat sem, úgy az antifasiszta minősítést sem. Az államfő beszélt arról is, hogy károsnak tartja, hogy a parlament előtt különböző rendezvények miatt nem lehet tüntetni. Politikai tüntetésre a Belvárosban a Köztársasági Elnöki Palota előtti tér maradt, de ott nem látna szívesen demonstrálókat. Mindezek mellett a Sándor-palota lakója arra figyelmeztette a demonstrálókat, veszélyes lehet, ha a szélsőges elemek csatlakoznak a békés tüntetőkhöz.

S.L.: – Nincs mentség a TV székháznál elkövetett bűncselekményekre. Nem lehet eltűrni azt az erőszakot sem, amit ellentüntetők a homoszexuális tüntetés után elkövettek.

R.: – A tavaly őszi események kapcsán hozzátette, hogy félő, hogy sok ismeretlen tettes az elkövetők több mint 80 %-a büntetlenül marad. Félő, hogy sok ismert vezető felelőssége a szakmai és politikai felelősség szintén tisztázataln marad.

S.L.: – Tisztelt képviselő asszonyok, képviselő urak! Kívánok önöknek megértést, és eredményes együttműködést.

R.: – Az államfő szavaira elsőként a FIDESZ elnöke reagált. Orbán Viktor közölte, a FIDESZ és a KDNP a törvényesség, a rend és a demokrácia erőit gyarapítja Magyrországon.

Orbán Viktor, FIDESZ Magyar Polgári Szövetség elnöke: – Biztosítani szeretném a köztársasági elnök urat, hogy a demkráciáért és az emberi méltóságért folytatott küzdemében a mi frakciószövetségünkre és annak minden tagjára, mindig számíthat.

R.: – Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője azt mondta, Sólyom László beszéde csalódást hagyott benne, mert keményebb, egyértelműbb mondatokat várt tőle a magyarországi neonáci mozgalmaktól való elhatárolódásban.

Lendvai Ildikó, Magyar Szocialista Párt frakcióvezetője: – Fontos gondolatok hangoztak el, de ez így kevés. Éppen abból a szempontból kevés, amilyen normát helyesen fogalmazott meg elnök úr, a tiszta beszéd, az egyérelmű és kemény mondatok normája tekintetében.

R.: – Eörsi Mátyás az SZDSZ képviselőcsoportjának vezetője a FIDESZ tiszta állásfoglalását várta a Magyar Gárdával kapcsolatban és azt monda, fontos lenne, hgoy a köztárssági elnök is világossá tegye, a harmadik köztársaság politikaközössége a jelenlegi parlamenti erőkből áll.

Eörsi Mátyás, frakcióvezető, Szabad Demokraták Szövetsége: – Ugyanakkor minden demokratikus politikai erőnek világossá kell ennie, hogy miközben ma Magyarországon nincsen nácizmus és nincsen valódi náci veszély sem, az ami mégis van a Köztársasági Elnöki Palota előtt, az bűzlik és undorító.

R.: – Dávid Ibolya azt kérte Sólyom Lászlótól, hogy hívjon össze egyeztetést a parlamenti pártok között. Az MDF elnöke szerint a köztársaság elnökének lehetővé kéne tennie, hogy vitázhassanak vele a pártok.

Dávid Ibolya, Magyar Demokrata Fórum elnöke: – És ettől alkalmasabb módot talál arra, hogy a véleményünket meghallgassa, biztosítani kívánom elnök urat építő véleményeinkkel meg fogjuk, be fogjuk bizonyítani azt, hogy partnerek vagyunk.

R.: – A frakcióvezetők reagálása után a köztársasági elnök nem kívánt élni a szólás jogával.

Mv.: – És akkor Az Este vendége Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök, jó estét kívánok még egyszer. Miniszterelnök úr, amikor nézem a parlamenti közvetítést, akkor feltűnt és meglepett, hogy mindenkit külön köszöntött, de nem köszöntötte a köztársasági elnököt. Aztán később kiderült számomra, hogy a köztársasági elnök úr az előtt hagyta el a termet, hogy ön megszólalt volna, ezért nem reagált Sólyom László szavaira?

Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök: – Azért nem, mert a kormányfőnek nincsen lehetősége a házszabály szerint reagálni. Abban a vitában, ami az elnök beszédét követően ott volt a parlamentben, csak a frakciók. Amikor pedig már az elnök elment, őszintén szólva nem lett volna ildomos ezt megtenni. Egyébiránt ism hogy mondjam, a köztársasági elnök és a miniszterelnök közöti vita általában nem szokott jóra vezetni. Az elmúlt 17 évenek ez a természete.

