A Sándor-palotából messzebbre látni…
Népszabadság * Munkatársunktól * 2007. szeptember 11.
Sólyom LászlóKép: Móricz SimonSólyom László köztársasági elnök tegnap az Országgyűlés őszi ülésszakának nyitónapján beszédet mondott. Megszólalásának több olyan kulcseleme is volt, amely – legyen az bármennyire is elfogulatlan interpretáció – tolmácsolásunkban torzító lehet, hiszen mondatait ő maga is az utolsó pillanatig írta, s patikamérlegre tette. Ezért a számunkra legfontosabb elemeket szó szerint adjuk vissza.
…A közvélemény-kutatások szerint a lakosság bizalma alapvetően megrendült a politikában. Mély pártpolitikai megosztottság tapasztalható. (…) Felszólalásommal azt szeretném tudatosítani, hogy most is vannak közös alapok. (…) (…) Ha az alkotmányos alapok nem élnek bennünk, nem lehetséges demokratikus kultúra sem. (…) A rendszerváltás megtörténtének kétségbe vonása az alkotmány alól akarja kihúzni a talajt. Az „igazi rendszerváltás”, „a rendszerváltás befejezése” és hasonló jelszavak csak a formátlan érzelmeket mutatják fel, s a káoszba visznek. Nem jobb azonban az az érvelés sem, amely szerint a rendszerváltás idején az alkotmányban lefektetett széles körű szabadságok fölött eljárt az idő. (…) Természetes, hogy a politika ideológiákat és szimbólumokat használ, jelszavakkal mozgósít és tart össze, érzelmekre is épít. Azonban egyes tetteket nem lehet csak annak alapján minősíteni, milyen jelvényt tesz ki valaki. A 23 millió románnal való fenyegetés például tipikus szélsőjobboldali érvelés volt.
Nagy szolgálatot tett a Magyar Köztársaság nemzetközi jó hírének az SZDSZ frakcióvezetője, aki nagykövetek jelenlétében, a fogalomnak az e körben nyilvánvalóan szükséges egyértelműségével tisztázta, hogy Magyarországon nincs fasizmus, és nincs fasisztaveszély sem. (…) De ha nincs, és nem fenyeget fasizmus, mi van, és mi fenyeget Magyarországon? A radikális jobboldal van jelen, pártokkal, mozgalmakkal. (…) Társadalmi problémaként kell kezelni, együtt a nem csak a jobboldalon jelen lévő előítéletességgel, intoleranciával. A radikális jobboldal veszélye azonban éppen abban rejlik, hogy ideológiává és programmá teszi az emberek közötti megkülönböztetést. S mivel ez az emberi méltóság alapeszméjével szemben áll, elfogadhatatlan. (…) Nálunk újdonság a fiatalok bekapcsolódása, másrészt sajátosság a cigányellenesség. A legrosszabb helyzet akkor volt, amikor a MIÉP bekerült a parlamentbe. Azóta kiesett az Országgyűlésből, s a legutóbbi választáson a Jobbikkal együtt a szavazatok alig több mint két százalékát érte el. (…) …Sok országban masíroznak szélsőségesek, működnek pártjaik; sőt van, ahol szörnyű bűncselekményeket követtek el – és mégis, mindezek ellenére nem kételkedik senki ezen országok demokratikus jellegében. Azért van ez így, mert ezekben az országokban az alkotmányos alapok szilárdak, nagy tekintélyük és általános támogatottságuk van. (…) Így érkezünk a szélsőségekkel kapcsolatos politikához, amelyben minden szereplő a politikai céljai és eszközei szerint cselekszik. Az államfő konkrét ügyekben csak rendkívüli szükség esetén, tisztázást igénylő helyzetben szólal meg. (…) Magától értetődik, hogy egy politikai párt a radikális jobboldal megmozdulásaira politikai pártként reagál; vagyis a magasabb szempontokat, az alkotmányos és erkölcsi értékeket pártpolitikai érdekeivel