Az oszi politikai évadot megnyitó parlamenti beszédében a köztársasági elnök többször is foglalkozott az utóbbi egy év politikai zavargásaival. Úgy vélte, a politikai véleménynyilvánítást nem lehet korlátozni, a szélsoségeseket pedig nem lehet összekeverni a jobboldali pártokkal. Egyúttal azt kérte, ne az árpádsávos zászlót válassza jelképül, aki ki akarja fejezni ellenzékiségét vagy aki magyarságához nem tartja elegendonek a nemzeti zászlót. Összeállításunkban felidézzük Sólyom László beszédének néhány gondolatát, valamint azoknak a tüntetéseknek a képeit, ahol a résztvevok árpádsávos zászlókat lengettek.
2007. szeptember 10. Újabb tüntetés a Kossuth térenFotó: MTI
Egy Fidesz.hu feliratú pólót viselo tünteto megkérdezte Révész Máriusz fideszes képviselot, mit tegyenek. – Ezt ne – volt a válasz Fotó: MTI
Demonstrálók és rendorök hétfon este a Parlament elottFotó: MTI
2007. május 9. Duna-parti emlékezés a holokauszt áldozataira Fotó: Kertész Gábor
2007. június 16. Vonulás az Andrássy útonFotó: Demecs Zsolt
2007. június 16. Demonstráció a Nyugati térenFotó: Vincze Andrea
2007. július 18. Tiltakozás az Országos Választási Bizottság döntései ellen Fotó: Vajda József
2006. december 11. Gyülekezo a XII. kerületi Turul-szobornál Fotó: Demecs Zsolt
Népszava-összeállítás
„Az alapjogok gyakorlását persze lehet törvénymódosítások nélkül is nehezíteni. Jól emlékszem, a rendszerváltás idején mennyit kellett harcolni azért, ne foglalják törvénybe, hogy a parlament elott tilos a tüntetés. Azzal érveltek a tiltás mellett, hogy a tüntetok zavarnák a képviselok munkáját. Az akkori ellenzék viszont úgy gondolta, hogy a politikai véleménynyilvánítás nagyon is helyén van ott, ahol a pártpolitizálás a legfelso szinten s nyilvánosan folyik. Én azóta is így gondolom. … A Sándor-palota és környéke szerepe szerint a diplomáciai ceremóniák tere és a semlegesség jelképe. Talán vannak tüntetok, akiknek jóérzésére számíthatok, ezért kérem, hogy ne használják a palotát politikai akciójuk díszletéül. De én sosem fogok senkit jogaiban korlátozni, hivatalom továbbra is vitatkozni fog a rendorséggel, hogy ne tegyenek még jelképes kordont se az épület köré, s nem fogok a téren a hét végén megyei zsákban futó versenyt rendezni. S ha adott esetben elkeseríto, ami a téren folyik, vigasztalhat, hogy a Sándor-palota ablakából azért messzebbre is lehet látni.”
„Az osszel a radikális jobb jelen lesz az utcán, be is jelentették. Azonban számos egyéb tüntetés is lesz, illetve már volt is. Már láttuk, a más szándékú tüntetok védtelenek az ellen, hogy szélsoséges csoportok hozzájuk csatlakozzanak, nem kívánt jelképeiket felmutassák, jelszavaikat a más követelések közé vegyítsék. A rendorség nem léphet közbe, a saját rendezok erre rendszerint elégtelenek. A politikusoktól, de ugyanennyire a médiától, a tisztesség megköveteli, hogy ne mossák egybe a tüntetoket a radikálisokkal. Hosszabb távon ez politikailag is visszaüt. Ahogy a nemzeti jelzot nem sajátíthatja ki egyetlen párt vagy politikai irányzat sem, úgy az antifasiszta minosítést sem. Nagy kár az országot újabb és újabb jelzokkel két részre osztani, nemzetiekre és nemzetietlenekre, elorenézokre és hátratekintokre, antifasisztákra és fasisztákra. Mert ilyenkor az, aki osztályoz, magát és híveit sorolja az egyik táborba, a többieket a másikba. Az antifasiszta kormány ellen tüntetok nem a kormány antifasizmusát kifogásolják, s egyáltalán nem fasiszták. Ha azonban tüntetések és követelések valóságos tartalmát ezzel fedik el, akkor hogy lehet hitelesen fellépni a valódi jobboldali radikalizmus ellen?”