Mv.: – De ön volt az, aki korábban azt mondta a köztársasági elnök úrnak, hogy meg kell szólalnia, kvázi felszólította, erre egyébként reagált is Sólyom László.

Gy.F.: – Én mondtam a Magyar Szocialista Párt elnökeként, hogy az egy másik szerep. Közjogi szerepemben miniszterelnökként természetesen kerülnöm kell, vagy legalábbi tízszer meg kell gondolnom, hogy vitába bocsátkozunk-e.

Mv.: – Akkor most játsszuk azt, hogy most lépjen ki egy picit a kormányfői szerepköréből, és akkor, mint az MSZP elnöke mit gondol Sólyom László beszédéről?

Gy.F.: – Ezt egészen pontosan tudhatja ön is meg a nézők is, merthogy Lendvai Ildikó elmondta. Lendvai Ildikó, a Magyar Szocialista Párt frakciójának vezetője, mint ilyen, alapvetően a párt álláspontját képviselte, természetesen nem tudtuk, hogy az elnök úr mit fog mondani. De sokat beszéltünk arról, hogy attól függően, hogy az elnök úr mit fog mondani, mit képvisel, mit javaslunk a frakcióvezető asszonynak, hogy mit mondjon, és, amit mondott, abban ott van az én álláspontom is.

Mv.: – Azt egyébként nem gondolják, hogy lehet, hogy Sólyom László látja jól a helyzetet, és nem az MSZP frakciója? Magyarul hogy kár szót vesztegetni, vagy ahogy az elnök fogalmazott, károsan manipulálni a közvéleményt a félelemérzettel való beszéddel?

Gy.F.: – Természetesen mindig az embernek el kell gondolkodni, hogy kinek van igaza. Ezek bonyolult, nagy ügyek. Butaság lenne azt gondolni, hogy csak nekünk lehet igazunk, ez nem így van. Én nem látok itt manipulálást. Az elnök álláspontjától a mi álláspontunk abban tér el, hogy a radikális, szélsőséges jelenségek elleni politikai küzdelem az nemcsak, hogy nem manipulálás, hanem valamennyi demokrata kötelessége. Az egyenes beszéd kötelessége. Nem egyszerűen arról szól mondjuk az árpádsávos zászló, hogy sérti mindazoknak a tisztességes élethez, méltósághoz való jogát, akik ilyen-olyan módon kötődtek a holokauszt tragédiájához. Az árpádsávos zászló, az a magyar hungarizmus, a magyar fasizmus, ha lehet ilyet mondani, világos szimbóluma. Ez minden demokratát sért. Az elnök például a mai mondataiban ugyen kifejezte az együttérzését a holokauszt áldozataival mindazzal, ami ott mögötte maradt fájdalomként, de nem kötötte össze a szimbólumot azzal, amit mi ebben az ügyben legveszélyesebbnek tartunk. Ezen a ponton…

Mv.: -…az elnök úr elmondta, hogy jó lenne, ha az árpádsávos zászlót letennék azok, és nem ezzel fitogtatnák magyarsáukat.

Gy.F.: – Mert, hogy sérti azok önérzetét. Nem erről van szó. Ne grasszáljanak árpádsávos zászlóval, náci szimbólumokra emlékeztető jelvényekkel Budapest utcáin. Ez nem, hogy mondjam, félelemkeltés, ez nem a félelmekre való rájátszás, ez valamennyi demokrata kötelessége, szerintünk, természetesen az elnök gondolhatja másként.

Mv.: – Akkor beszéljünk kicsit másról is. Mielőtt folytatnánk a beszélgetést jöjjön még egy összefoglaló. A köztársasági elnök után a miniszterelnök is beszélt a Parlmantben, szintén napirend előtt. Gyurcsány Ferenc egy órán keresztül foglala össze az elmúlt időszak tapasztalatait és a jövőbeni kihívásokat, valamint az ezerek tervezett kormányzati válaszokat. A miniszterelnök szavaira szintén reagáltak a frakcióvezetők.

————–(Filmbejátszás)

Gy.F.: – Magyarország ezen programok sokaságával fog megváltozni, sokak akaratával.

R.: – Gyurcsány Ferenc szerint a kormányon lévőknek egyben biztosan változtatniuk kell, az ország ügyévé kell tenni a reformokat, ami eddig csak a politikai elit egyik felének ügye volt. A kormányfő 48 pontot sorolt fel, ezek átfedik a koalíciós felek által aláírt megállapodást.

Gy.F.: – Azt szeretném, ha nem engednénk a 48-ból. Azt szeretném, hogy világos lenne, ez a kormány minden konfliktus és minden vita után egyetlenegy dologban érdekelt, hogy az országgal együtt közösen partnerségben vigye tovább az ország átalakítását.

