Az úgynevezett Magyar Gárda körüli és határokon is átívelő politikai vihar felvet néhány olyan kérdést, amelyekre az illetékeseknek mielőbb reagálniuk kellene. Elsőként: annak a joghatóságnak, amely bejegyezte a hírhedtté vált szélsőjobboldali szervezetet, bizonyára van egy felettes szerve, amelynek sürgős feladata lenne felülbírálni a bejegyzést és hatálytalanítani azt. Ezzel a jogi aktussal okafogyottá válna a további tiltakozás és megszűnne a félelemkeltés. Számomra nagyon imponáló az a határozott és elutasító sajtókampány, amely a nyugati és szomszédos országokból érkezett, a Die Presse-től a Die Weltig. Ez bizonyára meglepte a gárda körül bábáskodókat és a háttérben lévőket is.
Jogosnak tartom a kormányfő határozott állásfoglalását, valamint azt az elvárását, hogy a történelmi egyházak, a nagyobbik ellenzéki pártszövetség és az államfő egyértelműen határolódjanak el a köztársaságot fenyegető újfasiszta szerveződéstől. Nem elég, hogy az érintett egyházak utólag magyarázkodnak. Az sem elég, hogy a köztársasági elnök főosztályvezetője által üzenget, de személyes állásfoglalása mindeddig hiányzik. Sólyom László gyakran véleményt alkot olyan kérdésekben is, amelyek nem tartoznak szorosan államfői teendői körébe. A köztársaság biztonságát és tekintélyét érintő ügyben viszont feltűnően hallgat a mi elnökünk. A Fidesz esete teljesen egyértelmű: amennyiben határozott elutasító álláspontra helyezkedne, elveszítené szélsőjobboldali szavazóit.
Szerintem a megoldás a joghézagok mielőbbi betömése, illetve olyan új jogszabályok megalkotása, amivel útját lehetne állni a fenyegető veszélynek. A huszadik század tragikus történelme megtanította hazánkat és Európát is, hogy a szélsőjobbtól csupán néhány lépés a fasizmus. Nem szabad engedni, hogy ezt meglépjék! Végül utalnom kell az 1947-es párizsi békeszerződésnek Magyarországra vonatkozó II. cikkelyére, amely ma is hatályos.
Nemes József, Orosháza