együtt, azoktól elválaszthatatlanul képviseli. (…) A pártok működésének, számításaiknak és eszközeiknek ez a világa azonban a köztársasági elnöktől idegen. (…) Ezért politikai pártok indíttatására, még kevésbé felszólítására, sosem szólaltam meg, sosem cselekedtem, és nem is fogok. (…) Most, amikor a radikális jobboldaltól való félelem napirendre került, tisztázni akarom, hogy a veszély eltúlzását és ezzel a félelem növelését káros manipulációnak tartom. (…) Ugyanakkor szeretném, ha akiket illet, tudnák: a köztársasági elnök meghallja azok hangját, akik valóban félnek. Elismerem és védelmembe veszem azok félelmét, akik célpontjai és elszenvedői voltak a faji megkülönböztetésnek és üldözésnek, akiket halálra szántak, kitaszítottak a nemzetből és elhurcoltak az országból. A holokauszt túlélőinek félelme előtt elnémulok. (…) Az áldozatok emlékezése önazonosságuk része, és gyermekeiké is. Ha ezt végre megértené a magyar társadalom, ha belegondolna, mi történt, nem jutna eszébe senkinek viccelődni. A halottak iránti és a túlélők fájdalma iránti tiszteletből ne az árpádsávos zászlót válassza jelképül, aki ki akarja fejezni ellenzékiségét, vagy aki magyarságához nem tartja elegendőnek a nemzeti zászlót! (…) Ezt a félelmet csúfolja meg az is, aki eszközül használja. (…) A politikai véleménynyilvánítás nagyon is helyén van ott, ahol a pártpolitizálás a legfelsőbb szinten, s nyilvánosan folyik. (…) Az ország háza előtt azonban sportversenyek, évközbeni tanévnyitók és hasonló események zajlanak. (…) A Sándor-palota és környéke szerepe szerint a semlegesség jelképe. De én sosem fogok senkit jogaiban korlátozni, hivatalom továbbra is vitatkozni fog a rendőrséggel, hogy ne tegyenek még jelképes kordont se az épület köré, s nem fogok a téren a hétvégén megyei zsákbanfutó versenyt rendezni. S ha adott esetben elkeserítő, ami a téren folyik, vigasztalhat, hogy a Sándor-palota ablakából azért messzebbre is lehet látni. (…) Az ősszel a radikális jobb jelen lesz az utcán, be is jelentették. Azonban számos egyéb tüntetés is lesz, illetve már volt is. A más szándékú tüntetők védtelenek az ellen, hogy szélsőséges csoportok hozzájuk csatlakozzanak, jelszavaikat a más követelések közé vegyítsék. (…) Ahogy a nemzeti jelzőt nem sajátíthatja ki egyetlen párt vagy politikai irányzat sem, úgy az antifasiszta minősítést sem. (…) Az antifasiszta kormány ellen tüntetők nem a kormány antifasizmusát kifogásolják, s nem fasiszták. Ha azonban a tüntetések és követelések valóságos tartalmát ezzel fedik el, akkor hogy lehet hitelesen fellépni a valódi jobboldali radikalizmus ellen? (…) Az alkotmányosság nem tűri az erőszakot. (…) Az erőszakkal lép ki az alkotmányosság keretéből a tüntető. Nincs mentség a tv-székháznál elkövetett bűncselekményekre. Nem lehet eltűrni azt az erőszakot sem, amit ellentüntetők a homoszexuális-tüntetés után elkövettek. Másrészt pontosan szabályozva van, hogy a rendőrség milyen kényszerítő eszközöket alkalmazhat. (…) Nem a tisztességes eljárás kérdéses azokkal szemben, akik bíró elé kerülnek. Hanem az, kik állnak bíró elé. (…) Súlyos jogsértéseket követtek el rendőrök. Ehhez képest nagyon kevés ügy jut el a tárgyalásig, mert az elkövetőket nem tudja azonosítani az ügyészség, s ebben a rendőrség nem együttműködő…
Ajánlott Cikkek
Reformrealizmus és zéró tolerancia