R.: – A program négy pillérre épül, a növekedésösztönzésre, az iskolarendszer megújítására, az egészségügy átalakítására és a hétköznapi biztonságot szolgáló új rend megteremtésére.

Navracsics Tibor, frakcióvezető, FIDESZ Magyar Polgári Szövetség: – 0,1 % a gazdasági növekedés, ahogy az egyik mai napilap fogalmazott, a pannon puma kómában van.

R.: – A FIDESZ frakcióvezetője a gazdasági növekedés lelassulását kérte számon, ami a KSH szerint 1,2 %, míg a környező országokban 6-7, illetve 9 %-kal nagyobb a bruttó hazai termék évi bővülése.

N.T.: – Ma Magyarország nem erős, és nem azért nem erős, mert tehetségtelenebb lenne a magyar nemzet, a magyar nép, a magyar emberek, mint korábban bármikor is voltak. Ma Magyarország azért gyenge, mer az erőforrásait széthordták.

R.: – A frakcióvezető ezt számokkal is alátámasztotta. 417 ezer ember munkanélküli, ebből 23 ezer diplomás. 2006-ban óránknt 170 millióval nőtt az államadósság, félév alatt majdnem 827 milliárddal.

N.T.: – Lehet, hogy ezután jól érzi magát és a lelkét egy kicsit megnyugtatta. Ön azt mondta reform, vagy bukás. Egy év mérlegét megvonva ez inkább bukás, mint reform miniszterelnök úr. Köszönöm szépen.

Semjén Zsolt, Kereszténydemokrata Néppárt, frakcióvezető: – Rendhagyó módon izraelita honfitársaimhoz szeretnék szólni, mert ez jogom és kötelességem.

R.: – Más irányt szabott a vitában a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője.

S.Zs.: – Annak a megfontolását kérem, izraelita vallású és zsidó származású honfitársainktól, hogy jó-e az a magyar zsidóságnak, ha egy rossz politika mintegy túszként löki maga elé a Schwarz bácsit és a Weiss nénit.

Szili Katalin, Országgyűlés elnöke: – Napirend előtti felszólalás elég szabad műfaj.

L.I.: – A politikai pince legmélyebb bugyraiba mentünk.

R.: – Az MSZP-s Lendvai Ildikó különösen azt fájlalta, hogy Semjén megsértett egy pártot, amikor számon kérte a liberálisokon, hogy összemossák a meleg házasság, az eutanázia, a drog és a zsidóság ügyét.

L.I.: – Az egy nagyon rossz korszakot idéz, hogy valaki Weiss bácsizzon és Schwarz nénizzen, a Parlamentben. még, ha nem is azt gondolja, mint abban a rossz korszakban gondolták.

Kóka János, frakcióvezető-helyettes, Szabad Demokraták Szövetsége: – Nem hiszem, hogy bármiféle hozzászólást megérdemelne, hacsak annyit nem, hogy annyi előnye volt, hogy látszik belőle, hogy a magyar parlamenti jobboldal valóban sokszínű, vannak egészen sötét árnyalatai is.

R.: – Az SZDSZ a joguralmat és az antifasizmust egyaránt fontosnak nevezte, de az ország boldogulásához szerinte több kell, pl. a parlamenti többség a reformok mögé.

D.I.: – Nem engedünk a 48 pontból című szlogent hallgattam, akkor eszembe jutott az…

R.: – Dávid Ibolya a kormányfőt szembesítete a kabine munkatervével, amelynek egy elemzés sz erint a felét sem sikerült teljesíteni.

D.I.: – Nemrégiben egy nagyon jó elemzést is olvashattunk, a Zöld Újságban arról, hogy vajon mit tejlesített a kormny a februárban elfogadott munaktervéből. És nagyon szomorú adatok, megfogalmaztak sok-sok feladatot, ehhez képest ezt egy koalíciós egyezetésen újból átírták valamikor néhány hónappal ezelőtt július 1-jei hatállyal, miközben az eredeti terv sem teljesült.

R.: – Az MDF elnöke egykulcsos személyi jövedelemadót, a bürokrácia leépítését, a korrupció visszaszorítását és a tőzsdeélénkítést nevezte a legfőbb teendőnek.

(Filmbejátszás vége)—————

– Mv.: Mint mondtam a néz őknek, ön egy órán keresztül beszélt a parlamentben, összesen nincs annyi adásidőnk, úgyhogy nem tudunk minden területet érinteni, de szerintem kezdjük az egészségüggyel, mert az kavarja a legtöbb konfliktust. Nemcska a koalíció és az ellenzék között, hanem a koalíciós pártok között is. Régen el kellett volna már dönteniük, hogy mindenhol legyen verseny, vagy regionális pénztárak alakuljanak, miért húzzák az időt?

