„Izraelita honfitársaimhoz szeretnék szólni. Jó-e a magyar zsidóságnak, ha egy rossz politika túszként löki előre Schwartz bácsit és Weisz nénit?” – tette fel a kérdést Semjén Zsolt, a KDNP frakcióvezetője a miniszterelnök tegnapi parlamenti beszédére reagálva.
– Na, ez az év is jól kezdődik – gondolhatja Schwartz bácsi és Weisz néni, ilyenkor, az 5768. zsinagógai esztendő beköszönte előtt. – Mi az, hogy mi politikai túszok volnánk? Azt jelentené ez, nem is nekünk szól, hogy újnácik masíroznak a Várban? Vagy hogy egy fekete bakancsos fiatalember hét megállón keresztül ordíthat a metrón – s egy hang ellenvetést nem vált ki -: „Aki zsidó, szálljon le!” – Milyen zagyvaságokat beszél ez az ember ott az Országházban? Hogy létezik ez? – dohog tovább Schwartz bácsi és Weisz néni, majd arra gondolnak, minden megtörtént már, ebben a parlamentben zsidótörvényeket is megszavaztak, igaz – hála Istennek -, azokat, akik ezt tették, végül is elsöpörte a történelem.
Schwartz bácsi és Weisz néni egyébként pontosan tudja, meg tudja fejteni a kódolt zsidózást. Nem állhatják, ha valaki negédesen pártfogásába veszi őket, vagyonról beszél, miközben százezreknek nem a vagyonát, hanem az életét vették el, előcitálja a Tórát, lezsidózza (persze, megint csak kódoltan) az egyik kormánypártot, s ráadásnak előrángatja Schreiber Sándort, mintha az ő igazát bizonyítaná az idézet, miszerint „konjunktúra idején van pajesz, recesszió idején nincs pajesz”. Holott a professzor nyilván saját hitsorsosait kritizálta hullámzó vallásosságuk miatt. S ehhez aztán Semjénnek semmi köze nem lehet.
Te jó Isten, hogy kerülhet egy ilyen ember a parlamentbe? – morfondírozik Schwartz bácsi és Weisz néni, aztán legyintenek, s elkezdenek készülődni.
Holnap beköszönt az ünnep…
Gyémánt Mariann
