NOL * Fekete György * 2007. szeptember 10.
A Magyar Nemzet c. napilapban nemrég többekből megrökönyödést kiváltó interjú jelent meg (Bodacz Balázs: Aki felvételét kérte a Magyar Gárdába. 2007. augusztus 30.), amelyben egy – másodgenerációs – holokausztzsidó polgártársam kinyilvánítja: örömmel töltené el, ha fel-vennék a Magyar Gárdába, ebbe a sokunk szemében antiszemita, irredenta, újnyilas roham-osztagba. – Fekete György véleménye
Az antiszemitizmus trükkjeit ismerve (jelen alkalommal: „pozitív” jelenségként mutass föl antiszemiták közé keveredett zsidót, valamint össztűz a „kommunistákra”, megfé-lemlítendő az összes antifasisztát) – semmi meglepőt nem tartalmaz ez a „írásmű”. „Zsidó” nyilatkozónk „származását” ő maga hangsúlyozza ki! A Magyar Nemzet újságírója is félre-érthetetlenné teszi első kérdésével, hogy furcsáll itt valamit: „Mint zsidó származású magyar állampolgár, miért nem az antifasiszták demonstrációján vett részt?” Vajon miért merül fel azonnal ez a kérdés?
Nem Reiner Péter (őt faggatta az újság munkatársa) az első zsidó származású ember, aki bele-esik abba a csapdába, amelyet a lélektan így hív: azonosulás a támadóval… A történelemben nem ő az egyetlen „öngyűlölő zsidó” (lásd zsidó tisztek a fehér terror élcsapatát képezett Prónay-különítményben). A beszélgetés roskadásig pakolt csúsztatással, ferdítéssel. Csak egy példa. Az interjúalany, aki egy helyütt szorgalmazza az elorozott becsület (sic!) visszaadását a legősibb magyar királyi ház – egyébként pusztán egyik (és mi végre kell pont ezt kiragadni?) – szimbólumának, az árpádsávos zászlónak, más helyütt, a „magyar szellemet újraélesztő” gárda szellemi elődeit sorolva, nyilvánvaló rokonszenvvel fogadja el elődnek az 1990 óta tö-retlenül és a köz előtt zsidózó Csurka Istvánt…
A politikai paletta jobboldalán tartózkodóknak illendő lenne komolyan és tisztességesen el-gondolkodniuk. Különösen a „gárdistajelöltnek”. Ugyanis – nem árt ismételni – ő olyan tömö-rülésbe szeretne belépni, amely – jelképeiben, vezetői megszólalásaiban, ideológiájában – az annak idején leginkább náciszövetséges hazai politikai erő, a hungaristák mai megjelenítője. Holott a pártszolgálatos testvérek irtották – uralmuk utolsó pillanatáig! – szüleinek sorstársait (ezer százalék, hogy anyukáját, apukáját is lemészárolták volna, ha nem érkezik az Iván…). E fekete egyenruhás gyilkosok példaképükként rajongtak azokért, akik a legengesztelhetetle-nebbül üldözték a kommunistákat, meg a többi, mindenféle önkényuralmat ellenzőt, a kon-zervatívokat, a liberálisokat, a szocialistákat. „Mindenkit, aki csak ferdén néz, agyon kell lő-ni!” (Hitler, 1941. júl. 16.)
Fekete György