Gy.F.: – Hát azt mondtuk, hogy október 15-ig nyújtjuk be a parlamentnek.

Mv.: – Először azt mondták, hogy ápriliban döntenek, aztán azt mondták, hogy június végén döntenek, sőt Kóka János azt az időpontot határozta meg, mint esetleg a koalíció szakítópróbáját.

Gy.F.: – Ó, hát nem eszik ilyen forrón a kását. Ha most kimennénk ide az utcára a Szabadság térre a Tévé elé, és a velünk szembejövő járókelőket megkérdeznénk, hogy a biztosítási rendszer átalakításáról mit gondolnak hát 10-ből 9-en nagyon komoly nehézségekkel küzdenének, mert ez egy nagyon bonyolult kérdés. Szóval szerintem aminek elsődlegessége van, hogy okos, az ország jövőjét szolgáló döntésekre jussunk. Azért ez nem lóverseny. Ha két hónappal korábban rossz döntést hozunk, az jobb mintha két hónappal később jó döntést.

Mv.: – Nem lóverseny, de pl. a jelenlegi illetve a korábbi egészségügyi miniszer azt mondta, hogy eleve a sorrend rossz. Előbb kellett volna dönteni a biztosítási rendszerről és utána kellett volna hozzáfogni pl. a kórházátalakításhoz.

Gy.F.: – Hát én szívesen eszélgetek nnel a régebbi időszak politikai elemzéseiről, de ahhoz őszintén szólva…

Mv.: -…mondjuk Horváth Ágnes ezt most mondta a napokban, egy pénzügyi konferencián, tehát ez azért nem annyira régi.

Gy.F.: – Molnár Lajos, nem?

Mv.: – Molnár Lajos is ezt mondta és Horváth Ágnes is ezt mondta.

Gy.F.: – Hát nem tudom, hogy így gondolták-e, nem tudom, hogy tényleg így gondolták-e. De, ami előttünk van, mert most ugye az van előttünk, hogy a biztotsítási rendszerről döntsünk, az szerintem a két koalíciós párt egyezségével majd a parlamenti döntéssel el fog dőlni.

Mv.: – De bocsánat miniszterelnök úr, hogy lehet ott kompromisszumot találni, ahol az egyik párt azt mondja, hogy szükség van mondjuk 7 regionális pénztárra, a másik párt meg azt mondja, hogy egyáltalán nincs szükség hét regionális pénztárra, mert az egy állami monopóliumból 7 állami monopólium, akkor jobb lenne, he maradna a mostani rendszer.

Gy.F.: – Látja, milyen jó, hogy sokat beszélünk erről a dologról, mert ön, aki ezzel az üggyel foglalkozik, hát mondjuk úgy, hogy több mint pontatlanul ismeri az álláspontokat. Szó nincs arról, hogy itt 7 regionális monopólium lenne. Hát szó nincsen.

Mv.: – Pontosan Horn Gábor az SZDSZ képviselője fogalmazott így, aki részt vesz a tárgyalásokon.

Gy.F.: – Igen, bár azt hiszem, hogy az MSZP álláspontjának a képviseletére nem biztos, hogy Horn Gábort tudja megtalálni a legautentikusabbnak. Zajlik itt egy politikai természetű vita is, de arról szól, hogy hogyan lehet könnyű, nyugodt átmenetet teremeni a versenygő biztosítók világában. Nincs abban vita, hogy jó, ha értünk versengenek. Mert általában azt tanultuk, azt tapasztaljuk, ha az éttermek versengenek értünk, akkor jobb lsz az étel. Ha a taxivállalatok versenyeznek értünk, akor nagyobb esély van, hogy jobb lesz a szolgáltatás. Ha az egészségügyi biztosítók versengenek, akkor ez jó lesz. Már csak a kérdés, hogy gyors legyen az átmenet vagy lassabb. Lassabb például úgy tud lenni, hogy először egy pillanatra, egy pillanatra mindenki kap egy régit és mindjárt másnap szabad a verseny. Szó nincsen területi monopóliumról. Sokkszerű átmenetet kívánunk, vagy lassú, megélhető átmenetet. MIndenkinek van igazsága. Erről lehet okosan beszélgetni.

Mv.: – Akkor mikor lesz döntés? Korábban az ígérték, hogy 2008 januárjában már így működik a rendszert. Akkor ezt tolják kifele?