„Ugyanakkor szeretném, ha akiket illet, tudnák: a köztársasági elnök meghallja azok hangját, akik valóban félnek. Elismerem, és védelmembe veszem azok félelmét, akik célpontjai és elszenvedoi voltak a faji megkülönböztetésnek és üldözésnek, akiket halálra szántak, kitaszítottak a nemzetbol és elhurcoltak az országból. A holokauszt túléloinek félelme elott elnémulok: itt értelmetlen lenne elohozni a racionális érveket, hogy megváltoztak a történelmi körülmények, nincs veszély. A holokauszt az emberiség egyetemes példázatává emelkedett, mint mítosz örök érvényu lett, s azoknak, akik ott voltak, mindig jelenvaló. Az áldozatok emlékezése önazonosságuk része és gyermekeiké is. Ha ezt végre megértené a magyar társadalom, ha belegondolna, mi történt, nem jutna eszébe senkinek viccelodni. A halottak iránti és a túlélok fájdalma iránti tiszteletbol ne az árpádsávos zászlót válassza jelképül, aki ki akarja fejezni ellenzékiségét vagy aki magyarságához nem tartja elegendonek a nemzeti zászlót! Legyen emberséges, gondoljon arra, mit okoz ezzel.”
A rendorök szerint az események oket igazolják
A Kossuth teret biztosító parancsnokok nem találták szükségesnek, hogy komolyabb erovel beavatkozzanak a hétfo esti eseményekbe – mondta lapunknak Tafferner Éva, a BRFK kommunikációs osztályának vezetoje. Mindehhez hozzátette, hogy minden ilyen eset egyedi, és külön kell mérlegelni. Az események oket igazolják, az incidens után ugyanis röviddel hazamentek a tüntetok – mondta. A Klubrádió egyik musorában Bencze József országos rendorfokapitány úgy fogalmazott, biztonsági szempontból kezelheto, veszélytelen helyzet volt a hétfoi; verbálisan ugyan kemény támadást intéztek a tüntetok, de nem lépték túl azt a határt, ahol már rendori beavatkozásra lett volna szükség.
Marad a zászló
A Kossuth téri tüntetok utcai megmozdulásaikon továbbra is használják az árpádsávos zászlót – jelentette a magukat Kossuth téri tüntetoknek nevezok egyik csoportja. A Rendszerváltó Fórum vezetoje, Fáber Károly közölte, nem értenek egyet Sólyom Lászlónak a parlamentben a zászlóról elhangzott szavaival. Bene Gábor, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 ügyvivoje úgy fogalmazott: „Az árpádsávos zászló körüli marakodás a politikai színház része, és ebben sajnos részt vesz a köztársasági elnök is.”
MTI-információ
Zsidóztak, köpködtek a Parlament elott
Saját testi épségük érdekében a másik oldalon távozzanak – kérlelt néhányunkat a kormányor az Országház parkolójában. Hétfo este tíz óra lehetett, a képviselok akkor szállingóztak hazafelé. Az árpádsávos zászlókkal hadonászó, talán száztagú gyülekezet magáról megfeledkezve zsidózott, komcsizott, s a kifelé hajtó MSZP-sek autóját köpködte, ütögette a zászlórudakkal. Amikor észrevették, hogy az általuk ostromolt kijáraton senki nem távozik, jobb híján a 2-es villamost igyekeztek feltartóztatni. A rendorök már kora este kordonnal kerítették el azt a bejáratot, és békésen turték, hogy az egybegyultek azt kiabálják nekik: „ÁVH”. Késobb a kommandósok is megjelentek a parlamenti parkolóban, jól látható azonosítójellel, de nem akadt dolguk. A vagyontörvény elfogadása ellen tüntetokhöz csatlakozott „balhébrigádok” ugyanis még éjfél elott, mintegy varázsütésre feloszlottak.
F. Á.