Gy.F.: – Nem, azt hiszem, hogy ön nem jól emlékszik az időpontokra. De, ha véletlenül ön emlékszik jól és én rosszul, akkor is azt tudom mondani, hogy abban állapodtunk meg, tavasz végén nyár elején, abban a bizonyos koalíció szerződésben, hogy október közepéig terjesztjük a parlament elé. Hát van itt még megbeszélni való.

Mv.: – Egyébként azt mondja már meg, hogy mitől fognak értünk versenyezni a biztosítók, amikor gyakorlatilag 49 %-os tuladonrészük lesz adott esetben azokban a cégekben, ahol nekik mondjuk szolgáltatókkal kellene szerződést kötniük, nem biztos, hogy neki megéri, még azt is felvetette az SZDSZ legalább több menedzserjogot adjanak a biztosítóknak.

Gy.F.: – Hát persze, hát ezt is meg kell beszélni, persze. Nem azon múlik egy társaságnak önmagában azt gondolom az érdekei, társaságokról beszélünk, pénztárakról beszélünk, hogy jól tegye a dolgát-e vagy rosszul, hogy abban az állami tulajdon 51 % vagy 49. Én azt gondolom, hogy nagyon helyes, hogy a szocialisták, mi azt mondjuk, hogy olyan kevés még a tapasztalat arról, hogy a magántőke hogyan fog viselkedni a biztosítási oldalon, hiszen semmi tapasztalatunk nincsen. Itt óvatosan, lassan. Kell a magánkezdeményezés, de úgy kell, hogy ezt össze lehessen egyeztetni a közérdekkel. Az is igaz, hogy az persze nem járja, hogy akinek 51 %-a van az mindent dönt, akinek meg 49 % az meg semmit. Mert hát ki az a bolond, aki így bejönne. Általában együtt kell döneni. Okosan összeegyeztetni, a közérdeket a mi érdekünket a magánérdekkel, amelyik dinamizálja. Hát szóval ennyi ez a történet. De nagyon óvnám magunkat…

Mv.: -…ennél több ez a történet, de…

Gy.F.: -…azért óvnám magunkat attól, hogy hogy mondjam, az egészégügy dolgáról most csak a biztosítót lássuk. Az egészségügyben ott van, hogy végre Magyarországon először azért licitálnak a gyógyszergyártók, hogy lefelé menjenek a gyógyszerárak. 1600 gyógyszertermék ára csökkent. Hogy végre Magyarországon először arról beszélünk, hogy a háziorvosoknak több feljogosítása legyen, ehhez persze több pénzt kapjanak. Azaz egy sor fontos és jó dolog van az egészségügyben. Egészségbiztosítási felügyelet van, évtizedek óta nem gendjük, hogy velünk kibabráljanak.

Mv.: – Ehhez képest azt mondta Bokros Lajos itt Az Estében éppen sőt egy pénzügyi konferencián is, az emberek mindenesetre az egészségügy átalakításából annyit láthatnak, hogy fizetnek és semmivel sem lett nekik jobb.

Gy.F.: – Na most nekünk kettőnknek, meg gondolom itt a köztelevízióban az a dolgunk, hogy segítsük, hogy az emberek ennél többet lássanak. Azaz ne csak azokról a részeiről beszéljünk az egészségügy átalakításának, amely annyira a szemünk előtt zajlik, hogyha akarnánk sem tudnánk nem észrevenni, hanem, hogy mutassuk be, hogy az egészségügy átalakítása éppen arról szól, hogy újra mi vagyunk a középpontban, mint páciensek és nem az orvos, hogy értünk akarnak megküzdeni, hogy nekem ebben jogaim vannak, hogy kikövetelhetem, hogy a pénzemért a legjobb szolgáltatást kapjam. Ezek a lépések mennek egymás mellett. Ez nem egyszerűen vizitdíj vagy kórházátalakítás vagy biztosítás. Akik bennünket néztek az elmúlt percekben, azt gondolhatták, te jó ég, ezek arról beszélnek, hogy 49 vagy 51 %? Én meg azt szeretném pontosan tudni, hogy jövőre vagy két év múlva igaz-e, hogy modern onkológiai központok lesznek, igaz-e, hogy nálunk is új járóbeteg-szakellátás lesz, igaz-e, hogy a hálapénz helyett…

Mv.: -…hát ezt ugye most nem tudjuk megmondani, hogy ez igaz-e, hogy jövőre vagy két év múlva lesz-e, az biztos, hogy a kormány ezt tervezi, ezt most bejelentette a parlamentben.

Gy.F.: – Ez fonts.

Mv.: – Azért térjünk át az egészségügyről más területre, mert már itt volt múlt héten az egészségügyi miniszter és szerintem még jön is, úgyhogy vele tudjuk boncolgatni tovbáb a témát. Azt én jól értettem egyébként, hogyha nem is mondta ki, de mindenesetre arról beszélt, hogy jövőre biztos, hogy nem lesz ingatlanadó?

Gy.F.: – Azt mondtam, hogy most nem szabad bevezetni az ingatlanadót. Nem szabad belekapni egy-egy elemébe az ingatlanrendszernek. Hát milyen butaság ez! Minden adórendszernek egy sor eleme van. Régóta megállapodtunk, ebben talán ugyanazt a dátumot ismeri mind a kettőnk, hogy 2008 január végéig az egész magyar adórendszert megpróbáljuk korszerűsíteni. Az azt jelenti, hogy több elemét egyidejűleg, folyik most egy konzultáció a nemzeti kerekasztalok egyikében erről. Egy-két hónapon belül leteszik a javaslatukat. Azt meg kell nézni, meg kell vitatni nincs az rendjén, hogy jönnek a politikusok és megmondják hogy lesz vagy nem lesz. Nem önmagában érdekes egyik vagy másik adó. Együtt az áfát, a helyi iparűzési adót, az ingatlanadót, az szja-t, a jó ég tudja még melyiket.

Mv.: Mondjuk mindenki azért feltételezte, hogy lesz, merthogy a konvergencia programban szerepelt. Egyébként egy korábbi interjújában ön úgy fogalmazott, hogy 2009-ben már remél egy érezhető adócsökkentést. Mi az, ami érezhető? Mennyi ez az érezhető?

Gy.F.: – Most is ezt gondolom, most is ezt gondolom, hogy az lenne a jó, ennek az a feltétele, hogy az a program, ami a szürke- és feketegazdaság kifehérítését célozza, amley idén több tízmilliárd bevételt hozott, hogy végre sikerült először fellépni a vagyonok eltitkolóival szemben, ez a program olyan sikeres legyen, hogy ez pár százmilliárdot hozzon. Százmilliárdot. Ennek egy részét én azt szeretném, ha döntően a magyar iskola, és a magyar kultúra megújítására fordítanánk, ez egy világos program. Megmondható az embereknek, hogy látjátok erre fogjuk fordíani. Jobb lesz a gyerekeknek. A másik felében pedig adócsökkentést. Hát ez ugye azon múlik, hogy melyik adót csökkentjük ahhoz képest lehet egy-két százmilliárddal. De az egy-két százmilliárd már az számít Magyarországon.

Mv.: – De az ön fejében vagy a kormányzó pártok fejében van valamilyen cél arra vonatkozólag, hogy mondjuk a jövedelemtípusú adókat kellene csökkenteni, vagy éppen ennek függvényében a fogyasztási típusút növelni?

Gy.F.: – ugye hát itt van egy elég világos szakmai konszenzus. Nagyjából az, amit ön mond. A munkavégzéshez tapadó adókat kell csökkenteni, érje meg dolgozni minél jobban, és a mástípusú adókat kell növelni. De ne fussunk előre. Lesznek, olyan rosszat tesz ezeknek a vitáknak, ha valakinek eszébe jut valami, kiemeli és ahogyan mi tudunk vitatkozni, akkor elkezdődik egy részletkérdésről. Az adórendszer komplex dolog. Bokros Lajost megkérdezi, az előbb rá hivatkozott, azt mondaná, hogy ne kapkodjunk, az egészre együtt. Én is ezt mondom. Ne kapkodjunk. Nem lehet így okosan dönteni. Remélem hogy január végéig ebben világos álláspont lesz.

Mv.: – Mit remél a GDP-vel kapcsolatban? Most történelmi mélységbe zuhant. 1,2 %-os volt a II. negyedévben. Elemzők is jobbra számítottak, pedig ők általában rosszabbra számítanak, mint a kormány.

Gy.F.: – Az elemzők jobbra számítottak mint amit a kormány mondott. A kormány azt mondta, hogy idén 2,2 % lesz a növekedés. Most azt mondjákm hogy nagyjából a kornánynak volt igaza. Három hónappal ezelőtt itt ültem volna magánál, akkor az elemzőkre hivatkozva azt mondta volna, hogy milyen trükkösek maguk miniszterelnök úr, lefelé térítik el a terveiket. Most meg ezek szerint mi voltunk a realisták. Hát kérem szépen a kiigazításnak mi az egyik következménye? Hát az, hogy nagyságrendileg mondom, 1000 milliárd Ft-tal kevesebbet költünk. Hát, ha 1000 milliárd Ft-tal keveebbet költünk, akkor nyilvánvalóan azok a vállalatok, akik eladnak, azok ennyivel kevesebbet tudtak eladni, ennyivel kevesebb pl. a profitjuk. Pontosan tuduk.

Mv.: – De jövőre se akarnak ennél többet költeni, nem?

Gy.F.: – Nem, jövőre már a növekedést 3 % körülire várjuk, és 2009-re pedig úgy 4 % körülire várjuk. Lényegében a költségvetési kiigazításnak egy előre kiszámolt hatása volt sőt, ha ön fellapozza ezt a bizonyos bonyolult nevű konvergencia programot, azt látja hogy ezt mondtuk benne már tavaly is. Azért kell egy sor dolgot tenni. Azért kell egyszerűsíteni az üzleti környezetet, egy órán belül lehessen céget alapítani, azért kell pl. átalakíani a szakképzést, azért kell képzést és oktatást állítani a következő évek programjának közepére, mert nemcsak abból áll ez, hogy csökkentünk adókat, mert aki csak adót csökkent, az eddig még mindig ráfizetett.

Mv.: Megnézzük, hogy ez hogyan nyilvánul meg a számokban már a kormányzati tervek és az eddigi intézkedések. Az elmúlt hónapokban több közvéleménykutatás született, valamennyi azt jelezte, hogy a kormányzó pártok népszerűsége folyamatosan csökkent. A legutóbbi adatok szerint a politikai elit megbecsültsége még soha nem volt ennyire alacsony mint most.

—————(Filmbejátszás)

R.: – FIDESZ-előny. Magyarországon a választásra jogosultak közül többen nevezik kedvenc pártjuknak a FIDESZ-t, mint az MSZP-t, ez derül ki a nagy kutatócégek vizsgálataiból. A Marketing Centrum úgy véli, hogy a Magyar Gárda megalakulása nem változtatott a pártpreferenciákon. A cég felmérése szerint a megkétdezettek 36 %-a a FIDESZ-t kedveli és csak 22 % érez hasonlóképpen az MSZP iránt. A Századvég telefonos kutatása szerint stabil a FIDESZ támogatottsági előnye. A teljes válaszatókorú népesség 26 %-a szavazna a FIDESZ-re, és 17 % az MSZP-re. A Szondánál augusztusban az összes válaszadó 34 %-a a FIDESZ-t favorizálta, egy elméleti választáson, az MSZP mellett 20 % tette volna le a voksot. A Tárki júliusi vizsgálata szerint hárompárti parlament ülne össze egy most vasárnapi választás után. Az összes megkérdezett több mint harmada a FIDESZ-t, és alig több mint ötöde választaná az MSZP-t. A Medián szerint is szilárd a FIDESZ-előny. A teljes népesség körében az ellenzéki párt 38:21 arányban vezet az MSZP előtt. A Gallup júniusi számai is azt mutatjk, hogy folytatódott az MSZP 2006 decembere óta tartó mélyrepülése. A vezető kormánypárt a választópolgárok 17 %-ára számíthatna egy most vasárnapi választáson. A FIDESZ-re stabilan 35 % voksolna. Érdekes, hogy 10-ből több mint 4 megkérdezett nem választott pártot. Ők nem mennének el szavazni, vagy nem tudják kire szavazzanak.

(Filmbejátszás vége)——————–

– Mv.: – Ön a Parlamentben úgy fogalmazott, hogy reform vagy bukás. Elképzelhető, hogy az MSZP számára, vagy az ön számára ez inkább úgy hangzik, hogy reform és bukás?

Gy.F.: – Én azt gondolom, hogy ez egy sikeres időszak lesz, azt is hiszem, hogy a többség úgy fogja érezni a négy év végén, hogy hát ez egy időnként emberes program volt, de jó hogy megcsináltuk. És jó, hogy nem fordultunk vissza. Nem vonnék le természetesen nagyon messzemenő következtetéseket azzal, hogy szerintem, aki azt mondja politikusként, hogy nem is figyeli a véleménykutatásokat, az nem mond igazat. De jól emlékszem, eddig minden válsztási ciklus közepén olyasvalakik vezették a népszerűségi listákat, akik végül elbuktak. Én ebből azt tanultam meg, hogy nem jó az a politikus, aki minden nap és minden reggel azzal kel, hogy akkor népszerű vagyok-e vagy sem. Ez fontos hosszú távon. Hát ki a bolond, aki nem szeret népszerűnek lenni. De az az igazság, időnként a népszerűség és a hasznosság, hogy szolgáljam a hazámat, az rövid távon egymást keresztezi.

Mv.: – Milyen őszre számít egyébként? Már most elkezdődtek a tüntetések a hétvégén is voltak most is tüntettek a Parlament előtt. Folyamatosan tüntetnek a hallgatói önkormányzatok, a tandíj bevezetése ellen, ön feszült légkörre számít?

Gy.F.: – Én nem látom a folyamatos tüntetést. Nem látom. Eljön 10 ezer ember tüntetni, nagycsaládosok azokat meg kell hallgatni. És kell mondani egy halk mondatot, halljuk a hangotokat, de hadd mondjunk nektek valamit. 98 és 2006 közötti 8 évben az egy gyermekre jutó családtámogatás Magyarországon annak a vásárlóértéke éppen megduplázódott. megduplázódott. messze gyorsabban nőtt, mint amennyivel a jövedelmünk. Az idei évben a gyermektámogatások reálértékét megőrízték, ebben a nehéz helyzetben, mert megígértük. Minden forintra szükség van, de azt gondoljuk, hogy ez az ország egy nagyon gyermekbarát ország, persze hát mindig lehetne többet tenni, de olyan sokat tettünk, éppen az elmúlt időszakban, hogy amikor van egy darab év, akkor azt mondjuk, hogy ugyan tényleg nem lehetett könnyű, de folyatjuk azt a programot, amelyben megőrízzük vagy növeljük a gyermektámogatások mértékét.

Mv.: – Ön tart szeptember 17-étől, amikor is az őszödi beszéd nyilvánosságra került és anna most lesz az évfordulója?

Gy.F.: – Abban az értelemben nem tartok, hogy megismétlődhetnének a korábbi események. Világosan beszélt a köztársasági elnök, jól látjuk, hogy nem kapott társadalmi támogatást ez a fajta szélsőséges, brutális radikalizmus, mindegyik, túlnyomó nagy többségünk azt gondolja, hogy ez nem a demokratikus vélemény kifejezés, hanem sokkal inkább közel volt a köztörvényes bűnözéshez. Az, hogy az emberek meg elmondják a véleményüket, a szobákban, vagy demokratikus jogok alapján gyülekezve, az meg teljesen normális. Oda kell rá figyelni, nekünk meg bizosítani kell ezeknek a jogoknak az érvényesítését.

Mv.: – Arról egyébként mit gondol, hogy az őszödi beszéd miatt önt beperelték?

Gy.F.: – Ezt nem tudom ,hogy erről nekem mit kell gondolni, ha van per, akkor nyilvánvalóan ezt a pert ezt le fogják folytatni.

Mv.: – Erről semmilyen véleménye nincs?

Gy.F.: – Nézze, hát miért minősíteném, a hogyan kell ezt mondani, felpereseket?

Mv.: – Felperesek, igen.

Gy.F.: – Hát miért minősíteném én az ő keresetüket? amit gondolok, azt azt hiszem, hogy nem érdemes megosztani.

Mv.: – Akkor még azt ossza meg legyen olyan kedves az Este nézőivel, hogy valahol azt olvastam, hogy most szeptemberben elkezdik megértetni az emberekkel a reformokat erről a Parlamentben is beszélt egyébknt, és, hogy valamilyen kampányba kezd a kormány, amelynek az összege az 1,7 milliárd Ft.

Gy.F.: – Nem tudom, hogy pontos-e a szám. És én azt gondolom, hogy ezek az ország legfontosabb ügyei. Egy évben az államháztartásból nagyjából 10 ezer milliárdot költünk el, 10 ezer milliárdot. Ehhez képest, ha pár milliárdot arra költünk, hogy az emerek értsék, hogy mi zajlik körülöttük azt nem tartom soknak, sőt, őszintén szólva szerintem kevesebbet költünk mi erre, mint arányosan a magyar televízió önmaga reklámozására. Mi pedig nem reklámozni kívánjuk a kormányt, hanem azt a bonyolult dolgot, hogy átalakítjuk az egészségügyet és hogyan lesz ez jó, ezt a bonyolult dolgot, hogy átalakítjuk az iskolarendszert, a felsőoktatást, azt hogyan lehet befogadni, azoknak is, akiknek az iskolai végzettsége alacsonyabb, meg azoknak is, akiknek magasabb. Én mindig azt fogom támogatni, hogy sokkal-sokkal többet tájékoztatni, mesélni, embereket bevonni, eljönni önhöz beszélgetni, meg másként is.

Mv.: Meg máshova is. Nagyon szépen köszönöm, hogy itt volt nálunk és tájékoztatta az Este nézőit.

Ez volt az Este, elérhetőségeinket mutatjuk a képernyőn, utánunk következik a Kultúrház, köszönjük figyelmüket, viszontlátásra.

Az Este